Egy bátor ember Kolozsvárott

2006. 11. 27. 0:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Kolozsváron az élet adja a metaforát: a Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) ügye mérnöki pontossággal megmutatja az erdélyi magyarság helyzetét, a román többség álságos, soha be nem váltott ígéretek fedezékébe bújó viszonyát a kisebbséghez. A történet már ismert: pár hete a magyar érdekek mellett kiálló Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) ultimátumot adott a BBTE vezetőségének a magyar feliratokkal kapcsolatban, mert évek óta szenátusi határozat írja elő a multikulturális egyetem területén a többnyelvű feliratok használatát. A BKB alelnökei úgy nyilatkoztak: ha november 19-ig az egyetem vezetősége nem fogja elkészíteni és feltenni a kétnyelvű feliratokat, akkor a rákövetkező napokban saját forrásokból és nemzetközi támogatottsággal (az erdélyi magyarok önálló állami egyetem létrehozására vonatkozó törekvéseit tíz európai kisebbségi egyetem támogatta) megkezdik a feliratok felszerelését az egyetem főépületében. Az intézmény rektora szerint azonban a szenátusi határozat csak a multikulturalizmust jelző szimbólumokra és nem a kétnyelvű feliratokra vonatkozik. „Nekem tiszteletben kell tartanom a törvényt, le kell ellenőriznem, hogy a román törvények milyen mértékben teszik ezt lehetővé. Senki nem helyezhet el feliratokat az egyetemen, csak az intézmény határozata értelmében” – magyarázta Nicolae Bocsan a sajtó érdeklődésére, de hosszú hónapokig nem volt ideje a kérdéssel foglalkozni. Arra viszont igen, hogy fenyegető levelet írjon a BKB vezetőinek azt követően, hogy Hantz Péter és Kovács Lehel (a magyar szervezet két alelnöke) az egyetem főépületében lefényképezte és méretet vett azokról a román nyelvű feliratokról, amelyek mellé a magyar nyelvű táblákat is el akarták helyezni. Az akciót különben az egyetem néhány alkalmazottja hisztérikus megnyilvánulások kíséretében próbálta akadályozni: egyesek testükkel védték a feliratokat a fényképezéstől. A rektor különben úgy véli, a két oktató rendszeresen áthágja a szabályokat, provokálja a személyzetet, és zavargásokat kelt az egyetemen. „Határozottan felszólítom önöket, hogy hagyjanak fel minden olyan tevékenységgel, amely nem szerepel munkaköri leírásukban” – írta neki, arra is figyelmeztetve őket, hogy ha nem engedelmeskednek felszólításának, kénytelen lesz fegyelmi eljárást indítani ellenük (az oktatókat Nicolae Bocsan korábban is fenyegette, sőt etikai bizottság elé vitte, de a testület Kovács Lehelt felmentette, Hantz Pétert pedig megrovásban részesítette).
Hétfőn este – miközben az egyetem magyar oktatói és diákjai Bolyai Farkas halálának 150. évfordulójára emlékeztek – a folyosókat biztonsági emberek, kapusok és takarítónők ellenőrizték, időnként fényképezve a résztvevőket. A főépület előtt az előadás alatt rendőrautó áll, a magyar oktatókat csak csomagjaik átvizsgálása után engedték be, a diákokon kívül más nem léphetett az épületbe. Szerdán aztán tragikomikus táblaszerelési verseny kezdődött pontosan azokban a percekben, amikor Brüsszelben az Európai Parlament épületében a Romániáról jelentés tévő Pierre Moscovici képviselő kezdeményezésére háromnapos kiállítás nyílt a Babes–Bolyai Tudományegyetemen multikulturális oktatási hagyományainak bemutatására – az intézmény az „európai értékek romániai fáklyavivőjeként” hirdette magát.
