Egy színésznő otthonában

A színházat és a színésznőket, amióta csak világ a világ, valami megfejthetetlen varázslat lengi körül. Az elérhetetlenség és a tökéletesség szimbólumai. Főleg akkor, amikor olyan színészóriásokról van szó, mint Tolnay Klári vagy a görög „istennő”, Melina Mercouri. De mi történik, ha megtörik a varázs, amikor kiderül, hogy ők is emberek? Csalódás? Semmiképp.

A Madách Színház színpadára Pécsi Ildikó álmodta meg a görög színésznő életét a gyermekkortól egészen a politikai pályafutásáig. A darab címe Színésznők, melyet múlt pénteken mutattak be a színházban. A főszerepben és egyben egyedüli szerepben Bencze Ilona, aki tökéletesen belebújik Tolnay Klári és Melina Mercouri bőrébe, a legapróbb mozdulatokig átváltozik, s már nem kérdőjelezzük meg, hogy kiket látunk a színpadon. Egy monodrámában a játszó legnagyobb és egyben legnehezebb feladata nem a mérhetetlenül sok szöveg megtanulása, hanem a folyamatos jelenlét biztosítása és a koncentráció. Mivel a színész egyedül van a színpadon másfél, két órán keresztül, nem számíthat senkire, kizárólag saját magára. A néző eleinte szemügyre veszi a díszletet, de egy idő után már csak a játszóra figyel. Ezt a rendkívüli feladatot Bencze Ilona könnyedén teljesítette, hiszen színpadra lépését követően lüktető jelenléte és személye elrepít minket Tolnay Klári otthonába, Görögországba, Amerikába, a cannes-i filmfesztiválra, mikor éppen mit mesél. Látjuk őt botladozó gyermekként, aki édesanyja magas sarkú cipőjében egy Mercouri lányhoz méltatlan helyen, egy kávézóban táncol. Ott, ahol megfertőzte a taps. A kölyöknyi vidámság, naivitás és a lelkesedés egyszerre jelenik meg a színésznő arcán, és elhisszük, hogy valóban egy gyermeket látunk. Majd az első szerelem tréfás helyzeteibe is bepillantást nyerhetünk, egy kamaszlány szemszögéből. S a színház, csupa nagybetűvel. „Én színésznő leszek!” Így lett. Az előadás során a művésznők szerepeiből válogatott nagymonológok is elhangzanak. Többek közt Elektráé, majd Clitemnestráé, Antigonéé s végül Blanche-é A vágy villamosából.
A sok-sok szerep megformálásához Bencze Ilona mindannyiszor átöltözik. Ez kicsit lassítja az előadást, feleslegesnek is érezhetjük, de a tényleges átváltozás feledteti velünk a darab egyetlen hibáját. Melina Mercouri politikai pályafutását mesélve adják át nekünk azt a megdöbbentően erős görög nemzeti öntudatot, amelyről ma csak álmodni merhetünk. Ez a darab igazi üzenete az emlékezés mellett. Bencze Ilona a Tolnay Szalon picike színpadára varázsolja Görögországot, a mindig vidám, boldog színésznőt, aki, ha kell küzdeni, tud a legfontosabb értékért, a hazájáért.