Belpolitikai bizonytalanság, a demokrácia megbicsaklásai, a rendszerváltás befejezetlensége miatti elégedetlenség közepette emlékezett Magyarország a forradalom 50. évfordulójára. Hasonló érzéseket tükröz Lengyelországban a „negyedik köztársaság” Jog és Igazságosság által hirdetett programja. Nyugati elemzők más jelenségekkel együtt mindezekben Közép-Európa általános válságát látják…
– A nyugat-európai liberális politikusok és véleményformálók akkor sem igazán akartak harcolni a Szovjetunióval és a szovjet típusú hatalommal, amikor még az ő országaikat is leigázással veszélyeztette a birodalom. Európa védelmét az amerikaiak vették a vállukra. Ezért aztán nem meglepő, hogy térségünk mai folyamatait, a posztkommunizmus kérdését sem nagyon akarják megérteni. Innen a Jog és Igazságosság pártját érő rengeteg igazságtalan támadás is. A Lengyel Köztársaság alapproblémáit sem értik, miközben szerintünk a függetlenség visszaszerzése után az ország rengeteg lehetőséget hagyott kihasználatlanul. A független állam meghozta számunkra a demokráciát, a szerkezetváltás azonban nem következett be. A totalitárius rendszer valójában felforgató rendszer volt, ugyanis a legértékesebb, az akkori vezetéssel kollaborálni nem akaró embereket nyomta le a társadalmi ranglétra legalsó fokára. A jelenlegi kormány ezen többmilliós réteg sorsának javítását vállalta fel, ami nemcsak deklaratív, hanem metodológiai síkon is dekommunizációt, szerkezetváltást igényel.
– Lát-e közös vonásokat, s ha igen, melyeket a jelenlegi magyarországi és a lengyelországi történések, belpolitikai válságjelenségek között?
– Valamennyi közép-európai országnak hasonló volt a sorsa. Azonos geopolitikai beágyazódásból indulva hasonló értékrend mentén kezdtük el a változásokat. A közös vonások tehát természetesek.
– Ennél konkrétabb párhuzamot vont a két ország belpolitikai fejleményei között jó néhány elemző, egyenlőségjelet téve a magyar kormányfő hazugsága és a varsói koalíciós tárgyalások során egy titokban készített videofelvétel nyomán kirobbant botrány között…
– A lengyelek azért adták a kezünkbe a hatalmat, mert a lengyel állam helyzetének szigorú, ám reális képét tártuk fel. A rendszerváltás után mintegy másfél évtizeddel a helyzet nem túl jó, sok változtatásra van szükség, s mi ezt végre is fogjuk hajtani. A minket ért támadás pedig elsősorban azzal függ össze, hogy az egyik, ez esetben is kulcsszerepet játszó magántévé folyamatosan igyekszik megbuktatni a programunkat. Most az egyik legszerényebb körülmények között élő politikusunkat gyanúsították meg korrupcióval. Egy mindenütt szokásos politikai egyeztetésről, alkufolyamatról van szó, amelyet nyilvánosságra hoztak. A parlamenti többséggel rendelkező, ezt realizálni kívánó erő gáncsolása pedig valójában a demokrácia elleni rejtett támadás. Az ilyen módszert a bolsevikok alkalmazták előszeretettel.
– Hát, nem lehet azt állítani, hogy a sajtó kesztyűs kézzel bánna önökkel, de nem lehet irigyelni a PiS-t két jelenlegi koalíciós partnere miatt sem. Engem valamelyest az Orbán-kormány és a kisgazdák viszonyára emlékeztet a helyzet. Energiáit felemésztve, népszerűségét folyamatosan koptatva komoly teherként nehezedett akkor is az egyébként nemes célokat maga elé tűző kormány vállára koalíciós partner…
– Felvállalt céljainkat így is fokozatosan teljesítjük. A dekommunizáció terén hatalmas lépés például a rendszerváltás után érintetlen maradt katonai titkosszolgálat átalakítása. Elvágtuk a kommunista köldökzsinórt! Hatékonyan lépünk fel a bűnözéssel szemben, amiért még ellenfeleink is gratulálnak. Komoly hangsúlyt fektetünk a társadalmi szolidaritás megerősítésére. Ezt szolgálják a családügyi és a mezőgazdasági politika terén tett lépéseink. Világosan kifejtjük a véleményünket Európában is, így például egy Közép-Európa számára is elfogadható büdzsé kérdésében.
– Említette a katonai titkosszolgálatok átalakítását, amelyet egyébként – talán már mondani sem kell – szintén komoly ellenérzések kísérnek. Bírálóik azonban nem említik, hogy e szolgálatok még 1992-ben is megfigyelték például a mai PiS elődjének számos politikusát, köztük Jaroslaw Kaczynskit, míg mások szerint még a rendszerváltás után is szolgáltak idegen érdekeket…
– Ez a közelmúltig rendezetlen helyzet elsősorban a demokráciára jelentett veszélyt. Olyan szolgálatról van ugyanis szó, amely 1990 után is érintetlen maradt. Főleg Lech Walesa elnöksége idején pedig a következetesen és keményen antikommunista ellenzék lejáratása érdekében még a jobboldal egyes politikusainak is felajánlották szolgálataikat. Azt is megengedték maguknak, hogy megfigyeljék a legális demokratikus ellenzéki pártokat, befolyással voltak a médiára.
– Felmerült Lech Walesa neve, s feltűnő, ahogy az egykori harcostárs ma támadja a Kaczynski testvéreket. Miért ez a mindkét félben érezhetően mély indulatokat felkavaró ellentét?
