„A magyar nép hősi küzdelmének láttára a legkínzóbb kérdés itt, Nyugaton ez: mit tehetünk mi? És a szomorú válasz az, hogy túlságosan keveset. Közvetlenül nem tudunk beavatkozni a harcba, mert ez világháborúhoz vezetne, ami pedig mindenki számára mindennél nagyobb szenvedéseket jelentene. Mégis, akik ma harcolnak, azok a mi harcunkat is vívják, egész Európa harcát. Ezért nemcsak részvéttel, hanem elragadtatással is figyeljük hősi küzdelmüket. De felelőtlenség lenne részünkről innen, sok száz kilométer távolságból arra biztatni embereket, hogy ontsák vérüket olyan küzdelemben, melyben mi magunk aktívan részt venni nem tudunk.” Katona Pálnak, a BBC Világszolgálatán belül működő magyar osztály egyik munkatársának szájából hangzottak el ezek a mondatok 1956. október 26-án. Az idézet Pallai Péter és Sárközi Mátyás (mindketten a BBC munkatársai voltak) könyvéből való, amely az ötvenedik évforduló tiszteletére jelent meg a Helikon Kiadó gondozásában. A kötetben a BBC magyar osztályán ötven év alatt összegyűlt, részben leadott, részben leadatlan anyagok (interjúk, emlékezések, követjelentések és egyéb dokumentumok) szerepelnek. Az idézett anyagokat a forradalmat Magyarországon átélt két szerkesztő rövid magyarázó szövegei kötik össze úgy, hogy az egészből jól érthetően rajzolódik ki a forradalom története. Ha a résztvevők vagy szemtanúk másként mondtak el valamely eseményt, megismerhetjük az egymástól eltérő értelmezéseket is. Így fény derül arra, hogy jó néhány kérdésre máig nincs egyértelmű válasz.
Időrendben, az előzmények tárgyalása után 1956. október 23-tól november 4-ig, naponként csoportosítva tárja elénk a kötet a dokumentumokat. A forradalom eltiprása után figyelemmel kíséri, hogyan elemezte a nyugati sajtó 1956 magyar forradalmát, majd külön fejezetben tárgyalja a magyarországi sajtó sorsát, a fegyvertelen ellenállás módozatait, a forradalom utóéletét (Kádár bábkormánya, általános sztrájk, a nők tüntetése 1956. december 4-én, Kéthly Anna 1956. december 12-i londoni sajtótájékoztatója).
A londoni rádió már az első napokban pontosan érezte és meg is határozta: felelőtlenség volna beteljesíthetetlen reményekkel kecsegtetni a magyarországi felkelőket. A lehető legpontosabb tájékoztatást tekintette feladatának a forradalom alatt, utána pedig az emlékezet ébren tartását, a forradalom hiteles történetének terjesztését a rágalmakkal szemben. A magyar osztályt akkor Rentoul Ferenc vezette, helyettese Urbán György volt. Helyszíni tudósítókat nem tudtak Magyarországra küldeni, de munkájukat segítette, hogy a forradalom idején a brit külügyminisztérium átadta a BBC-nek a budapesti brit követség jelentéseinek „azon részeit, amelyeknek nyilvánosságra hozása nem veszélyeztette az Egyesült Királyság nemzetbiztonsági érdekeit vagy az adatokat szolgáltatók személyi biztonságát”. Különösen érdekesek az akkori brit követ, Leslie Fry táviratai, jelentései, amelyekben egyre azt javasolja kormányának: terjessze az ENSZ elé a magyar ügyet.
Nagy értéke a kötetnek, hogy a nagyközönség számára is hozzáférhetővé tesz olyan dokumentumokat, amelyeket eddig többnyire csak a korszakot kutatók ismertek (a Malin-feljegyzések részletei, az október 30-i moszkvai nyilatkozat és így tovább). A forradalom előtörténetét és kirobbanásának történetét illetően igen figyelemreméltóak Cs. Szabó László könyvrecenziói és négy menekült magyar íróval készült interjúi. Máig érvényes elemzéseket olvashatunk a BBC szakértőjének, Maurice Lateynek a tollából. Ő írja le azt a kulcsmondatot: a magyarországi felkeléssel öszszefüggő „legnagyobb rejtély, hogy melyek a Szovjetunió igazi szándékai október 30-án”. Az amerikai nagykövet október 30-án azt hallja egy fogadáson Zsukovtól, hogy „a szovjet csapatok már megkapták a parancsot a város – Budapest – elhagyására”. Valójában ekkor már özönlenek Magyarországra, sőt már ott is vannak. Fry követ hiába küldi kétségbeesett táviratait a brit külügyminisztériumnak, a magyar forradalom sorsa akkor már megpecsételődött.
A kötet a forradalom negyvenedik évfordulója alkalmából Magyarországon készített emlékműsor felidézésével fejeződik be. A riporter egyetemistákat kérdezett arról, mit jelent nekik 1956. (Mindnyájan nevük elhallgatását kérték még akkor, 1996-ban is.) A válaszokból az derül ki: sokuknak nem igazi élmény 1956, de egyikük egy rockopera előadásán döbbent rá, hogy a fiataloknak milyen nagy szerep jutott azokban a napokban. Az összefüggések megértését a könyvben szereplő fontosabb történelmi személyiségek rövid életrajza segíti.
Egyetértünk a könyv szerkesztőivel, akik ajánlják ezeket a dokumentumokat mindazoknak, akik „emlékeznek, de azoknak is, akik felejtettek, vagy úgy érezték, hogy kénytelenek voltak felejteni, és nem utolsósorban azoknak, akik a forradalom után születtek, és személyesen sohasem élhették át annak felemelő, páratlan lelkesedését és a vereség leírhatatlan keserűségét”. A kötet egyszerre megrázó és felemelő olvasmány, tanúságtétel együttérzésről és részvétről.
(Pallai Péter–Sárközi Mátyás: A szabadság hullámhosszán. Az 1956-os magyar forradalom története a BBC elmondásában. Helikon Kiadó, Budapest, 2006. Ára: 4490 forint.)
origo.hu
Nagy a baj Szolnokon
