Az egyesítés legfőbb érveként a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium (KVVM) a racionalizálást hozta fel. A tárca állítja, tulajdonképpen nem a nemzeti park, hanem csak a nevének megszüntetéséről van szó, hiszen sem a természetvédelmi terület mérete, sem pedig a munkahelyek száma nem fog csökkenni a változtatás után. Mint mondták, a különbség mindössze annyi lesz, hogy az eddigi tíz nemzeti park helyett kilenc működik tovább. A helyi érintettek azonban attól tartanak, az összevonással csak folytatódik az eddigi tőkekivonás a térségből.
Haraszthy László természetvédelemért felelős államtitkár érdekes példán szemléltette a változás lényegét: „Olyan, mintha a város két végén működne egy-egy bankfiók, majd azokat összevonnák, és egy intézményként üzemelnének tovább úgy, hogy közben mindkét épület megmarad.” Elmondta, a lépésre azért van szükség, mert az Őrségi Nemzeti Park (ŐNP) a mintegy 43 ezer hektáros területével túl kicsinek bizonyult, ezért érdemesebb azt a jóval nagyobb Balatoni Nemzeti Parkba (BNP) „építeni”. Haraszthy kiemelte, történt ilyen nemrégen pont fordítva is, amikor a Bükki Nemzeti Parkból néhány tájvédelmi körzetet az aggtelekihez csoportosítottak át, mondván, a Bükkhöz túl sok tartozott ezek közül. A szakállamtitkár az összevonás előnyei közt említette, hogy így a két nemzeti park megoszthatja egymással az eddig szerzett speciális tapasztalatait, valamint az ŐNP jobb pályázati képességre tehet szert egy nagyobb szervezetben, amellett, hogy megőrizheti a már bevált hagyományait, szokásait. A politikus kifejtette, a lépés nem a megtakarításról, hanem a racionálisabb működésről szól.
– Ha nem megszorítás áll a háttérben, akkor nem értem, miért van erre szükség – mondta Nagy Andor, a parlament környezetvédelmi bizottságának KDNP-s alelnöke. Hozzátette, a KVVM-ben történt eddigi átszervezések nem bizonyították, hogy hatásuk növelné a működési hatékonyságot.
Az összevonás ellen tiltakozik a körzet valamennyi polgármestere és kistérségi vezetője is. Ők kérelemmel fordulnak a minisztériumhoz, tegye semmisé a tervezetet. Lugosi Arnold, az egyik érintett település, Szalafő polgármestere elsősorban azért ellenzi a döntést, mert a turisztikai fejlesztés, amelyet korábban elindítottak, most nem biztos, hogy eléri a célját. „Turisztikai szempontból konkurens a két öszszevonandó terület, teljesen eltérő vendégkörrel” – tájékoztatott Lugosi, aki azt sem tartja kizártnak, hogy emiatt a balatoni igazgatóság aszerint rendezi majd az ügyeket, hogy végül minden a tó környékén összpontosuljon, ezzel hátrányos helyzetbe hozva az Őrséget. Hozzátette, ha az irányítás kikerül a térségükből, az nemhogy hatékonyságnövelést, de megosztottságot jelent: „A Balaton számára az Őrség csupán mostohagyerek.”
A szakállamtitkár azzal hitegeti a települést, a változtatásból a térségnek semmilyen kára nem származik majd. A helybéliek viszont furcsállják, miért kell megszüntetni a kezdeti nehézségei után jól működő nemzeti parkot, amelyet csak négy éve alapítottak.
Gyöngyösi Péter, a Kerekerdő Alapítvány munkatársa elmondta, az ŐNP létrehozása még a kilencvenes években indult civil kezdeményezésre, melynek már akkor is sok ellenzője volt. „A többi nemzeti parknak nem volt érdeke, hogy létrejöjjön még egy” – tájékoztatott az ŐNP alapítását elősegítő környezetvédő szervezet tagja.
Gyöngyösi az egyik legnagyobb problémát abban látja, hogy a tárca nem hajlandó egyeztetni sem a zöldszerveződésekkel, sem pedig a lakossággal. „A természetvédelem itt személyesen érinti a helyieket, ezért sem jó, ha a főigazgatóság távolabb kerül” – véli Gyöngyösi. Az összevonás ellen szól véleménye szerint, hogy a forrásokat mindig a központ környékén költik el, és ott van mindig elég ember a fejlesztések megvalósítására is, ezáltal viszont az Őrségből jelentős tőkekivonás várható.
origo.hu
Szentkirályi Alexandra: Budapest vezetése politikai terrorizmust követ el
