Egy bátor ember Kolozsvárott

Kolozsváron az élet adja a metaforát: a Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) ügye mérnöki pontossággal megmutatja az erdélyi magyarság helyzetét, a román többség álságos, soha be nem váltott ígéretek fedezékébe bújó viszonyát a kisebbséghez. A történet már ismert: pár hete a magyar érdekek mellett kiálló Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) ultimátumot adott a BBTE vezetőségének a magyar feliratokkal kapcsolatban, mert évek óta szenátusi határozat írja elő a multikulturális egyetem területén a többnyelvű feliratok használatát. A BKB alelnökei úgy nyilatkoztak: ha november 19-ig az egyetem vezetősége nem fogja elkészíteni és feltenni a kétnyelvű feliratokat, akkor a rákövetkező napokban saját forrásokból és nemzetközi támogatottsággal (az erdélyi magyarok önálló állami egyetem létrehozására vonatkozó törekvéseit tíz európai kisebbségi egyetem támogatta) megkezdik a feliratok felszerelését az egyetem főépületében. Az intézmény rektora szerint azonban a szenátusi határozat csak a multikulturalizmust jelző szimbólumokra és nem a kétnyelvű feliratokra vonatkozik. „Nekem tiszteletben kell tartanom a törvényt, le kell ellenőriznem, hogy a román törvények milyen mértékben teszik ezt lehetővé. Senki nem helyezhet el feliratokat az egyetemen, csak az intézmény határozata értelmében” – magyarázta Nicolae Bocsan a sajtó érdeklődésére, de hosszú hónapokig nem volt ideje a kérdéssel foglalkozni. Arra viszont igen, hogy fenyegető levelet írjon a BKB vezetőinek azt követően, hogy Hantz Péter és Kovács Lehel (a magyar szervezet két alelnöke) az egyetem főépületében lefényképezte és méretet vett azokról a román nyelvű feliratokról, amelyek mellé a magyar nyelvű táblákat is el akarták helyezni. Az akciót különben az egyetem néhány alkalmazottja hisztérikus megnyilvánulások kíséretében próbálta akadályozni: egyesek testükkel védték a feliratokat a fényképezéstől. A rektor különben úgy véli, a két oktató rendszeresen áthágja a szabályokat, provokálja a személyzetet, és zavargásokat kelt az egyetemen. „Határozottan felszólítom önöket, hogy hagyjanak fel minden olyan tevékenységgel, amely nem szerepel munkaköri leírásukban” – írta neki, arra is figyelmeztetve őket, hogy ha nem engedelmeskednek felszólításának, kénytelen lesz fegyelmi eljárást indítani ellenük (az oktatókat Nicolae Bocsan korábban is fenyegette, sőt etikai bizottság elé vitte, de a testület Kovács Lehelt felmentette, Hantz Pétert pedig megrovásban részesítette).
Hétfőn este – miközben az egyetem magyar oktatói és diákjai Bolyai Farkas halálának 150. évfordulójára emlékeztek – a folyosókat biztonsági emberek, kapusok és takarítónők ellenőrizték, időnként fényképezve a résztvevőket. A főépület előtt az előadás alatt rendőrautó áll, a magyar oktatókat csak csomagjaik átvizsgálása után engedték be, a diákokon kívül más nem léphetett az épületbe. Szerdán aztán tragikomikus táblaszerelési verseny kezdődött pontosan azokban a percekben, amikor Brüsszelben az Európai Parlament épületében a Romániáról jelentés tévő Pierre Moscovici képviselő kezdeményezésére háromnapos kiállítás nyílt a Babes–Bolyai Tudományegyetemen multikulturális oktatási hagyományainak bemutatására – az intézmény az „európai értékek romániai fáklyavivőjeként” hirdette magát.