Az egyetemen felkészülten várták az előre bejelentett akciót, a főépület előtt bőrkabátos civilek tébláboltak, odabent pedig mindenre elszánt kapusok védelmezték a román hazát. Hantz Péter utcai sajtótájékoztatón mutatta be az országra halálos magyar veszélyt jelentő „Dohányozni tilos” feliratú táblát, és elmondta, hogy csak érvényt akarnak szerezni a szenátusi határozatnak. Bemutatta azt az angol nyelvű szórólapot is, melyet az oktatási intézmény külföldön terjeszt, és melynek tartalma szerint az intézményben a kisebbségek nyelvén is megjelennek a feliratok. Az első „Dohányozni tilos” tábla különösebb akadály nélkül felkerülhetett a kémia kar falára, a bölcsészkarnál azonban a kapus már nem engedte be az újságírókat. Ezt még a román kollégák is szóvá tették, de a portás azzal védekezett, hogy az egyetem vezetésének döntéseit hajtja végre. Tábla került a magyar és irodalomtudományi tanszék ajtajára, valamint az Ady Endre Teremre is. Utóbbi kifüggesztésekor valaki megkérdezte: „Most már japán, kínai és koreai nyelveken is feliratozni fogják az épületet?”
A Farkas utcai Egyetemiek Háza falára már nem sikerült kitenni a négynyelvű feliratot, így a kolozsvári jezsuita kollégium alapításának 425. évfordulójára emlékeztető román és latin nyelvű plaketten (amelyet júniusban helyeztek el) továbbra is „Stefan Báthory” erdélyi fejedelmet emlegetik. A főépületbe még magát az oktatót is csak heves vita után engedték be, újságírók ide sem léphettek be. Itt a biztonságiak kitépték Hantz kezéből a táblákat, de az egyiket végül sikerült viszszaszereznie. Az akció végén még húsz felirat maradt a tarisznyában. Az adjunktus tisztában van az akció lehetséges következményeivel is: „Ha kirúgnak, több külföldi kutatóintézethez hívtak már, készülőben van három könyvem, legalább lesz időm befejezni azokat.”
A BBTE vezetősége A szélsőségesség elítélése című közleménnyel reagált az akcióra. A sajtóiroda által kiadott dokumentum szerint az intézmény 1989 után a románok soraiból megjelelő szélsőségességnek is ellenállt, és ma „apró, de agresszív magyar szélsőséges csoportokkal kell szembesülniük”. „Minden erőnkből hangoztatjuk: a BBTE az európai szabályozásnak megfelelő multikulturális egyetem” – mondják, és a szélsőségesség vészes elterjedéséért való felelősségvállalásra kérik a román kormányt, amelynek „a törvényeknek megfelelően” kellene tenniük a dolgukat.
Hasonlóan vélekedett Nicolae Bocsan rektor is, aki szerint a feliratozás „áthágja a törvényes előírásokat, az egyetem belső szabályzatát, megzavarja az oktatás rendjét és az intézmény mindennapi életét”. A tettlegességig fajuló ellenállásról azt mondta: „A szélsőséges roham idején az adminisztráció kénytelen volt megszorító intézkedésekhez folyamodni az agresszív személyekkel szemben.”
Ami sokkal szomorúbb, hogy az egyetem magyar rektorhelyettese sem állt ki határozottan a magyar érdek mögött. Nagy László nem tartja célravezetőnek az ilyen típusú akciókat, szerinte ezek csak konfliktust gerjesztenek, és elmérgesítik a viszonyt a román és a magyar oktatók között. Azt ő is elismerte, hogy másfél éve hiába kérik a magyar feliratokat, de szerinte ez csak akkor valósulhat meg, ha az egyetemen normális munkahangulat uralkodik, és „nem a botránykeresők szabják meg a hangulatot”.
Hantz Péter az akció után pár órával újra végigjárta a korábban meglátogatott épületeket. A kémia kar épületben leszedték és összetörték a „Dohányozni tilos” táblákat, a filológián a „Magyar irodalomelméleti tanszék” felirat megmaradt, de a „Magyar néprajz és antropológia tanszék”, valamint a „Magyar és általános nyelvészeti tanszék” már nem érte meg a délutánt. A főépületben eltávolították mindent, így a „Tájékoztatás” feliratot is.
Hantz egyik kollégája aznap abban az étteremben ebédelt, ahol az egyetem vezetői is falatoztak. Arról beszéltek, hogy a sajtó figyelme pár nap után lankadni fog, egy hét múlva senki sem fog emlékezni az esetre, és maradnak a román feliratok.
Ennyi a történet. Kevés pénz, egy jó ötlet és sok bátorság kellett ahhoz, hogy fehéren feketén kiderüljön a szavak és a tettek közötti hatalmas szakadék a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetemen. Nagy kár, hogy a határon túli és az anyaországi magyarok között nincs még legalább egymillió a Hantz Péter-féle emberekből.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.