Zászlórengeteg fogadta a minap a Magyarországra érkező magas szintű román delegációt több más helyen. Ebből kisebb diplomáciai bonyodalom támadt, a küldöttség nem látott sehol román zászlót. Kár volt fanyalogni, mert akadt ugyan néhány magyar zászló is, de a nagy többség román nemzetiszín volt. Budapest zászlaja ugyanis – a főváros címere nélkül – maga a román lobogó. A színválasztást annak idején Ráday Mihály városvédő találta ki, Demszky meg jóváhagyta. Tele voltunk tehát román színekkel, bőségesen lobogott a román–Ráday-zászló.
Na de vissza Demszkyhez, a tettek emberéhez, akinek nem igazán köszönhet semmit az egykor patinás főváros, de hazudnék, ha azt állítanám, nem tett semmit 16 év (négy ciklus, most kezdte az ötödiket a kártékony ember) alatt. Hogy ne menjek messzire példáért, másfél évtizede Budapest és Bukarest között kétbetűnyi és óriási színvonalbeli különbség mutatkozott. Ez most is így van, csak éppen az utóbbi már ellenkező előjellel. A román fővárost kitakarították, a belváros kifejezetten európai, a kátyúk előtt pedig nem gyermeteg módon dudálgatni állt meg az ottani főpolgármester, hanem új, tükörsima burkolatot kaptak az utak. Nálunk közben szaporodnak és mélyülnek a kátyúk, sokasodnak és magasodnak a kutyaszar- és szemétkupacok, összeomlófélben a közlekedés, menekülnek a fővárosiak.
Míg Románia már Európa kapujában toporog, Demszky épp most lök át minket a Balkán küszöbén. Javaslom, induljon Bukarestbe szétnézni, lesz látnivalója bőven. Hogy csókolja meg útközben egy barna maci.

Ezt üzenték a Miss World Hungary lányai Kapu Tibornak