Plágiummal a világhírnév felé

Ez év október 31-i számukban Kikapcsolható a fájdalomérzet címmel interjút közöltek Oláh Zoltánnal, a Szegedi Biológiai Központ biokémiai intézetének kutatójával. Ebben az írásban az Egyesült Államokból hazatért kutató korábbi nyilatkozataihoz hasonlóan több valótlan, illetve félrevezető kijelentést tett. Így az olvasóban téves kép alakul ki egy olyan ígéretes – sok szenvedő betegnek reményt nyújtó – kutatási irányról, amely várhatóan valóban komoly áttörést jelenthet új hatásmódon ható fájdalomcsillapítók felfedezése terén.
Nem először fordul elő a hazai sajtóban, hogy külföldi tanulmányútjáról visszajött magyar kutató nagy visszhangot keltő nyilatkozataiban olyan felfedezéseket tulajdonít saját magának, amelyeket először külföldi témavezetője írt le, és a kutató csak a téma kidolgozásának későbbi stádiumában kapcsolódott be. Jelen esetben is erről van szó.
„Oláh Zoltán vezette magyar kutatócsoport figyelme a paprika hatóanyagánál erősebb észak-afrikai kutyatejféle váladékából izolált resiniferatoxin (RTX) felé fordult”, vagy „Észak-afrikai kutyatejféléből fejlesztett ki fájdalomcsillapítót egy szegedi biológus”, írja a szerző a kutató kijelentései alapján. Valójában Peter Blumberg, a washingtoni Nemzeti Egészségügyi Intézet (NIH) kutatója a 80-as évek végén figyelt fel először a kapszaicin és resiniferatoxin kémiai és hatástani hasonlóságára, majd Marokkóból beszerzett alapanyagból izolált hatóanyaggal kapott eredményeit már 1989-ben publikálta.
A resiniferatoxin tartós fájdalomcsillapító hatásáról állatkísérletes adatok alapján pedig nekem jelent meg első szerzős közleményem Peter Blumberg és Szállási Árpád társszerzőkkel 1990-ben, míg a PubMed adatbanktól ellenőrizhető módon a resiniferatoxinról írt közlemények sorában Oláh Zoltán neve társszerzőként először 1999-ben jelenik meg. Az anyag azonban mellékhatásai miatt nem alkalmas arra, hogy szájon át vagy szisztémás hatást kiváltó injekció formájában embernek beadják. Az Oláh Zoltán által bemutatott látványos kutyakísérletekben a vegyületet a gerincvelő-folyadékba juttatták. Ilyen úgynevezett intrathecalis adással kiváltott fájdalomcsillapító hatást patkányon azonban már 1993-ban közöltem nemzetközi folyóiratban hazai munkatársaimmal közösen. Több mint húsz multinacionális gyógyszergyárban néhány éve intenzív kutatás folyik olyan szájon át is adható új gyógyszerjelöltek felfedezése terén, amelyek a kapszaicin és reziniferatoxin hatáshelyét (receptorát) az idegvégződéseken vagy az idegsejten blokkolják. A szaksajtó érdeklődése így valóban jelentős ezen a paprika csípősanyagával, a kapszaicinnel kapcsolatos általunk elindított ígéretes gyógyszerfejlesztési területen. Évente kapok felkérést összefoglaló munkák megírására. Nem emlékszem, hogy a fent felsorolt tényeket és aspektusokat Oláh Zoltán nyilatkozataiban valaha említette volna, és így azt a látszatot kelti, mintha a resiniferatoxin fájdalomcsillapító hatását ő fedezte volna fel.
Figyelmébe ajánlom minden kutatónak E. Garfield etikai írását (lásd az amerikai Current Contents folyóirat 1980/23. számát, 5–9. oldalak), amelyben részletesen taglalja és deklarálja a plágium fogalmát: „Ha valaki szándékosan magának tulajdonítja mások ötletét, módszerét vagy adatát, akkor bibliográfiai plágiumot követ el.”
Dr. Szolcsányi János
akadémikus, egyetemi tanár
(Pécsi Tudományegyetem)