– Walesa az elnöksége idején egyszer csak levált a jobboldalról. Úgy látom, mintha beletörődött volna a még a népköztársaságtól örökölt egyes intézmények létezésébe. Olyan politikusról van szó, aki hivatkozott a jobboldali értékrendre, de ezt megpróbálta valahogy összeegyeztetni a létező, csak részben megújult társadalmi berendezkedéssel.
– De ugye azt azért nem állítja, hogy Walesa posztkommunista lenne.
– Nem, erről nincs szó. Nagyon nagy sikereket könyvelhetett ő el, történelmi szerepe elvitathatatlan, egy idő után azonban felhagyott a dekommunizáció programjával. A jobboldal jelentős része viszont továbbment ezen az úton, s egy éve ezek az erők győztek.
– Kicsit elkanyarodtunk, térjünk azonban még vissza az elmúlt egy év alatt megtett úthoz. Nem említette, de ne menjünk el a magyar szemmel most különösen figyelemre méltó lengyel gazdasági eredmények, a GDP hat százalék felé közelítő növekedése és a munkanélküliség rég nem tapasztalt, 15 százalékra csökkenése mellett sem…
– Így van. E két mutatót külön-külön már produkálta más kormány is, együtt azonban előttünk egy sem. A gazdasági növekedés és a munkahelyteremtés most párhuzamosan halad. Ez kimondott siker. A program teljesítésével tehát nincsenek problémák, gondot okoz viszont számunkra koalíciós partnereink viselkedése. Nyílt válsághoz, szakításhoz vezetett például, hogy az Önvédelem vezetője, a miniszterelnök-helyettes Andrzej Lepper a közvélemény előtt kezdte el bírálni a kormányfőt, az afganisztáni szerepvállalást és a költségvetést.
– Leppernek kénytelen-kelletlen megbocsátottak, ám mitől remélik, hogy a jövőben kezelhetőbb lesz?
– Az eddigi tapasztalatokra építünk, s arra, hogy a kormányfő határozottan értésére adta, hol a határ. Partnereink immár tudatában vannak annak, hogy a PiS komolyan gondolja mind a költségvetés egyensúlyban tartását, mind külpolitikai irányvonalát, s ebből nem enged.
– Az is hathatott, hogy a közvélemény-kutatásokat nézve sikeresen folyik koalíciós partnereik „ledarálása”. A Lengyel Családok Ligája például egy mostani választások esetén be sem kerülne a szejmbe.
– Hát, ez is tanulság lehet a jövőre nézve.
– Erről ismét eszembe jut egy párhuzam. Az Orbán-kormányt is sokat támadták, hogy szélsőséges erőkkel kokettál. A vádakra aztán csattanós választ adott, hogy négyéves működésük eredményeként még a parlamentből is kikerült az a bizonyos radikális párt…
– Mi hazafias keresztény néppárt vagyunk, új államot szeretnénk építeni, amely kihasználja az eddig eltékozolt függetlenségi esélyeket. A mi számunkra az a fontos, hogy programunkat megvalósítsuk, ami jó eséllyel fenntartja társadalmi támogatottságunkat. Fél évvel ezelőtt egyébként még féltünk attól, hogy csökken a PiS népszerűsége, mára azonban már világos, hogy a társadalom többsége elfogadta ezt a koalíciót. Többen támogatnak ma minket, mint másfél éve.
– Tehát nem készülnek előre hozott választásokra?
– Ehhez kétharmados többség kell, s ez most sem jött össze az ellenzéknek. Egyébként mi felajánlottuk ennek a lehetőségét is, még akkor, amikor a konzervatív liberálisokkal nem jött össze az oly sokak által várt nagykoalíció.
– S mi a fő oka annak, hogy a Polgári Platformmal így alakultak a dolgok?
– A társadalmi szolidaritásról, az államról, a családtámogatásról vagy a dekommunizálás mértékéről vallott elképzeléseink alapvetően ütköztek. Egy liberális párttal programunk ezen pontjait aligha tudtuk volna teljesíteni. Mostani partnereinkkel ez könnyebbnek ígérkezik. Őket ugyanis a szegényebb rétegek támogatják, s készen állnak a társadalmi szolidaritásra alapuló politika végigvitelére. Bizonyos populista felvetéseikkel – a támogatások mértéktelenségével, az elszigetelődő külpolitikával, a Nyugat-ellenességgel – ugyanakkor nem értünk egyet, s ezt világossá is tettük.
– Az európai sajtó viszont korántsem úgy érzi, hogy a PiS lenne a mérsékelt, nyugodt erő. Sőt! De vegyük akár az ön esetét! Itt ül velem szemben egy mérsékelt politikus, emlékszem azonban, micsoda támadások, a szélsőségesség vádja érte a pártját, amikor a szejm elnökének jelölték. Miért ez a nagy ellenérzés térségünk jobboldali pártjaival szemben?
– Mindez abból fakad, hogy a liberális sajtót sok esetben egyáltalán nem érdeklik a tények. Mivel bizonyíthatnánk például jobban a Nyugat iránti elkötelezettségünket, mint hogy koalíciós válság árán is növeltük az afganisztáni lengyel NATO-kontingens vagy az izraeli– libanoni határra küldött csapatok létszámát? Olyan médiakultúrában élünk, amely azt hiszi, hogy a jobbközéptől jobbra álló pártok már mind szélsőségesek. E logika szerint felénk nincs helye az igazi jobboldalnak.
origo.hu
Magyarországon replikázik a spanyol kormány, féltik a melegjogokat
