A cikk szerzője folyamatosan részt vett 2006. szeptember 17. estéjétől 19. hajnaláig a Kossuth téri és az MTV előtti eseményeken. Végig követte a 20-áról 21-ére virradó éjszakán történteket. Jelen volt a Kossuth téren a tüntetés felszámolásakor. Szemtanúja volt a Deák téri rendőri akciónak október 23-án.
1. provokáció
2006. szeptember 17-én, vasárnap 18 órakor a Kossuth rádióból hallhattuk először Gyurcsány Ferenc Őszödön elhangzott beszédének „kiszivárogtatott” részleteit. Sisteregtek a telefonok, barátok, ismerősök hitetlenkedve próbálták értelmezni az elhangzott mondatokat. Rövidesen a felzaklatott polgárok spontán módon gyülekezni kezdtek a Kossuth téren. A felháborodott több ezer fős tömeg hangos szóval skandálva követelte a kormányfő azonnali lemondását. A rendőrség sorfallal vette körbe őket. Az éjszaka folyamán néhány száz főre zsugorodott tömeget vaskordonnal próbálták elszeparálni a tér középső részétől. A kordon építését kisebb csoportok testi ellenállással akadályozták, sikerrel. Órák hosszat szemben állt egymással a rendőrkordon és a tüntetők csoportja. Barátságos beszélgetések folytak a tüntetők és a rendőrök között. Hajnaltájban végül némi huzavona után sikerült lekeríteni a tér déli részén a Rákóczi-szobor körüli füves területet, és kettős vaskordont építeni a parlament bejárata előtti parkolótérre. Reggel a környékbeliek szendvicseket, pogácsát adtak a tüntetőknek és a rendőröknek. Egy fiatalember egy kosárból virágokat osztogatott a sorfalban álló rendőrlányoknak. A nap békésen telt. Az arra járók integetéssel, az autók tülköléssel üdvözölték a tüntetőket. Este öt óra tájban kezdett ismét gyarapodni a tömeg.
Teljesen egyértelmű, hogy a tüntetést a Gyurcsány-beszéd provokálta ki. Két fontos adalék: másnap reggel riporteri kérdésre Lendvai Ildikó azt nyilatkozta, hogy nem kívánják kikutatni a kiszivárogtató személyét, ugyanakkor a miniszterelnök blogján már olvasható volt a teljes szöveg, újabb felháborító részletekkel.
2. provokáció
Este hétre már ismét többezres tömeg gyűlt össze a téren. Egyre nagyobb nyomás nehezedett a tér közepét lezáró kordonokra. Ekkor több, nyolc-tíz fős csoport nyomult be az Alkotmány utca felől. Többségük jellegzetes, kigyúrt, kopaszra borotvált fejű egyén. A kordonok bedöntése után a tömeggel együtt besodródtak a Parlament lépcsője előtti kordonhoz. Ekkorra a rendőrök már hármas sorfalban sorakoztak fel a túloldalon. Egy férfi a vaskordonon átvetve magát, a rendőrsorfalon áttörve felrohant a Parlament lépcsőjére. Innen némi bizonytalankodás után öt rendőr cipelte le. Ezalatt a kopaszok őrjöngve szidalmazták a rendőröket, vadul rázták a kordon rácsát. A tömeg próbálta csitítani őket, miközben heves szóváltásokra került sor. Egy nagydarab fiatalember karon ragadta az egyik figurát és ráordított: Mennyit fizettek neked ezért a balhéért? Itt a zsebemben a pénz, a dupláját adom, ha elmész innen. Erre az egész társaság elsomfordált. Később ugyanezek a földművelésügyi minisztérium sarkánál verődtek össze. Ezekben a percekben a szónokok egyike közölte, hogy az általa készített petíciót be akarja olvastatni a Magyar Televízióban. Kérte a résztvevőket, hogy vonuljanak a tévé elé. A szónokok között vita támadt. Közülük többen kérték, hogy ne osszák meg a tömeget, mindenki maradjon itt! Ezalatt a tér délkeleti sarkán összegyűlt csoport ordítva, „Gyertek a tévéhez!” skandálással megindult a Szabadság tér irányába. Néhány százan követték őket. A petíciót az MTV elnöke nem volt hajlandó átvenni.
