Ha a tolvaj kiált

k ö n y v e s h á z

Az olvasó először tarthatja kezében Nagy Imre snagovi jegyzeteit, négy hónap gondolatait és emlékeit, amelyeket a miniszterelnök Romániába való elhurcolásától, 1956 novemberétől 1957 áprilisáig vetett papírra. A négyszázötven oldalas könyv különleges dokumentum: közvetlen betekintést enged a politikus Nagy Imre gondolkodásába. Tudható, hogy a román titkosrendőrség is rendszeresen olvasta a jegyzeteket, sőt amikor Nagy a vádlottak padján ült Magyarországon, fel is használták ellene írásait.
Ám a két szerkesztő, Szántó László és Vida István jóvoltából nemcsak egy politikus, hanem egy nemzetét, hazáját féltő ember alakja is kirajzolódik a kötet alapján. A Snagovi jegyzetekből megtudjuk, hogyan élt Nagy Imre, valamint politikustársai és családtagjai Snagovban. Nagynak és feleségének kezdetben jók voltak az életkörülményei, azonban 1957. január második felétől, különösen Kállai Gyulának, az MSZMP ideiglenes intézőbizottsága megbízottjának a látogatása után fokozatosan romlott a helyzet. A könyvben olvasható lehallgatási jegyzőkönyv Nagy Imre és Kállai Gyula beszélgetéséről előrevetítette a szomorú véget. A volt miniszterelnök Kállaitól tudta meg, hogy a párt már nem tekinti tagjának. Ennél is súlyosabb volt az a párbeszéd, amely kettejük között zajlott Kádár legitimitásáról, és amely megpecsételte Nagy Imre sorsát.
Kállai: Elismeri ezt a kormányt?
Nagy: Én nem. Én nem beszéltem senkivel. Ön az első, akivel beszélek. Tulajdonképpen nem is gondolkoztam rajta, de gondolkozhatom.
Nagy Imre ekkor még arra számít, hogy esetleg tárgyalnak vele. Arra nem gondol, hogy már döntöttek a sorsáról. Megdöbbentőek azok a levelek, amelyeket volt eszmetársaihoz, a kelet-középeurópai kommunista pártvezetőkhöz intézett. Segítségért fordult, igazságos elbírálást kért ügyében Wladyslav Gomulkától, a Lengyel Egyesült Munkáspárt első titkárától, Gheorghe Gheorghiu-Dejtől, a Román Kommunista Párt első titkárától vagy Josip Broz Titótól, a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének elnökétől. Ezeket a személyes leveleket természetesen nem továbbították, így választ sem kaphatott rájuk. Pedig Gomulkának Nagy Imre leírta: „Valójában minket megfosztanak a szabadságunktól és állampolgári jogainktól. A román párt és kormány kényszerlakhelyet jelölt ki, amelyet nem hagyhatunk el… el vagyunk zárva a külvilágtól, senkivel sem érintkezhetünk.” Titótól politikai és emberi jogaik védelmét kérte, s azt, hogy karolja fel ügyüket nemzetközi fórumok előtt. A volt harcostársak nem segítettek.
A Snagovi jegyzetek újdonsága, hogy megismerhetjük Nagy Imre véleményét az MDP-n belüli politikai harcokról 1953 és 1956 között. A legártalmasabbnak a Rákosi–Gerő–Farkas–Révai klikket tartotta. Nagy Imre szerint a Magyar Dolgozók Pártja azért esett szét 1956-ra, „a párt nem volt a munkásosztály pártja, és nem volt marxista párt, nem volt a magyar szocializmus irányító, vezető ereje. A párt egy szűk államhatalmi szerv volt, szorosan összenőve az államvédelmi szervekkel, és annak funkcióit gyakorolta, a bonapartista diktatúra és diktátorklikk végrehajtó eszköze volt.” A volt kormányfő írt az 1956-os forradalomról és következményeiről is. Véleménye szerint az ellenforradalom vádját azért is el kell vetni, mert sem a magyar nép, sem a magyar munkásosztály, sem a kommunisták nem fogadják el azt. A magyarországi eseményeket Kádár Gerővel együtt már egyszer megpróbálta ellenforradalomnak értékelni. A forradalom ezt a kísérletet elsöpörte. Nagy Imre meggyőződése, hogy ha október 23-án este 7 óra körül a rádió leadja az ifjúság nyilatkozatát, akkor elejét lehetett volna venni a véres eseményeknek. Hogy ez nem így történt, azért a politikai bizottság felelős, elsősorban Gerő Ernő és Hegedüs András – szögezte le Nagy. Talán Nagy Imre utolsó snagovi levelének összegzése a legmegrázóbb, amelyet 1957. április 6-án írt Walter Romannak, az RKP központi vezetősége tagjának: „Én nem kérek mást, mint tárgyilagos vizsgálatot… Az árulás vádjával szemben pedig a jó magyar közmondást idézem: a tolvaj kiabálja, hogy fogják meg!”
(Nagy Imre: Snagovi jegyzetek. Gondolatok, emlékezések, 1956–1957. Gondolat Kiadó – Nagy Imre Alapítvány, Budapest, 2006. Ára: 4500 forint CD-ROM-melléklettel)