Stumpf István, a Századvég Alapítvány elnöke nem véletlenül utalt rá, hogy sürgősen tisztázni kellene az állami szerepvállalás területét. Ugyanígy Hans Kaiser, a Konrad Adenauer Stiftung budapesti kirendeltségvezetője is megemlítette, hogy az állami gondoskodás lehetne az a kérdéskör, amelyről külön tanácskozást lehetne tartani. Gazsó Ferenc professzor arra hívta föl a figyelmet, hogy az eddig hézagosan napvilágot látott kormányzati elképzeléseket a társadalom ellenében egyszerűen nem lehet realizálni.
Az újjáalakult MSZP–SZDSZ-kormány igen arrogánsan reagál minden olyan felvetésre, amely korábbi, választások előtti és utáni ígéreteire emlékezteti, így merész vállalkozásnak tűnhet Választások után – 2006 címmel tudományos szimpóziumot szervezni. A társadalomtudósok azonban dacoltak a kormányzati elvárásokkal, s azzal a sugallt üzenettel, miszerint aki a reformoknak keresztelt megszorításokat nem helyesli, az a haladás ellenségévé válhat. Igaz, Bayer József, az MTA Politikatudományi Intézetének igazgatója a felszólalók többsége által felvázolt mély társadalmi és gazdasági válságot csupán politikai miniválságként aposztrofálta. Úgy vélte, bár sokan ezzel a legitimáció kérdésére akarják ráirányítani a figyelmet, ám jogállamban csak az országgyűlési választásokon szerzett többség adhat legitimitást, ami nem kérdőjelezhető meg önkényesen. Elismerte viszont, hogy az őszi önkormányzati választások után kiegyenlítettebbé váltak a politikai erőviszonyok. Remélte továbbá, hogy a konszenzuskeresés igénye erősebb lesz a politikai elitben, mint a konfliktusok élezése. De hát lehet-e kormányzati konszenzuskeresésről beszélni, amikor még a törvények által kötelezően előírt társadalmi érdekegyeztetésekre sem hajlandó a Gyurcsány-kabinet? – uralkodott egyetértés a legtöbb hozzászóló között.
Pokorni Zoltán, a Fidesz alelnöke már a parlamenti pártvezetők beszélgetésének részeként szólt. A jelenlegi kormányfő hétfői, a sajtó egy része által nagyszerű gesztusként tálalt bejelentésével kapcsolatban arra hívta fel a figyelmet, hogy az önkormányzatok vezetőivel való egyeztetés nem kegy, hanem törvényi kötelesség. A politikus ugyanakkor azt is leszögezte: a Fidesz mindig világossá teszi, minden kérdésben hajlandó tárgyalóasztalhoz ülni. A nagyobbik probléma az: vajon kivel? Gyurcsánnyal ugyanis nem tudnak érdemben tárgyalni, más MSZP-s vezetők pedig nem mernek szóba állni senkivel a „főnök” engedélye nélkül. Semjén Zsolt, a KDNP elnöke is azt hangsúlyozta, hogy a kereszténydemokraták egyetlen megbeszéléstől sem zárkóztak el sohasem. Szerinte a szakértői kormány éppen azért lenne a valódi megoldás, mert a hitelességet segítené elő. Miként hihetne egy olyan embernek a társadalom, aki bevallottan és büszkén hazudott, s az országot mégis arra kéri, hagyja magát újból elvéreztetni. Van annyi valóban baloldali ember Magyarországon, akikről hihető a szakértelem és a jó szándék – vélte a politikus. Mindez semmiképpen sem jelentene nagykoalíciót, hiszen attól pártja kategorikusan elzárkózik.
