Időutazás

Most, hogy Goebbels és Sztálin legjobb magyar tanítványai, a kormányzsoldban lévő propagandisták, médiamunkások és blogfogalmazók bravúros kísérleteket tesznek arra, hogy bebizonyítsák: november 4. békés lezajlása nem a fáklyás felvonulók méltóságának, hanem az igazmondó gyurcsányi demokrácia diadalának tulajdonítható, itt az ideje egy kisded időutazásnak. Lapozzuk fel például a Népszavát, mit jósolt szombat estére. Ez az újság kétségkívül autentikus kormánypárti forrás: itt szidalmazzák legtöbbet az ördögi Orbán Viktort, s itt magasztalják legájtatosabban az angyali Gyurcsány Ferencet. Németh Péter pedig nyilván azért a főszerkesztő, mert ő ír a legjobban.
„Itt állunk november 4. előtt, és nem tudjuk, mi fog történni ezen a napon. Én azt látom: bármi megtörténhet” – írja az első ember, s rögvest végigfut hátunkon a hideg: ráébredünk az emberi sors végtelen mélységeire. „Túl vagyunk szeptember 18-án, túl október 23-án, és itt állunk november 4. előtt. A Fidesz újra utcára hívta híveit, de nem azért, hogy megemlékezzen az ötven évvel ezelőtti szörnyű napról, hanem az idei október 23-ról, október 23-a áldozatairól. Az illegitim, hazug, posztkommunista kormány brutális rendőrségének áldozatairól.” Idáig rendben, noha azért 1956 áldozataiért is égtek a fáklyák. De hát ennyi lojális csúsztatás belefér. Ám itt Németh belenéz a varázsgömbbe, s komor arccal látni kezdi a jövőt.
„Csendben, mondja a Fidesz. Fáklyával a kézben; a Terror Házától az Astoriáig. És utána? Utána mi történik?” Tényleg, mi történik? „Orbán Viktor elsőként megérkezik az Astoriához, és szépen hazamegy a fáklyájával együtt, miközben a tömeg (Szijjártó szerint: megint 500 ezren) még messze jár a végcéltól. Tényleg elhihető, hogy aki eléri az Astoriát, se szó, se beszéd, elindul hazafelé? Ugye, nem?” Miért nem? Ha nincs lovasroham a közlekedés aránytalan akadályozásával, mi a csudát kezdhetnének békés demokrata tüntetők, kezükben egy kialudt fáklyával? Vagy a főszerkesztő úr már hallott valamit a bizalmas sajtóeligazításon?
„Mint ahogy az sem, hogy véletlen a választás. Hogy csak praktikus szempontok alapján választották a város szívét. Most már tudjuk: október 23-án is akadtak olyanok, akiknek céljuk, egyéb céljuk volt az Astoriával. Hogy nem a rendőrök akarták összetolni a törvénytelenül demonstrálókat a törvényesen ünneplőkkel (?). Az Astoriához, csak félve írom le, de közel a rádió, közel a Parlament, a televízió…” Németh átlát a szitán. Tényleg praktikus szempont a főváros szívében felvonulni, nem pedig Újpalotán vagy Soroksáron: a város szíve, az ország szíve mindenhonnan könnyebben elérhető. S hogy az Astoriához mi van közel, fáklyával a kézben? Kedves Péter, ez már fóbia, az elhatalmasodott fajtából. Azt, hogy a lovas rendőrök tolták rá a tömeget október 23-án az Astoriára, a saját szemünkkel láttuk, bárki bármit hazudozik. Épp azt tették, amit a kormánypárti média tesz évek óta virtuálisan a Fidesszel: jobb ötlet híján rátolná a radikális ellenzékre. Az a zárójeles kérdőjel pedig már maga a gyűlöletbeszéd megnyilvánulása.
„Szívem szerint kiáltanék: emberek, ti békés jobboldaliak, vigyázzatok, mire használnak föl benneteket. Kiáltanék: nem a baloldalt kell megvédenetek, hanem a demokráciát. Félek azonban: ebben a hangzavarban már nem hallható a békés szó…” Most aztán itt állunk tanácstalanul: a békés jobboldali emberek vagy mégis meghallották Németh aggódó szózatát (szerintem azonban nem bújják a Népszavát); vagy maguktól is tudják, hogy nekik kell megvédeni a demokráciát. A publicista pedig kétségkívül megérdemel egy Lengyel László-díjat…