Levelek

Kedves Ilus és Isti!
Legutóbbi híradásotok óta nálunk semmi nem történt. Múlt pénteken északi szél csapott a völgyre, félelmetesen zúgott az erdő. Palinak rakoncátlankodott a vérnyomása, bánatosan ült a nappaliban, órákon keresztül figyelt egy buta legyet, aztán a fényképalbumot lapozgatta. Nekifogtam sálat kötni, de ahogy közeleg az alkonyat, mindig elszenderedek a fonalas kosár fölött.
Jó egészséget kíván: Piri és Pali

Kedves Piri és Pali!
Milyen különös, nálunk is fújt a szél két napon át, de zúgás nem volt. A kis szökőkút vize tele lett falevéllel, Isti lepkehálóval próbálta őket kihalászni, de megszédült, vizes kendőt kért a homlokára. Itt se történik semmi. Sokat pihenünk, élvezzük az őszi napsütést, napnyugtakor teázunk a sötét szobában, de nem örülünk a varjaknak. Nagy csapatokban köröznek, a mező fölött. Az a lusta Pali elkészült már a madáretetővel?
Sokszor csókol benneteket: Ilus és Isti

Kedves Ilus és Isti!
Varjút erre nem láttunk, ellenben az idén szokatlanul sok a cinke. Ideges madarak, van bennük valami fenyegető. Pali szerint a cinke nagyon veszélyes. Ma reggel hullott némi eső, de alig akart felszáradni. Lélekben sírdogálunk, közeleg a tél. Pali egyébként soha nem akart madáretetőt barkácsolni. Tudjátok, milyen ügyetlen, még egy szöget se tud beverni! A szökőkút miatt ne idegeskedjetek, felesleges kitisztítani, úgyis megint tele lesz szeméttel.
Gyakran emlegetünk benneteket: Piri és Pali
Kedves Piri és Pali!
Lám, az öregség megtépázza az emlékezetet. Még tavaly októberben írtátok, hogy Pali madáretetőt készít. A tervrajzát is mellékeltétek. Az én Istim kifogásolta a tízszer tíz centis nyílást, helyette hatszor ötöset javasolt, hogy csak az énekesmadarak férhessenek hozzá az eleséghez. Arra is figyelmeztetett, úgy helyezzétek ki, hogy a macska ne tudja elérni! Felétek milyen az idő mostanában? Itt minden reggel köd ül a tájon, alig akar felszállni. Közelednek a ronda, fagyos hajnalok!
Szerető üdvözlettel: Isti és Ilus

Kedves Isti és Ilus!
Mi is a csontjainkban érezzük a hideget. A késő ősz és a csikorgó tél csak arra jó, hogy az ember a tavaszról álmodjon. Nem akarok kötekedni, de az én Palim gyűlöli a barkácsolást. Talán az tévesztett meg benneteket, hogy néhány éve meg akart tanulni kerékpározni, de ahhoz nincs szükség tervrajzra. Már egyébként sincs jelentősége, ugyanis Pali tegnap meghalt. Elszenderedett a kanapén, miközben a régi kottákat tanulmányozta. Amíg ezeket a sorokat írtam, itt is köd terült a vidékre. Olyan, mintha a felhők fölött lebegne az ember. Macskánk pedig nincs, nem is volt soha.
Millió puszi: Piri

Drága Pirikém!
Úgy látszik a sors könyve egyazon özvegyi lapra jegyzett bennünket. Isti is meghalt szerdán hajnalban. Arra lettem figyelmes, hogy kapkodja a levegőt, de csak néhány percig szenvedett. Szegénykém váltig állította, hogy van macskátok, még vitatkoztam is vele, mert én kiskutyára emlékeztem. Tudod, hogy sose kedveltük az állatokat, csak a mókust, de azok eltünedeztek a környékről, az idén már egyet se láttunk. A postás némi borravaló fejében kihalászta a leveleket a szökőkútból. Nincs egy használható birsalmalekvár-recepted?
Szerető barátnőd: Ilus