Az egyetemen felkészülten várták az előre bejelentett akciót, a főépület előtt bőrkabátos civilek tébláboltak, odabent pedig mindenre elszánt kapusok védelmezték a román hazát. Hantz Péter utcai sajtótájékoztatón mutatta be az országra halálos magyar veszélyt jelentő „Dohányozni tilos” feliratú táblát, és elmondta, hogy csak érvényt akarnak szerezni a szenátusi határozatnak. Bemutatta azt az angol nyelvű szórólapot is, melyet az oktatási intézmény külföldön terjeszt, és melynek tartalma szerint az intézményben a kisebbségek nyelvén is megjelennek a feliratok. Az első „Dohányozni tilos” tábla különösebb akadály nélkül felkerülhetett a kémia kar falára, a bölcsészkarnál azonban a kapus már nem engedte be az újságírókat. Ezt még a román kollégák is szóvá tették, de a portás azzal védekezett, hogy az egyetem vezetésének döntéseit hajtja végre. Tábla került a magyar és irodalomtudományi tanszék ajtajára, valamint az Ady Endre Teremre is. Utóbbi kifüggesztésekor valaki megkérdezte: „Most már japán, kínai és koreai nyelveken is feliratozni fogják az épületet?”
A Farkas utcai Egyetemiek Háza falára már nem sikerült kitenni a négynyelvű feliratot, így a kolozsvári jezsuita kollégium alapításának 425. évfordulójára emlékeztető román és latin nyelvű plaketten (amelyet júniusban helyeztek el) továbbra is „Stefan Báthory” erdélyi fejedelmet emlegetik. A főépületbe még magát az oktatót is csak heves vita után engedték be, újságírók ide sem léphettek be. Itt a biztonságiak kitépték Hantz kezéből a táblákat, de az egyiket végül sikerült viszszaszereznie. Az akció végén még húsz felirat maradt a tarisznyában. Az adjunktus tisztában van az akció lehetséges következményeivel is: „Ha kirúgnak, több külföldi kutatóintézethez hívtak már, készülőben van három könyvem, legalább lesz időm befejezni azokat.”
A BBTE vezetősége A szélsőségesség elítélése című közleménnyel reagált az akcióra. A sajtóiroda által kiadott dokumentum szerint az intézmény 1989 után a románok soraiból megjelelő szélsőségességnek is ellenállt, és ma „apró, de agresszív magyar szélsőséges csoportokkal kell szembesülniük”. „Minden erőnkből hangoztatjuk: a BBTE az európai szabályozásnak megfelelő multikulturális egyetem” – mondják, és a szélsőségesség vészes elterjedéséért való felelősségvállalásra kérik a román kormányt, amelynek „a törvényeknek megfelelően” kellene tenniük a dolgukat.
Hasonlóan vélekedett Nicolae Bocsan rektor is, aki szerint a feliratozás „áthágja a törvényes előírásokat, az egyetem belső szabályzatát, megzavarja az oktatás rendjét és az intézmény mindennapi életét”. A tettlegességig fajuló ellenállásról azt mondta: „A szélsőséges roham idején az adminisztráció kénytelen volt megszorító intézkedésekhez folyamodni az agresszív személyekkel szemben.”
Ami sokkal szomorúbb, hogy az egyetem magyar rektorhelyettese sem állt ki határozottan a magyar érdek mögött. Nagy László nem tartja célravezetőnek az ilyen típusú akciókat, szerinte ezek csak konfliktust gerjesztenek, és elmérgesítik a viszonyt a román és a magyar oktatók között. Azt ő is elismerte, hogy másfél éve hiába kérik a magyar feliratokat, de szerinte ez csak akkor valósulhat meg, ha az egyetemen normális munkahangulat uralkodik, és „nem a botránykeresők szabják meg a hangulatot”.
Hantz Péter az akció után pár órával újra végigjárta a korábban meglátogatott épületeket. A kémia kar épületben leszedték és összetörték a „Dohányozni tilos” táblákat, a filológián a „Magyar irodalomelméleti tanszék” felirat megmaradt, de a „Magyar néprajz és antropológia tanszék”, valamint a „Magyar és általános nyelvészeti tanszék” már nem érte meg a délutánt. A főépületben eltávolították mindent, így a „Tájékoztatás” feliratot is.
Hantz egyik kollégája aznap abban az étteremben ebédelt, ahol az egyetem vezetői is falatoztak. Arról beszéltek, hogy a sajtó figyelme pár nap után lankadni fog, egy hét múlva senki sem fog emlékezni az esetre, és maradnak a román feliratok.
Ennyi a történet. Kevés pénz, egy jó ötlet és sok bátorság kellett ahhoz, hogy fehéren feketén kiderüljön a szavak és a tettek közötti hatalmas szakadék a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetemen. Nagy kár, hogy a határon túli és az anyaországi magyarok között nincs még legalább egymillió a Hantz Péter-féle emberekből.