Megfékezhetők-e a digitális világ kalózai?

A jövedelmezőség határára ért a magyar nyelvű zenei és filmalkotások kiadása, így lassan az is kétségessé válik, készülnek-e még új művek. Az Európai Bizottság ajánlástervezete megszüntetné a magáncélú másolást, s ezzel kihúzná a talajt az amúgy is anyagi gondokkal küzdő művészeti iparágak alól, a széles sávú internet elterjedésével ugyanis oly mértékben csökkent az eladható hanglemezek és filmek száma, hogy a szakma működéséhez szükséges bevétel sem biztosított.

Sashegyi Zsófia
2006. 11. 30. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Komoly veszélybe került bizonyos művészeti ágak fennmaradása – fogalmazta meg a zene- és a filmipar legalapvetőbb problémáját Szűts László, a ProArt – Szövetség a Szerzői Jogokért egyesület elnöke. A legnagyobb szerzői jogvédő szervezeteket magába tömörítő szövetség létrehozását a szerzőijog-sértések számának drámai növekedése tette szükségessé. Kétségessé vált ugyanis, hogy gondolkozhatnak-e hosszú távú tervekben például a filmalkotók, amikor a producereknek lassan nemhogy profitra, de az alkotásba fektetett pénzük visszanyerésére sincs kilátásuk. Azok a művészeti ágak, amelyeknek bevétele nagyrészt a hang-, illetve képfelvételek piaci értékesítéséből származott – akár mozijegy, CD- vagy DVD-vásárlás, -kölcsönzés formájában – ma már a fennmaradásért küzdenek. Pedig egy előadóművész vagy filmkészítő, színész joggal várhatja el, hogy munkáját díjazzák azok, akik számára létrehozza alkotását, és akik művészi termékük gyakorló élvezői.
– Már rég nem a profit miatt folytatjuk az illegális fájlcsere elleni kampányunkat – mondta el Szűts László –, sokkal inkább azért, hogy akik ilyen módon másolnak zenéket, filmeket, legalább azzal legyenek tisztában, hogy mit tesznek. Közös kultúránk szellemi termékeit cserélgetve egymás között ugyanis nemcsak anyagi, de erkölcsi kárt is okoznak azok alkotóinak, hosszú távon pedig maguk ellen dolgoznak, mivel lassan nem lesz miből új műveket kiadni. Az Európai Unióban sorra születnek az ítéletek a nagy fájlcserélő programok üzemeltetőivel szemben, és bár ez felhasználóikat a gyakorlatban nem érinti, tudatosítani kell velük, hogy az ítélet nekik is szól. A ProArt ezért a jogsértések elleni fellépés, a jogérvényesítés hatékonyságának segítése mellett feladatának tekinti a felvilágosító munkát is. Fontos, hogy az emberek ne gondolják azt, hogy itt csupán a kiadó fut a pénze után. Ehhez tisztázni kell, mennyi pénz szükséges egy lemez kiadásához, értékesítéséhez, és milyen bevételre számíthat ebből ma egy kiadó és egy népszerű magyar művész.
Vegyük mondjuk egy befutott együttes igényes lemezét, amelyet a boltban ötezer forintért árulnak, és amely árának nagyjából a fele-harmada jut vissza a kiadóhoz. Ennek az albumnak a megjelentetése a gyártási költséggel, anyaggal, terjesztési költséggel, reklámmal, videoklipekkel, stúdióköltséggel, hangmérnökökkel és az esetleges extra közreműködők díjával együtt átlagosan tízmillió forintba kerül. Ez az összeg körülbelül 7500 eladott példánynál jön be a kiadónak, és akkor még nem beszélünk profitról. Egy aranylemez tizenhárom évvel ezelőtt 50 ezer példányban jelent meg. Tíz éve ez a szám drasztikusan, 25 ezer darabra csökkent. Ma a megjelenés aránya ennél is kétségbeejtőbb: mindössze 7500 lemez, s ezzel körülbelül nullszaldós a vállalkozás.