Fél óra múlva a támadó csoportok és a helyszínt biztosító néhány tucat rendőr között hosszas tusakodás kezdődött, és megérkezett az első vízágyú. Felgyulladt három-négy autó. Néhány fiatal nekiállt a Szabadság téri szovjet emlékmű bontásának. A helyszínre érkezett a második vízágyús jármű és három csapatszállító teherautó. A megérkezett rendőri egységek nem avatkoztak az eseményekbe, hanem a tévé épülete mögötti mellékutcába vonultak. A vízágyús kocsi később benyomult a tömegbe, ahol a támadók letörték a csövét, és a két benne ülő rendőrt bekísérték az épületben tartózkodó társaik közé. Időközben a téren többezres, döbbent nézőközönség gyűlt össze. Párórás küzdelem után a rendőrök feladták, és visszavonultak a tévé első emeletére. A támadók benyomultak az épület földszintjére. Itt felgyújtottak egy földszinti irodát, feltörték a büfét és néhány kólaautomatát. Aztán órák hosszat tébláboltak, néhányan az irodai gépeken internetezni kezdtek. Ezalatt a téren ácsorgó tömeg döbbenten nézte az égő autókat és az égő irodát. Színházszerű látványnak tűnt az egész. Mindenki komoly rendőri, sőt katonai beavatkozástól rettegett. Hajnali háromig semmi nem történt azon kívül, hogy néhány fiatal leszerelte a szovjet emlékműre vésett szövegeket és a Szovjetunió címerét. Lassanként oszladozni kezdett a tömeg. A rendőrség hajnali három körül tisztította meg a tévé épületét. Erről egyetlenegy felvételt nem mutattak a híradások.
Másnap a fél világ döbbenten nézte a tévé „lángoló” épületét. Az esti köztelevíziós műsorban pedig Lendvai Ildikó azt vágta Navracsics Tibor képébe: Nem képzelik, hogy ilyen körülmények között meg lehet tartani a Fidesz választási nagygyűlését? Nem is tartották meg.
3. provokáció
Következő helyszín ismét a Kossuth tér, szeptember 20. este. Előző éjszaka zajlottak a Köztársaság téri és a Blaha Lujza téri események. Kora este ismét többezres a tömeg. Éjféltájban, amikor már csak néhány százan tartózkodtak a téren, hirtelen egy nyolcvan-száz fős csoport vált ki a tömegből és kiáltozva, lendületesen megindult az Alkotmány utcán. Riporterek és kíváncsiskodók kisebb csoportjai szegődtek a nyomukba. Mire a csoport az Oktogonra ért, már harminc-negyven főre apadt a létszámuk. A riporterek és a nézelődők lényegesen többen voltak, mint ők. Megálltak a tér északnyugati sarkán és tétován nézelődtek. Megkérdeztem az egyik fiatalembert: – Mit kerestek itt? Zavart hümmögés volt a válasz. Ebben a pillanatban a Hősök tere és a Blaha Lujza tér felől óriási rendőri erők vonultak fel. Vagy negyven szirénázó személykocsi és jó néhány csapatszállító zárt teherautó, néhány vízágyús kocsi. A leugráló rendőrök pillanatok alatt zárt alakzatokba rendeződtek és benyomultak a térre. Az ott tartózkodókat tolni kezdték a Teréz körúton a Nyugati felé. Miután az út teljes szélességét elzárták, sok gyanútlan sétáló is bekerült a tömegbe. Néha, vezényszóra előre ugrott egy-egy rendőrcsoport, és lerohant néhány embert, akiket aztán sűrű ütlegek közepette a kordon mögé vittek, majd elszállítottak. Körülbelül negyedóra alatt ért az alakzat a Nyugati térhez. Itt már megsokszorozódott a riporterek és fotósok száma. Legtöbbjük a hídra ment fel filmezni, fotózni. A rendőrök rövid parancsszavak alapján fokozatosan körbezárták a teret. Először a Bajcsy-Zsilinszky utat, majd a Szent István körutat, végül