Herényi Károly, az MDF frakcióvezetője a konvergenciaprogramról szóló „hablatyokat” utasította el. Úgy látja, Medgyessy Péter előző MSZP-s miniszterelnök száznapos osztogatása óta nem tudja a régi-új kormány visszaszerezni a kontrollt a pénzügyi folyamatok felett. Szerinte most azt az áhított 8000 milliárdot várja a koalíció az Európai Uniótól, amit korábban saját maga tapsolt el. Azt, hogy minderről mi lehet a Szabad Demokraták Szövetségének a véleménye, nem tudhattuk meg, ugyanis nem jelentek meg a tanácskozáson. A hírek szerint azért, mert nem tudtak megállapodni egy olyan személyben, aki a párt éppen aktuális álláspontját képviselheti. Nem tudni persze, mennyire képviselte pártja álláspontját Szekeres Imre, aki a koalíciós partnerrel ellentétben jelen volt. Ő ugyanis úgy vélekedett, hogy hiába emlegettek a tanácskozáson konszenzuskényszert, minimális érzelmi feltételei sincsenek a párbeszédnek.
A társadalmi és gazdasági elemzők visszatérő verdiktje volt, hogy egyfajta kettős hatalom alakult ki az elsöprő jobboldali győzelmet eredményező október elsejei önkormányzati választások után. Heltai Péter moderátor erre vonatkozó felvetésére Szekeres Imre visszakérdezett: miért baj, ha kettős hatalom van? Szerinte ugyanis lehet, hogy ez a kép segítheti a kommunikációt a politika szereplői között. Pokorni Zoltán szavaiból kiderült: éppen a demokratikus kiútkeresés inspirálta a polgári szövetséget a társadalmat legsúlyosabban érintő kérdésekben a népszavazási kezdeményezésük meghirdetésekor. Az emberek számára ugyanis elfogadhatatlan az olyan hozzáállás, amelyet Veres János tanúsított a napokban. A pénzügyminiszter azt mondta: ha minden jól megy, 2009-re, 2010-re oda jutunk, ahol 2001-ben voltunk.
Vértes András, a Gazdaságkutató Rt. vezetője is azon a véleményen volt, hogy bizonyos értelemben kettős hatalom jött létre, ám hitet tett a reformok mellett. Az előtte szóló Németh György közgazdásszal szemben úgy vélte, igenis van reformkényszer Magyarországon, bár nem fejtette ki bővebben ő sem, mit kell érteni pontosan reform alatt. Fő érve az volt, hogy ha nem hajtaná végre a kormány az intézkedéseket most, később sokkal több kiigazításra lenne szükség. Hosszasan ecsetelte, milyen új lehetőségekhez juthatnak az egészségügyből elbocsátottak a privát szférában és külföldön, s kárhoztatta az állami közoktatást, amely nem vetekszik versenyképességben az üzleti alapú képzéssel. A közgazdász úgy vélte, az erőfeszítéseket nem egymás pocskondiázására kellene pocsékolni, hisz már a választások előtt eleve tudható volt: komoly államháztartási kiigazításokra lesz szükség. Gazsó Ferenc ezzel szemben rávilágított: az embereket már csak azért is váratlanul érte a kormányzat saját ígéreteit sutba dobó pálfordulása, mert óvakodtak tudatni velük a valós helyzetet. Az egészségügy és az oktatás pedig nem színvonaltalan, hanem egyre eszköztelenebbé válik a kormányzati elvonások következtében. Németh György még erősebben fogalmazott: az államháztartási reformcsomag arról szól, miként teremtsük meg Európa közepén a harmadik világ társadalmát, a kormányzás pedig arról, hogyan hozhatók helyzetbe az erős, profitorientált lobbicsoportok. Gazsó Ferenc reformdiktatúraként jellemezte a közmegegyezést szándékosan eldobó, az akaratelvűségben, voluntarizmusban hívő kormányt.
A társadalomtudósok elemzéséből válik feloldhatóvá az a paradoxon, amely a közvélemény-kutató intézetek kerekasztala nyomán alakulhatott ki a hallgatóságban. Hideg Gergely, a Gallup munkatársa arról számolt be, hogy a két nagy párt támogatóinak értékpreferenciái nagyban egybeesnek. Závecz Tibor, a Szonda-Ipsos véleménykutatási igazgatója pedig azt taglalta, hogy a két tábor kölcsönös elutasítottsága még sohasem volt ilyen mély. Levonható a következtetés: ha nem emelnék kormányzati szintre parlamentáris demokráciához idegen módon a rituális ellenségkeresést, közelebb kerülhetne a közmegegyezés, mint gondolnánk.
origo.hu
Magyar Pétert nagyon leszidhatták Weber úrék - fotó
