Godova Gábor lehet a befutó

Miután tegnap délben lezárult a női vízilabda-válogatott szövetségi kapitányi posztjáért kiírt pályázat beadási határideje, az MVLSZ elnöksége csütörtöki ülésén hirdet végeredményt. Mi azonban ezt már most különösebb kockázat nélkül megtehetjük: aligha kétséges Godova Gábor kinevezése. Nem mintha ő lenne a vitathatatlan választás, csakhogy a kandidálók között nincs alternatívája. Egy verseny győztese pedig kizárólag az indulók közül kerülhet ki.

Godova Gábor mellett Tóth Gyula, Vindisch Ferenc és Vidumansky László pályázta meg a kapitányi posztot. A félreértések elkerülése végett: ez a Tóth Gyula nem az a Tóth Gyula, aki például az 1994-es női világbajnok csapat kapitánya volt, hanem egy Kanadában élő, és az ottani válogatott mellett másodedzősködött úriember. Ez a Vindisch Ferenc sem az a Vindisch Ferenc, aki még mindig javában pólózik, hanem az annak idején komoly karriert befutott édesapja – történetesen szintén Kanadából. Vidumansky viszont az a Vidumansky, aki Kassáról származott el, játékosként a Mladost Zagrebet és a magyar ob I-et is megjárta, egy évtizede pedig a szlovák felnőtt férfiválogatottnál segédedzősködik, illetve már kapitánykodik.
Érdekes és egyedi, hogy a női kluboknál dolgozó szakemberek – késztetés vagy esély híján – egyike sem szerepel a listán, a férfivonalon lévők pedig talán attól a kétségtelenül létező jelenségtől tartanak, hogy akik eddig átváltottak a női szakágra, azok közül senki sem tudott visszatérni a fiúkhoz. Ám így túlzottan is egyértelmű a kép. Azok után ugyanis, hogy a Világkupa-5. és az Eb-3. csapat éléről bizalomvesztés miatt lemondott kapitány, Szilágyi Péter az év elején Új-Zélandról költözött haza, kizárt, hogy ismét egy „messziről jött embernek” kínáljanak szerződést, és Vidumansky támogatottsága is minimálisnak tűnik az elnökségen belül.
Ezért marad egyedül Godova Gábor. Húsz esztendeje kezdte az edzősködést, 1993 és ’96 között a felnőtt férfiválogatottnál volt Horkai György szövetségi kapitány aszszisztense, a következő szezonokban KEK-et nyert a Ferencvárossal, LEN-kupát az Újpesttel, a 2000-es évek elejétől pedig a korosztályos nemzeti csapatoknál tevékenykedett előbb több, utóbb már valamivel kevesebb sikerrel. Mint a fentiekből kiderül, a női pólóba még nem kóstolt bele, de ez szerinte nem akadály: „A sportág egy és azonos, a nők esetében anynyit érdemes megjegyezni, hogy itt különösen fontos a morális egység, az, hogy a csapat valóban csapat legyen” – jegyezte meg tegnapi érdeklődésünkre Godova, többször hangsúlyozva, ennél többet egyelőre nem mondana, hiszen a kapitányválasztás még nem zajlott le.
Óvatosságát megértve, de nem osztva úgy gondoljuk: tegnap délben de facto eldőlt a „meccs”, az eredményt a holnapi elnökségi ülésen már csak „de jure” kell szentesíteni.
A magyar női vízilabdázásnak mindeddig három korszakos kapitánya volt, és egyikük sem maradt világversenyes aranyérem nélkül. Konrád János 1991-ben Athénban Eb-t, Tóth Gyula 1994-ben Rómában vb-t, Faragó Tamás pedig 2001-ben Budapesten Eb-t, majd 2005-ben Montrealban vb-t nyert a csapatával. Ha Godova e vonulathoz kíván csatlakozni – miért ne kívánna –, erre a jövő márciusi, melbourne-i világbajnokság kínálja az első esélyt.