Miért vált szükségessé az unión belül a cukorpiac átalakítása?
– A második világháború utáni éhínség önellátásra ösztönözte Európát, ami annyira jól sikerült, hogy mára szinte az összes mezőgazdasági terménynél túltermelés alakult ki. A cukorrépánál ez azt jelenti, hogy az elmúlt két évben a szükségesnél évi mintegy ötmillió tonnával termelt többet az unió.
– A túltermelés mellett versenyképességi kérdések is felmerülnek…
– Igen, például nehéz küzdeni a világ cukorexportjának közel harmadát biztosító brazilokkal, akik szinte rabszolgamunkával termelik a cukornádat, így sokkal előnyösebb árat kínálnak a piacon. Az európai cukorrépa versenyhátránya a cukornáddal szemben ráadásul nem csak a munkabér- és járulékos költségekkel magyarázható.
– Miért nem foglalkozott eddig e problémákkal az Európai Unió?
– Mindaddig nem jelentett gondot a kérdés, ameddig a többlet jelentős részét ki lehetett vinni a világpiacra. Csak közben a Világkereskedelmi Szervezetnél (WTO) Ausztrália, Brazília, Thaiföld pert indított az EU ellen, mondván, az exportra kerülő uniós cukor ára támogatottnak minősül. A pert az érintett államok megnyerték. Jelenleg az EU cukorpiacát 220 százalékos védővám védi. Az EU-t lépésre késztette az is, hogy a WTO-n belül felgyorsultak a mezőgazdasági vámok leépítéséről szóló tárgyalások. Az unió érdeke, hogy ipari termékeket tudjon exportálni, ezért cserébe fel kell vállalnia az agrártermékek védővámjainak leépítését.
– Miképpen hajtja végre a reformot a cukortermelésnél az unió?
– Létrehoztak egy szerkezetátalakítási alapot, amibe a cukorgyártóknak három éven keresztül kell befizetniük. Ebből kártalanítják azokat a feldolgozókat, amelyek bezárják gyáraikat. Amikor a cukorreform elindult az unióban, öszszesen 18,5 millió tonna cukor termelésére volt évente lehetőség, amit az új rendelkezések szerint vissza kell szorítani 12-12,5 millió tonnára. A folyamat végére a cukorrépa átvételi ára 39, a cukor ára pedig 36 százalékkal csökken. A cukor világpiaci ára jellemzően tonnánként 250 euró körül mozog. Az unió a 404 eurós EU-n belüli árat négy év alatt szeretné elérni, ami 90 százalék körüli vám mellett már tartható. Így 2010 körül állhat be egy olyan ár, amivel a közösség továbbra is meg tudja védeni piacát.
– Lehetséges, hogy a multinacionális cukorfeldolgozó cégek már korábban számítottak e változásokra, s éppen azért vásárolták be magukat a kelet-európai piacokra, hogy a későbbiekben legyen mit feladniuk…
– Jelentős gondot okoz, hogy a hazai cukorgyárak külföldi multinacionális cégek tulajdonában vannak. Az a cukorgyártó, amely a most megszüntetett kabai gyár többségi részesedését birtokolja, úgy döntött: kelet-közép-európai üzemeit bezárja. Az Eastern Sugarról van szó, mely rendelkezik egy világslágert jelentő mesterséges édesítőszerrel. E termék adja bevétele nagy részét, s gyaníthatóan ez is motiválta a döntésében. Történik mindez akkor, amikor a magyar cukorrépa-termesztés a maga 9-9,5 tonna hektáronkénti termésátlagával az európai élmezőnybe zárkózott, tehát abszolút versenyképes.
– Vagyis, bár az unió élvonalába tartozunk, a közösség döntése miatt mégis pórul járhatunk?
– Magyarországon a cukorgyárak nincsenek magyar tulajdonban. Míg a privatizáció idején a hazai termelők nem vagy csak igen kis hányadban jutottak tulajdonhoz a feldolgozókban, addig Nyugat-Európában a cukorgyárak fő tulajdonosai maguk a répatermelők. Ezért nem nehéz kitalálni, hogy amikor a gyártók leépítésre kényszerülnek, akkor a gyárbezárásokat nem saját országukban fogják végrehajtani. Tehát a magyar termelők versenyképesek, de a döntés a feldolgozók kezében van.
– Csak azért, mert a gyárak külföldi tulajdonban vannak?
– Az unió reformterve mindenképp ki fogja kényszeríteni a cukorrépa-termelés drasztikus csökkentését. Az a cukorgyártó, amelyik csökkenti termelését, a szerkezetváltás négy éve alatt az első két évben 730 eurót kap tonnánként, a harmadikban 625 eurót, a negyedik évben pedig 520-at. Ez egy komoly ösztönzés a gyártulajdonosoknak.
– A kormány beleszólhat a kártalanítási folyamatba?
– Igen, mégpedig akkor, ha a cukorrépa-termelők és a cukorgyártók nem egyeznek meg a kártalanítás mértékében. Ebben az esetben a kérdést az agrárminiszternek kell eldöntenie. A kabai cukorgyár tulajdonosa, az Eastern Sugar első lépésben 10 százalékot adott volna, tehát a kötelező minimumot, a termelők viszont 32 százalékot kértek a tonnánkénti 730 eurós kártalanításból. A második tárgyaláson a termelők megelégedtek volna a 30 százalékos kártalanítási hányaddal, amire a cukorgyártó 15 százalékot ajánlott. Itt a tárgyalási folyamat megszakadt. Ezért a szakminiszternek kell döntenie, mégpedig legkésőbb holnapig a termelők kártalanításáról.
– Ön szerint várhatók-e az országban további cukorgyárbezárások?
– Ez elkerülhetetlen, mivel a közösségen belül négy év alatt 6-6,5 millió tonnával kell a cukortermelést csökkenteni. Az unió új szabályozása július elsején lépett életbe, a gyártók pedig négy évig dönthetnek arról, hogy hol szüntetik meg termelést. Különösebben nem reménykedhetünk abban, hogy nem zárnak be Magyarországon több cukorgyárat.
Tüntetnek a csehek. Mintegy 150-200 cseh cukorrépa-termelő tüntetett a prágai német és brit nagykövetség előtt, tiltakozva az angol Eastern Sugar gyárbezárási tervei ellen. A tiltakozók a cseh termelési kvóta megtartását követelik.
origo.hu
Utcai lövöldözés volt a népszerű magyar nyaralóövezetben, többen is megsérültek
