Fájdalmasan kevés, ami megmaradt, ami látható a honfoglalás utáni Magyarországból. Valójában alig tudunk valamit történelmünk szakrális helyszíneiről. Géza és Szent István Esztergomját leradírozták a térképről, megsemmisült III. Béla várpalotája, a Nagyboldogasszony-templom és a Szent Adalbert-főszékesegyház, hazánk akkor legnagyobb bazilikája. A mai Óbuda is fejedelmi székhely volt a honfoglalás utáni években, ám ezt leletanyagokkal alig sikerült alátámasztani. Történelmünk e bölcsőhelyére panelházak épültek. A Péter-templom, valamint a préposti palota helyéről legfeljebb feltételezéseik vannak a régészeknek, a királyi vár nagy része sincs feltárva, Fejéregyház templomát (benne talán Árpád sírjával) máig hiába keresik, ha keresik még egyáltalán.
Ami Székesfehérvárott történt királyaink nyughelyével és csontjaival, az lemoshatatlan szégyen, még akkor is, ha élénken él az a tévhit, hogy uralkodóink többsége a fehérvári királyi bazilikába temetkezett. Ez nem így van, hiszen volt királysír például Vácott, Egerben, Szekszárdon, Pécsett és Nagyváradon is, ám ezek soha nem kerültek elő. Elpusztultak a templomok is, amelyek a sírokat őrizték. Nincs meg sem
a csodálatos szépségűnek mondott fehérvári bazilika, sem a váradi székesegyház. Hosszú a lista, és akkor még nem beszéltünk Bécsbe vándorolt műkincseinkről.
Megmaradt emlékeink nyomába eredt Borbély Béla fotográfus, aki nem elégedett meg azzal, hogy bemutassa a garamszentbenedeki Kálvária-oltárt vagy M. S. mester táblaképeit, hanem végigjárta Esztergomot, Veszprémet, Székesfehérvárt, Budát, a Margitszigetet, Pilisszentkeresztet, hogy megkeresse a közvélemény előtt talán alig ismert, kevésbé szem előtt lévő részleteket, szobrokat, múzeumi tárgyakat, egyházi kincseket, faragott köveket. Gazdagságunk maradványait.
Szívhez szóló fotóalbum. Adjuk oda gyermekeinknek is!
(Borbély Béla–Siklósi Gyula: Királyaink emléke. Nap Kiadó, Budapest, 2006. Ára: 6900 forint.)
origo.hu
Hajszálon múlt a tragédia: a rendőrök előbb értek oda, mint a vonat
