Eredményes a francia családpolitika

Míg Magyarország lakossága csökken, Franciaország népessége 59,1 millióról 62,9 millióra nőtt 2000 és 2006 között. Ebben elsősorban a magas születésszám és az alacsony halálozás játszik szerepet. A franciák gyermekvállalási kedvéről és a támogatásokról Régnier-Loilier Arnaud-t, a francia Nemzeti Demográfiai Tanulmányok Intézetében kutató demográfust kérdeztük.

Más európai országokhoz viszonyítva milyenek Franciaország demográfiai mutatói?
– A termékenységet tekintve a franciák kiemelkedő helyet foglalnak el a többi európai ország között: a lakosság számát figyelembe véve csak Írországban születik több gyermek, mint Franciaországban. Ott az átlagos gyermekszám egy nőnél 1,99 volt 2005-ben, míg a franciáknál 1,90. Így valóban a ranglétra tetején helyezkednek el, ugyanis más országokban – az olaszoknál, a németeknél vagy a cseheknél – a teljes termékenységi arányszám 1,2-1,3 körül mozog.
– Minek köszönhetik ezt a kitüntetett helyezést?
– Franciaországban egyszerre magas a termékenység, és magas a nők munkavállalási rátája. Ez azonban nem mindig volt így. A hetvenes években a nők munkavállalásával hozták összefüggésbe a termékenység csökkenését oly módon, hogy a gyermekvállalási kedv mérséklődését a nők magas munkavállalási kedvének tulajdonították. Ám kiderült , hogy hosszú távon ez nem igaz. Ha a nők aktívabbak, eleinte a termékenység valóban csökken. Később következik egy illeszkedési szakasz, amikor sikerül összeegyeztetni az erős női aktivitást a családdal.
– Milyen támogatásokban részesülnek a gyermekes családok?
– A családpolitika nagyon kedvezően befolyásolja a munka és a család összeegyeztethetőségét. Támogatja azokat a szülőket, akik képzett dadust alkalmaznak, valamint nagyon fejlett bölcsőde- és óvodarendszere van. Egy másik intézkedés a szülői nevelési szabadság. Eszerint azok a szülők, akiknek kettő vagy több gyerekük van, három évre részlegesen vagy teljes időre elhagyhatják munkahelyüket, hogy teljes mértékben gyerekeiknek szenteljék az idejüket. Garanciát kapnak arra, hogy a „szabadság” letelte után visszatérhetnek munkájukhoz, közben pedig – egy bizonyos plafonértékig – előző fizetésük százalékában kapnak támogatást. Ez főleg a kevésbé előnyös helyzetben lévő nőket serkenti arra, hogy otthon maradjanak, tehát egy időre kilépnek a munkaerőpiacról. Részben a pénzügyi támogatásoknak és azoknak az adókedvezményeknek, amelyeket a szülő kap, ha képzett dadát alkalmaz, valamint a nevelési szabadságnak köszönhető, hogy Franciaországban sok gyermek születik. A nevelési szabadság nemcsak a gyermekvállalást támogatja, hanem munkaügyi szempontból is előnyös, ugyanis az is kaphat ilyen segélyt, aki állástalan, mert így már nem szerepel a munkanélküliségi mutatókban. Tehát az intézkedés célja kettős.
– Milyen a fogadtatásuk ezeknek az intézkedéseknek?
– A támogatásokat olyan közegben lehet igénybe venni, ahol sem a munkát vállaló, sem a gyerekét az államra bízó nőről nem él negatív kép a társadalomban. Ellentétben például Németországgal, ahol a nőknek választaniuk kell a pénzkereső munka és a családi élet között, mert rossz anyának ítélik azt, aki másra bízza gyermekét. Franciaországban a családpolitikai intézkedések nagyon régóta és mélyen gyökereznek a köztudatban. Fontos kiemelni, hogy ezek mind hosszú távon hozzák meg gyümölcsüket.
– Mi a csaknem 4,9 millió bevándorló szerepe a francia népességnövekedésben?
– Ez egy érzékeny téma,
amellyel több tanulmány is foglalkozott. A következtetésük az, hogy a bevándorlók termékenységének szerepe a népesség növekedésében nagyon kicsi, mondhatni, teljes elhanyagolható. A gyermekvállalási korban lévő nőknek mindössze a nyolc százaléka bevándorló, ami azt jelenti, hogy ha figyelmen kívül hagynánk a bevándorlók termékenységét, akkor a teljes termékenységi arányszám csak 0,07-dal lenne alacsonyabb mostani értékénél. A bevándorlók tehát kicsit javítanak ugyan a mutatón, de biztosan nem ez az a tényező, amely magyarázatot ad a francia népességnövekedésre.
– Ezek a tanulmányok nem veszik figyelembe a bevándorlók gyermekeit, akik már francia állampolgárok, ugyanakkor hagyományaik miatt több gyermeket vállalnak, mint a tősgyökeres franciák.
– Ez lehetséges, ugyanakkor észrevehető, hogy az itt élők az itteni kultúrához igazítják szokásaikat. Akkor is, ha ez az első és a második generáció átmenet a régi és az új kultúra között. Ezzel kapcsolatban viszont érdemes egy másik tényezőt megemlíteni, nevezetesen a társadalmi kategóriák szerinti különbségeket, amelyek már számottevők lehetnek. Felméréseink szerint a nők pénzkereseti aktivitása a harmadik gyerek után csökken nagymértékben, és akkor is elsősorban az alacsony iskolázottság, a társadalmi ranglétra alján találhatók körében. Fontos, hogy a francia társadalomban negatív kép él az egygyermekes családokról, rossz szemmel néznek rájuk. Éppen emiatt Franciaországban kevés családban van csak egy gyermek.
– Franciaországban a magas termékenység alacsony halandósággal társul.
– Valóban, a születéskor várható élettartam a nőknél 83,8 év, a férfiaknál pedig 76,6 év. Vagyis miközben nagyon sokáig élnek, a születések száma is nagyon magas. Ennek pedig az a következménye, hogy – kiegészülve némi bevándorlással – jelentősen emelkedik a lakosság lélekszáma. A magas élettartam miatt azonban öregedik is, és ennek következtében egyre inkább felszínre kerülnek bizonyos problémák, amelyek az idősödő népességről való gondoskodást érintik. Ilyen a nyugdíjak finanszírozásának megoldása abban az esetben, ha felborul az aktívak és az inaktívak aránya.