Nem a hőség, nem a különleges betegségeket terjesztő rovarok, nem a mindenünnen előrajzó bennszülött szuvenírárusok jelenthették a legnagyobb kihívást a brit abszurd humor neves képviselőjének, Michael Palinnek, amikor a fejébe vette, hogy forgatócsoportjával átszeli a Szaharát. Méghozzá abban a kritikus időszakban tett meg dzsipen, vasúton, folyami lélekvesztőn, teveháton és gyalog csaknem 16 ezer kilométert a homokba fulladó egykori francia gyarmatbirodalomban, amikor a muzulmán világ az elmúlt száz év egyik legnagyobb megrázkódtatását és változását élte át: néhány hónappal 2001 szeptembere előtt és után. A legnagyobb próbatétel azonban az egykori Monty Python-os Palin számára az volt, hogyan legyen és ne legyen európai egyszerre, azaz hogyan küzdje le saját fehér, angolszász, keresztény korlátait, miközben az arab és a Fekete-Afrika dűnéi, elfeledett világvárosai, menekülttáborai és turistaparadicsomai között bolyong kitartóan.
Bár a Szahara-filmsorozat nem minden kockáján látszik, a nemrégiben magyarul is megjelent útinapló sorain érződik: a rutinos brit utazó, aki többek között bejárta és filmre vette a Himalája világát, Phileas Fogg nyomán pedig nyolcvan nap alatt a Földet, nagyszerűen feltalálta magát a homoksivatagban is. Könyve meghökkentően friss és szórakoztató olvasmány – Janáky István elsőrendű műfordításában –, sokkal jobb, mint a Szahara-filmje, mert ízig-vérig áthatja az a finom, szikár, könnyeden felületes angol humor és az abszurd iránti elnyomhatatlan kíváncsiság, az önirónia, a kíméletlenség és a mély együttérzés, ami miatt minden idegen tájakra kívánkozó világjáró számára kötelező olvasmány. Palin tapintatos író: művelt, intelligens, de nem hivalkodó, izgatottan kutatja a politikai, társadalmi összefüggéseket a Gibraltári-szorostól Mauritánián, Szenegálon, Nigérián át Algériáig. De a határviták vagy a női körülmetélés emberjogi elemzésétől azonnal elcsábítja egy esetlen spárgacipő látványa a katonák lábán, a vasérccel megrakodott vagonok tetején utazó kecskenyájak, saját csillapíthatatlan emésztési gondjai vagy éppen a kosok herezacskóját ünnepélyes arccal fújogató kisfiúk látványa.
Palinnel nem csak azért jó együtt átutazni a Szahara veszélyes övezeteit, mert olyan „vicces” (dogon törzsbéli tréfa Maliból: „Hány tagja van az átlagos dogon családnak? Öt. Két szülő, két gyerek és egy francia antropológus”), és mert kicsit mindig olyan, mint Vanek úr a légióban. Hanem mert néhány sorban, néhány könnyednek tetsző, sziporkázó mondattal és képzettársítással egy-két órás ottlét után lenyűgöző képet fest évszázadok óta hanyatló országokról, karavánutakról, a terjeszkedő homok elől menekülő, városokban letelepedő nomádokról és arról az emberfajtáról, amely minden rettenetes nyomora ellenére büszkén, megvásárolhatatlanul és öngyilkos elszántsággal ragaszkodik saját letűnő műveltségéhez. Michael Palin Szaharája, a szafarin túli Szahara orvosság, ha meg nem öl.
(Michael Palin: Szahara. Park Könyvkiadó, Budapest, 2006. Ára: 3900 forint.)
origo.hu
Magyar Péter ismét elszaladt a kérdések elől - videó