a Váci utat. A bent rekedtekben egyre fokozódott a feszültség, mert már csak az aluljárón keresztül volt menekülési lehetőség. Ide pedig, érthető okok miatt, nem szívesen ment le senki. Egy-egy szakasz rendőr felrohant a híd két végén. A riporterek a középső csigalépcsőn fejvesztve menekültek, ugráltak le. Mindenki tétován rohangált a téren, amikor néhány könnygázgránát repült a tömeg közé, majd egy harsány parancsszó hangzott fel. Erre a rendőrök beszálltak járműveikbe, és vad szirénázással elvonultak. Mindössze egy szakasz maradt a Szent István körút sarkánál. A téren tartózkodók értetlenül és döbbenten, kisebb csoportokba verődve tárgyalták a történteket. E rendőri akció céljáról erősen megoszlanak a vélemények, egy azonban bizonyos, hogy nem véletlenül érkeztek az Oktogonra pontosan ugyanabban az időben a Kossuth térről levált kis csoport tagjai, és az enyhén szólva túlméretezett rendőri erők.
4. provokáció
Október 22. este, Kossuth tér. A tüntetők vezetői hoszszas tárgyalások után megegyeztek a hatóságokkal, hogy a 23-i ünnepségek idején is a téren maradhatnak, de előzőleg a tűzszerészek átvizsgálják a területet, mivel a másnapi hivatalos ünnepségre rengeteg magas rangú államférfit és politikust hívtak meg. A tüntetők területét hatalmas tablókkal választották el a tér középső részétől. A tablókon ötvenhatos eseményeket ábrázoló fényképek. Előttük állig felfegyverzett rendőrsorfal, majd vaskordon. Éjfél körül néhány száz tüntető tartózkodott a téren. Ekkor vaskordonnal kezdték körbekeríteni a tömeget és a terület elhagyására szólították fel a bent tartózkodókat, biztosítva őket, hogy a tűzszerészek vizsgálata után, két óra múlva visszatérhetnek. Néhány tucat ember kivételével mindenki békésen kivonult, és a környező járdákon, úttesteken várakozott. A bent maradottakkal hosszas huzavona kezdődött, a kívül levők egyre ingerültebben skandálták: Gyertek ki!, de ők nem voltak hajlandók mozdulni. A feszültség egyre nőtt, mert ezalatt az Alkotmány utca felől hatalmas rendőri felvonulás kezdődött. Több tucat csapatszállító jármű, szirénázó autók tömegei, vízágyús kocsik vonultak a Parlament északi szárnya elé. Egyre többen és egyre idegesebben próbálták távozásra bírni a nagysátorban heverésző néhány alakot. Két óra körül megindultak a rendőrök. Először az Alkotmány utca torkolatánál állítottak tömör sorfalat. Majd a Parlament előtt elvonulva elkezdték körbekeríteni a területet. Ezalatt sokan a környező utcákba menekültek, így mire bezárult a kör a földművelésügyi minisztérium sarkánál, már csak mintegy száz tüntető maradt. Mialatt a Nagy Imre-szobor felől megindult feléjük a rendőrsorfal, hangosbeszélőn felszólították őket, hogy az Alkotmány utcán keresztül hagyják el a teret. Ez meg is történt. Végignyomták a tüntetőket a Bajcsy-Zsilinszky útig. Itt beszorítottak mindenkit a Nagymező utcába. Közben hermetikusan lezárták a Parlament körüli összes utcát. Ezzel az akcióval sikerült kiüríteni a Kossuth teret és a megállapodás ellenére felszámolni a tüntetéssorozatot. Nem sokat tudni arról, hogy mi történt azokkal, akik nem voltak hajlandók elhagyni a kordonon belüli területet. Nehezen bizonyítható, hogy mindnyájuk agent provocateur lett volna. De annyi bizonyos, hogy rájuk hivatkozva ürítették ki a teret, számtalan kellemetlen pillanattól mentve meg Gyurcsány Ferencet.
