Működő önkorrekció

Bár kétségtelen, hogy az amerikai politika számtalan hibát vétett az elmúlt hat évben, a szerdai események mutatják, hogy még működik az önkorrekció képessége. Szembesülve az eredményekkel, azaz a demokraták törvényhozásbeli áttörésével, a Bush-adminisztráció úgy döntött, hogy ezt a pillanatot ragadja meg talán leggyűlöltebb figurája, Donald Rumsfeld távozásának bejelentésére. Az elnök csak ezt követően ült le tegnap győztes ellenfeleivel – akik hivatala hátralevő két évében már nemcsak kritikájukat hangoztathatják, hanem „tevőlegesen” is keresztbe tehetnek a kormányzatnak – hogy egyeztessenek a jövőről.
Mi tagadás, a keddi választások eredménye, és egy nem is olyan régi ígéret megszegése (Bush két hete még úgy fogalmazott, hogy megtartja leginkább támadott kollégáit) már arra mutat, hogy nem csak szóbeli változásokra lehet számítani az Egyesült Államok külpolitikájában, különös tekintettel az olyan aktualitásokra, mint Irak és a terror elleni harc.
Hogy az új politika és az új védelmi miniszter pontosan mit is jelent, még nem ismeretes, az viszont biztos, hogy ezzel a lépéssel elejét lehet venni annak, hogy a demokraták revánsot vegyenek, és túlzásba vigyék a múlt vizsgálatát. Az azonnali iraki kivonulást a megfigyelők mindenképpen kizárják. Míg azonban a keddi választások közvetett hatásaként a taktika megváltozhat, finomodhat a retorika, nagyobb hangsúlyt kaphat a bombákhoz képest a diplomácia, a hosszú távú stratégiában aligha kezdődik fordulat.