Az 1956-os forradalom és szabadságharc alatt, még inkább a leverése után mintegy kétszázezer – többségében ifjú – magyar indult el nyugatra, túlnyomó többségük Ausztrián keresztül, de majd húszezren Jugoszláviát választották első állomásul. Azóta is kevesünkben tudatosult, hogy mindez a XX. század egyik legnagyobb népvándorlásaként vonult be a történelembe. És bár egyre több színvonalas kötet tárgyalja világtörténelmi jelentőségű forradalmunkat, sőt a nyugati emigrációról is egy sor munka látott napvilágot – Sós Péter János immár másodszor kiadott könyve részletesen szól arról a három évről, amelynek során magyarok tízezrei kétség és remény között őrlődtek. Kétszázezer honfitársunk azért menekült el Kádár, Münnich, Apró rettegéssel teli barakkjából, mert vágyott a szabadság levegőjére, tartott a bosszútól, és kevésbé nyomorúságos életet kívánt magának, illetve családjának. Sokaknak szerencséjük volt, mert hamar elkerültek segítőkész családokhoz, lett munkájuk, sőt még saját lakásuk is. A többiek helyzete is előbb-utóbb – igaz, egyeseké csak több év múlva – rendeződött, de addig menekülttáborokban senyvedtek, melyek közül többen rettenetes állapotok uralkodtak. Az ausztriai Traiskirchen tábora például tíz évig szovjet laktanyaként szolgált, és meglehetősen lelakta a Vörös Hadsereg.
Segélyszervezetek, vizsgálóbizottságok, konzuli osztályok jelentettek fogódzót a kiszolgáltatott magyaroknak, de voltak jó néhányan, akik megszenvedték, hogy a befogadó országok csak fokozatosan módosították a kvótákat. Előfordult, hogy a menekültek éhségsztrájkoltak vagy éppen antiszociális viselkedésükkel tüntettek. Egyes statisztikák szerint néhány ezren visszatértek Magyarországra, de jó páran közülük hamar a megtorló hatóságok kezei közt találták magukat. Kétszázezer menekült azonban új otthonra lelt Nyugat-Európában, Észak- és Dél-Amerikában, Dél-Afrikában, Ausztráliában, Új-Zélandon, Izraelben vagy Törökországban.
Sós Péter János számba veszi a magyar exodus minden fontos mozzanatát az első lépésektől a lágeréleten át a szétszóratásig; a könyv anyagát önzetlen magánszemélyek, tekintélyes német és amerikai intézmények, alapítványok segítségével gyűjtötte össze a szerző, alapos munkát végezve. Nagy erénye a kötetnek, hogy miközben nem szakad el a tényektől, az érzelmekre is hatva képes bemutatni, hogy az ötvenhatos menekültek milyen óriási veszteséget jelentettek országunknak, és végső soron pótolhatatlannak bizonyulnak a nemzet szempontjából, mivel az unokák döntő többsége csak a magyar származás tudatát őrzi, az ősök nyelvét már nem. Ahogy a szerző fogalmaz, ők „még nem is értik egészen, hogyan lehet egy család az, amelynek fele Magyarországon, a másik fele Új-Zélandon él. Nem tudják, mi közük van egymáshoz. Nem értik, miért sírnak a nagyszülők, ha az unokák, összetalálkozva, kissé gyanakodva vizsgálják egymást, idegenként próbálják a másik szavait. Ha megtudják a történetet, talán kissé jobban megértik ezt is. Ezért írtam ezt a könyvet.”
(Sós Péter János: Magyar exodus – Magyar menekültek nyugaton, 1956–1959. Gondolat Kiadó, Budapest, 2006. Ára: 2480 forint)
origo.hu
Kigyulladt egy autó a Kőröshegyi völgyhídon