A filmipar is a rentabilitás határára ért – mondta el Kabdebó György, a Filmszerzők és Előállítók Szerzői Jogvédő Egyesületének (Filmjus) elnöke. A magyar nyelven alkotók számára különösen húsba vágó ugyanis az a profitkiesés, amelyet az illegális terjesztés, az internetről letöltött mozifilmek okoznak, s ha ezt a magáncélú másolásból befolyó bevételek sem kompenzálják, nem lesz olyan producer, aki filmalkotásokra áldoz. A magyar filmszakma minden jelentős résztvevője kultúraellenes lépésnek tartja azokat a törekvéseket, amelyek ennek a kompenzáció megszüntetését célozzák, hiszen a széles sávú internet betörésével még nagyobbra nőtt az illegális terjesztés okozta bevételkiesés, a filmek lassan képtelenek visszahozni a beléjük fektetett pénzt, az energiáról nem is beszélve. Kabdebó György Magyarország valamennyi európai uniós képviselőjéhez eljuttatta azt a nyilatkozatot, amelyet a magyar mozgóképszakma Filmjusba tömörülő huszonöt képviselője írt alá. Ebben az áll: a tagok támogatják a közös jogkezelést, és a közös jogkezelők közötti kölcsönös képviseleti szerződések rendszerének fennmaradását, mivel azok megfelelnek a versenyszabályoknak, és a tisztességes versenyt ösztönzik a belső piacon.
Több mint egy évvel ezelőtt, 2005 októberében jelent meg az Európai Bizottságnak a jogszerű on-line zeneszolgáltatás érdekében a szerzői jogok közös, határokon átnyúló kezeléséről szóló ajánlása. Az ebben foglaltak ellen azóta számos szerzői jogvédő szervezet emelte fel hangját. Szerintük ugyanis az ez alapján készülődő rendelkezés túlságosan merkantilista szemléletet tükröz, és az európai kultúra kiárusításához vezethet. Az ajánlás több pontja, így a magáncélú másolás megszüntetése is súlyosbítaná az amúgy is komoly gondokkal küzdő alkotói tábor helyzetét.
Kevesen tudják, hogy a szabályosan kiadott felvételek esetében a törvény engedélyez egyfajta magáncélú másolást, ami annyit jelent, hogy a vevő a boltban megvett hanglemezről vagy mozifilmről egyetlen másolatot készíthet, saját magának.
A magáncélú másolást szabályozó törvény szerint azoknak az üres hordozóknak (írható CD-k, DVD-k, VHS és magnókazetták) az árából, amelyekért a boltban fizetünk, egy rész az illetékes alkotók közös szerzői jogvédő szervezetéhez kerül, s rajtuk keresztül az alkotókhoz. Ennek az összegnek az arányos elosztásáért felelősek azok a közös jogkezelő szervezetek, amelyek egy-egy műalkotás stábjának minden tagját képviselik, s amelyek működése mellett a Filmjus a fentiekben idézett érvekkel kiállt.
Az alkotói gárda ilyenfajta kompenzációját kiegészíti a hardveripar által a művészi alkotások digitális formában történő lejátszását és sokszorosítását segítő eszközök után fizetett összeg. Mindez elenyésző hányada a gyártók bevételének (Franciaországban például egy 259 eurós iPod Nano esetében 8 euró). Úgy tűnik azonban, a multik ezzel az aránynyal sem elégedettek, s most egy új EU-intézkedéssel azt akarják elérni, hogy ezekre a hozzájárulásokra se legyenek kötelezve. Ennek érdekében meg akarják szüntetni a magáncélú másolásért az alkotóknak járó díjat, amely az unió húsz tagállamában létezik, s a jelek szerint ebben partnerre találtak az Európai Bizottságban. Ha az unió erre áldását adná, azzal gazdasági haszon érdekében gyakorlatilag kiárusítaná az európai kultúrát. Ezt megakadályozandó számos, a művészeket, szerkesztőket, producereket képviselő szervezet fogott össze EU-szerte, s most ACCI néven szállnak síkra a magáncélú másoláshoz kapcsolódó kompenzáció védelméért. Az ő megmozdulásukhoz csatlakozott nyilatkozatával a Filmjus is. Az alkotói világ egyként fordul szembe azzal a túlzottan merkantilista szemlélettel, amely Brüsszel ezen intézkedését jellemezné. Az egyelőre a jövő zenéje, hogy sikerrel teszi-e.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.