Nem gondoltam volna, hogy hamarosan alig férünk el az alagsori bemutatóteremben, mikor gyülekezni kezdtünk a Magyar Műhely Galériában a Kiterjesztett fénykép című kiállítás megnyitójára. Ladislav Galetára sokan voltunk kíváncsiak. Fiatalok és idősebbek, művészek és érdeklődők, tanárok és kritikusok, irodalomtörténészek és egyetemisták. Hazai horvátok és a budapesti nagykövetség képviselői, beleértve a nagykövetet, aki néhány mondattal köszöntötte is a jelenlévőket.
A szakmai megnyitót Beke László művészettörténésztől hallhattuk. Ki is ez a horvát művész, akit magyar barátai gyakran csak Lacinak szólítanak? Nehéz röviden összefoglalni. Filmes, fotóművész, művelődésszervező, művésztanár. Avantgárd művész, aki ma már kísérleteivel akár klasszikusnak tekinthető. És még lehetne folytatni a felsorolást. De semmiképpen ne feledkezzünk meg a műfordítóról, hiszen a horvátok elsősorban neki köszönhetően ismerhetik Hamvas Bélát.
Most a fotóiból láthatunk egy válogatást az Akácfa utcában – munkanapokon 10 és 17 óra között, november 24-ig. Miről beszélnek ezek a képek? A legfontosabb talán a keresés bennük és a konvenciók, a megszokott látásmódok megkérdőjelezése. A dokumentumok sem úgy dokumentumok, ahogy gondolnánk. Mert beléjük avatkozhatnak az események, ahogy az édesapja tárcájában őrzött fényképekbe a háborús repeszdarab. Akár felkiáltójelnek is tekinthetjük a kis installációt a három egymás mögé állított családi fotóval. És a képek sem olyan műtárgyak, amelyek függetlenek attól, amit körülöttük láthatunk. Zágrábi városi tájak, hétköznapok Horvátországból, arcok és szemek, és néz ránk önarcképeiből maga a művész. Egyike azoknak a szomszédságból, akik ismerik nyelvünket és kultúránkat. Jó vele nálunk találkozni.
origo.hu
Orbán Viktor-interjú a Kossuth Rádióban – élőben az Origón!
