Megszorító ötletek reformtervek nélkül

Lehet-e társadalmi-gazdasági reformoknak tekinteni a puszta megszorításokat? – ez volt az alapkérdése a Választások után – 2006 című tanácskozásnak, amelyet a Századvég Alapítvány, a Konrad Adenauer Stiftung és az MTA Politikai Tudományok Intézete szervezett.
Gazsó Ferenc professzor arról beszélt: az október elsejei önkormányzati választásokon a társadalom nagy többsége tudtára adta a kormányzó elitnek, hogy nem hajlandó politikai irányelvként elfogadni a szocialista választási programmal homlokegyenest ellentétes megszorításokat. Stumpf István, a Századvég Alapítvány elnöke ezt azzal toldotta meg, hogy szpáhimentalitás uralja a költségvetési kiigazítást: reformok nincsenek, csak ötletek, s még a keretek is homályba vesznek.
Pokorni Zoltán, a Fidesz alelnöke szerint a helyzetre a legjellemzőbb az a pillanatfelvétel, amely október 23-án az üres Kossuth térről készülhetett; akkor még a külföldi diplomaták is szóvá tették a nép nélküli ünnepet. Semjén Zsolt, a KDNP elnöke azt kárhoztatta, hogy a konvergenciaprogramot csak pénzügyi szempontból értékelik, holott kormányhoz közel álló szociológusok is – mint Ferge Zsuzsa – a társadalom egyre nagyobb szeletének ellehetetlenülésére hívják föl a figyelmet. Herényi Károly MDF-frakcióvezető értékelése szerint a program szinte egyetlen pozitívuma, hogy van. Szekeres Imre, az MSZP alelnöke úgy látta, nem baj, hogy egyfajta „kettős hatalom” jött létre az önkormányzati választások nyomán. Hozzáfűzte: a konszenzuskényszernek nincsenek meg még az érzelmi feltételei sem.