Vallásügyi kisebbrendűséggel, utódpárti bűntudattal és az egyházak politikai lekenyerezési szándékával szokta vádolni az SZDSZ az MSZP-t, amiért 1997-ben regnáló miniszterelnöke, Horn Gyula megkötötte az Apostoli Szentszékkel a vatikáni megállapodást. Ez a nemzetközi szerződés az állampárti időkben elkobzott egyházi vagyonok tulajdonjogának rendezését, illetve a hitélet és – legfőképpen – az államtól átvállalt közszolgálat finanszírozását hivatott szabályozni. A megállapodás előírja, hogy a szerződési pontok teljesülését folyamatosan egy kétoldalú (állami–egyházi) testületnek kell figyelemmel kísérni. A vatikáni magyar vegyes bizottság az első Gyurcsány-kormány regnálása óta gyakorlatilag nem működik, a kabinet mindeddig elmulasztotta kijelölni saját delegációjának tagjait. Holott Juliusz Janusz budapesti nuncius (szentszéki nagykövet) az egyházi oldal küldötteiről már július közepén tájékoztatta Hiller Istvánt, az egyházi kapcsolatokért is felelős oktatási és kulturális minisztert.
A vatikáni megállapodás eredményeit és hatásait elemző bizottság a kormány által megrendelt jelentése tartalmaz egy reprezentatív közvélemény-kutatást is, amely az egyházak „társadalmi beilleszkedését”, az egyház és állam kapcsolatrendszerének alakulásával kapcsolatos uralkodó vélekedéseket igyekezett feltárni. Az adatfelvétel feldolgozását a Magyar Tudományos Akadémia Szociológiai Intézete végezte. Ennek az intézetnek az igazgatója Tamás Pál szociológus. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök őt kérte meg a jelentéskészítő szakértői bizottság vezetésére.
A közvélemény-kutatás eredménye öngól volt a gyakran klerikálisozó kormánynak, amely mindig szerette volna elfedni Magyarország alapvetően történelmi keresztényi vonását. Hiszen ez év augusztusában a megkérdezettek 62 százaléka katolikusnak vallotta magát, 18 százalék reformátusnak, 3,4 százalék evangélikusnak, ami együttesen 83,4 százalékos túlsúlyt tükröz, s akkor még nem tekintettük a kis keresztyén egyházak híveit. Érdemes felidézni, hogy a 2001-es népszámláláson a népesség vallás szerinti megoszlásában a három nagy honi egyház 73,4 százalékos arányt tett ki. Vagyis Tamás Pálék mérése szerint a magyar kereszténység még a 2001. évinél is jobb helyzetben van.
A Népszabadság a múlt héten diadalmas hangnemben szivárogtatta ki az akkor még hivatalosan nem ismertetett adatfelvétel egy részletét: eszerint arra a kérdésre, „Az egyházaknak kell-e szerepet játszaniuk a politikában?”, a 78,3 százalékos többség azt felelte, nem. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanára, Tomka Miklós egyház-szociológus viszont erről úgy vélekedett: az, hogy 21,7 százalék állítja, szükség van az egyházak politikai szerepvállalására, igen magas arány, Nyugat-Európában kevesebb mint tíz százalékot mérnek. Hazánkban tehát – következtet Tomka – „minden ötödik ember szerint a kormány olyan döntéseket hoz, amelyek veszélyeztetik az emberek és a társadalom érdekeit, amiért is az egyháznak meg kell szólalnia”.
Az SZDSZ újabban azért haragszik koalíciós partnerére, mert Hiller István a kormány nevében azonosult felkért jelentéstévőivel, akik kimondták: „Sem a vatikáni megállapodást, sem az annak mintájára a többi egyházzal kötött megállapodásokat nem szükséges és politikai okból nem is volna bölcs döntés akár felmondani, akár megszüntetni.” Ugyanezt viszont Balog Zoltán, az emberi jogi bizottság fideszes elnöke és Semjén Zsolt, a Kereszténydemokrata Néppárt elnöke kifejezetten üdvözölte mint a jelentés egyik pozitív elemét. Tegnapi tájékoztatójukon Semjén azt is megállapította, hogy a többnyire kiegyensúlyozottságra törekvő elemzés készítői közül kimaradtak a „szélsőséges figurák, a legélesebb egyházellenes támadásokat indították”. Bírálta a kormány háttéranyagát amiatt, hogy hajlamos állami és nem állami intézményekre felosztani a közoktatási intézményrendszert. Ez szerinte egybemosná az egyházi fenntartású iskolákat az alapítványi, azaz üzleti alapon létesített iskolákkal. Hangsúlyozta, a jó felosztás: nyilvános, illetve magániskolák. Az előbbieknek teljes értékű állami támogatás jár. Visszautasította Tamás Pálék ama megállapítását, hogy a rendszerváltozás óta minden kormány adós maradt az átfogó és hosszú távú egyház-politikai koncepcióval. Felidézte, hogy az Orbán-kormánynak volt ilyen, és azt meg is valósította. Arra a szakértői ajánlatra, hogy a kormány szüntesse meg a hitoktatás támogatását, az volt Semjén válasza: ez emberi jogi alapon nem megszüntethető, ráadásul ez éppúgy fakultatív tárgy, mint a furulyaóra. Balog Zoltán felszólította a kormányt: ne késleltesse tovább a vatikáni– magyar vegyes bizottság újraalakítását és munkájának megkezdését. Felidézte, hogy a parlamentben a zárszámadási törvény kapcsán a Pénzügyminisztérium úgy manőverezett bizonyos adatokkal és az adatok helyének kipontozva hagyásával, hogy az 3,1 milliárdos veszteséget okozott az egyházaknak a közoktatási kiegészítő támogatás terén. Fölvetette, hogy bizonyos hatalmi, pénzügyi csoportok lobbiereje látványosan többnek bizonyul a kormánykoalíció előtt, mint az intézményfenntartó egyházaké.
origo.hu
Ilyet még nem láttunk: maguk a Tisza-hívők szedik ízekre Kulja Andrást
