MI A MAGYAR?

A Kádár-féle restauráció vonalára jellemző tény: 1956 novemberében Nagy Imre elvtársról beszéltek, akik (sic!) nem árulók, és bármikor – tőlük függ, mikor – bekapcsolódhatnak a politikai életbe, állami és pártvonalon. (Kádár november 21-i beszéde és ez idő tájból származó nyilatkozatai.) November végén arról írtak, hogy Nagy Imre és munkatársai a kormány beleegyezésével elhagyták az országot, és a román kormány engedélyével Romániába utaztak. Decemberben létrejött a Nagy Imre–Losonczy csoport, amely súlyos hibákat követett el. Januárban: Nagy Imre-kormány árulásáról és Nagy Imre-klikkről (Csou En-laj) beszéltek. Februárban Nagy–Losonczy-féle renegát áruló, szovjetellenes, revizionista ellenforradalmárok lettünk.
Ugyanakkor 1956 novemberében és decemberében a kv-határozatban is Rákosi–Gerő klikkről, annak bűneiről, elhajlásáról beszéltek, antimarxizmusról, amely elsődleges oka volt az októberi eseményeknek. Januárban még Rákosi–Gerő klikket emlegetnek, aztán január második felében elmarad a „klikk” jelző, elmarad Gerő neve is, Rákosinak pedig csak a hibáiról beszélnek. Februárban már elmarad a Rákosi–Gerő megnevezés, és csupán a „régi vezetés” hibáit emlegetik. Márciusban Rákosi és Gerő már elvtársak lesznek újra. (Révai cikkében.) Öt hónap változása: Nagy Imre elvtársat és munkatársait áruló ellenforradalmároknak bélyegzik, a Rákosi- és Gerő-klikket elvtársaknak rehabilitálják.
A Rákosi–Gerő klikk politikai bűnei hibás „vezetési módszerekre” zsugorodnak össze, Nagy Imre és munkatársainak hibái árulássá, ellenforradalmi tevékenységgé nőnek. Íme Kádár és társai munkájának tükre. Mi ez? Nem restauráció?

Rákosi bűnlajstromához: 1925-ben letartóztatása alkalmával a rendőrségen áruló módra viselkedett, beköpte az olaszországi kommunista pártban végzett tevékenységét és a Kommunista Internacionálé titkári minőségében végzett munkáját. Amikor a magyar bíróság halálra ítélte, a Szovjetunió Kommunista Pártjának központi bizottsága hónapokig nem járult hozzá, hogy megmentése érdekében akciót indítsanak. Szántó Béla járt közben Sztálinnál.
[…] Rákosi közreműködésével pusztult el Őri Károly elvtárs, aki Rákosi árulásáról a rendőrségen 1925-ben jelentést tett a Kommunista Internacionáléban.
Rákosi közvetlen utasításai alapján kínozták halálra a két Szűcs (Süss) testvért. Az egyik az ÁVH ezredese volt, a másik Angliából hazatért bátyja. Szűcs Ernő ezredes együtt ült Rákosival Szegeden, tudott a börtönben viselt dolgairól, a párt politikája elleni aknamunkájáról (a népfrontpolitika elleni tevékenységéről). Szűcs tudott Rákosi és az ÁVH együttműködéséről, Rákosi bűnrészességéről. (Természetellenes viszony a börtönben.)
Rákosi utasítására Zöld Sándor volt belügyminisztert, akit halálba kergetett, Princz őrnagy Hatvan mellett a párt vadászterületén anyjával, feleségével és két gyermekével együtt sósavval maratott szét.
Rákosi és klikkje a hivatalos ügyészi adatok szerint 237 embert gyilkoltatott meg a kommunisták közül, hamis vádak alapján. Körülbelül 170 ember „nyomtalanul” eltűnt az ÁVH-nál.
(Nagy Imre: Snagovi jegyzetek, 1956–1957. Gondolat Kiadó, Budapest, 2006. A kötetről recenzió olvasható a Magazin 35. oldalán.)