5. Provokáció
2006. október 23., Deák tér, Astoria. Jómagam is fuldokolva, égő, könnyező szemekkel menekültem a megvadult rendőrök elől. Az eseményekkel kapcsolatban azonban néhány érdekes körülményen érdemes elgondolkozni. A fenti történetekből kitűnik, hogy a rendőrség az előző napokban meglehetősen gyakorlottan tudta terelni a tüntető tömeget. Vajon 23-án az Alkotmány utcától miért a Bajcsy-Zsilinszky úton a Deák tér felé, a Fidesz ünnepi gyűlése irányába nyomták a tüntetőket? Semmivel sem lett volna bonyolultabb mondjuk ismét a Nyugati irányába terelni. A Deák téren aztán hosszas állóháború alakult ki. A rendőrök keményen lőtték a tömeget könnygázlövedékekkel, ők pedig elkötöttek egy-két díszletnek kiállított járművet és egy tankot. Vajon miért pontosan azokban a percekben indult meg a brutális rendőrroham, benyomva a tömeget az Astoriához, amikor a Himnuszt és a székely himnuszt énekelve oszladozni kezdett a Fidesz rendezvényén részt vevő több százezres tömeg?
A baloldali politikusok és médiumok az események kezdete óta a szélsőjobb, illetve egyes fideszes politikusok felbujtó tevékenységét láttatják az események hátterében. Nehezen eldönthető, hogy mi miért történt, de az biztosan megállapítható, hogy kinek származott ezekből az eseményekből politikai haszna. A Gyurcsány-csomag bejelentése után egységessé vált a társadalom különböző rétegeinek ellenállása, elégedetlensége. Szakmai, társadalmi és politikai szervezetek demonstrációk, tüntetések tömegeit jelentették be. A szeptember 17-én kezdődő események kapcsán szinte mindegyik szervezet kénytelen volt lemondani vagy elhalasztani tervezett rendezvényeit. Legutóbb a gazdák mondták le az „ezertraktoros” tüntetésüket. Ezzel sikerült megtörni a különböző csoportok egységes ellenállását. Ugyanakkor a média intenzív segítségével a társadalom tudatában egyre sikeresebben folyik bizonyos szélsőséges csoportok és a legnagyobb ellenzéki párt tevékenységének összemosása.
Epilógus
2006. november 4., a szovjet intervenció kezdetének emléknapja. Ismét tömegek az utcákon. A Fidesz fáklyás, gyertyás felvonulásán több tízezren vesznek részt. Városszerte számtalan kisebb-nagyobb csoport tart megemlékezéseket. A rendőrség készenlétben van, de ezúttal nem kap parancsot senkitől a beavatkozásra. Nem repülnek könnygázgránátok, sem utcakövek. Nem indulnak be símaszkos, pajzsos rendőrcsapatok, nem épülnek velük szemben barikádok. Nem gyulladnak ki kukák, nem rohamoznak a lovas rendőrök kardlapokat csattogtatva a tüntetők hátán, fején. Mindenki elhelyezi gyertyáit az emlékhelyeken, aztán csendesen hazamegy, emlékezve arra a napra, amikor orosz tankok dübörgése törte meg a pesti utcák dermedt csendjét.
origo.hu
Régészeti leletet fosztogatott az illegális kincsvadász
