Nyíregyháza mintegy 115 ezer lakosából 10–12 ezer roma származású. A megyeszékhely 1990 óta sokat fejlődött, különösen a belvárosát hozta helyre a szocialista városvezetés. Egyes részei azonban szomorú állapotban vegetálnak. Ilyen a Keleti lakótelep, ahol túlnyomórészt cigány származású emberek élnek.
A több évtizeddel ezelőtt emelt egyenépületeket két részre osztották, így egy család meglehetősen kicsi alapterületű lakásban kénytelen élni. Érdekes szemügyre venni a házakat: a portáknak körülbelül fele átlagos rendezettségű, a negyede igencsak elhanyagolt állapotú, a másik negyede pedig kifejezetten takaros. Több házat nemrég festhettek ki a lakók. Egyből kitűnik, hogy itt nem állja meg a helyét semmilyen előjelű közhely, akad tétlen és szorgos lakó egyaránt.
Erről meg is bizonyosodunk, hiszen a városi cigány kisebbségi önkormányzat két képviselője, Makula Réka és Duka Dezső kíséretében szétnézünk a lakótelepen.
– A környezet a lényeg – állítja Bihari Mária kétgyermekes családanya. – A nagyon rossz körülmények még az értelmesebb gyerekeket is lehúzzák. Azt tapasztalom a környéken, hogy ahol rendezettebb a ház, ott a gyerekek is jobban teljesítenek. Akikkel nem törődnek otthon, azokat vagy megbuktatják, vagy épphogy átengedik, esetleg beteszik kisegítő osztályba. Ahol a szülők isznak, játékgépeznek, ott elég reménytelen a helyzet, mert élelemre sem marad pénz.
Mária szerint itt a lakótelepen a családok nagy része gondoskodik a gyerekekről, és ezek a lurkók tudnak otthon tanulni. Egyre több cigány származású fiatal szerez szakmát. Csak aztán tudjanak elhelyezkedni, mert különben minden hiába.
Az egyik felújított házikó ablakát papírmasé Mikulás díszíti; a családfőről kiderül, hogy műszaki „cucokkal” üzletel, mert valamiből meg kell élni. Egy fiatal asszonykától, Anikótól megtudjuk, hogy hét gyermeke van, kettő még kicsi, egy óvodás, a többi általános meg középiskolás. Mindegyik után ad az állam családi pótlékot, gyes is jár a legkisebb után, de az egész pénz kevés ruhára, pelenkára, gyógyszerre. Az élettársa néha alkalmi munkát kap, most viszont pont nincs semmi. Szemeteskocsira szeretne menni dolgozni, van adó- és betegkártyája is, de a város nem veszi fel.
– Én is vállalnék utcaseprést, bármit, amíg a gyerekek iskolában, oviban vannak. A két kicsit beadnám bölcsibe, csak hogy egy kicsit több pénzünk legyen, mert most nagyon szegényesen, nehezen élünk. Nem tudom, mit képzel ez a kormány, hogy hagyja, hogy még a tűzifa is a duplájára dráguljon – háborog Anikó.
Közeledik az utcán egy kamasz srác. Szóba elegyedünk vele: Tóth Béla a neve, gázvezeték-szerelőnek tanul. Ötéves a suli, ő elsős. Sokan ajánlották neki ezt a szakmát, Béla reméli, ha végez, a városban majd el tud helyezkedni.
Rác Károlynénak és férjének három kiskorú iskolás gyermeke van, jól jönne nekik a tanulmányi ösztöndíj. A családi pótlék kevés, de az iskolában fizetni kell az étkezés egy részéért, a színházlátogatásért és még mi mindenért.
– Összeszűkölködünk, a kosztpénzből szánunk arra, amire nagy szükség van. A 13 éves lányunknak 4,7-es átlaga van, de meglátjuk, mit hoz az élet, ha nem lesz ösztöndíj, lehet, nem tudjuk megengedni, hogy tovább tanuljon – legyint szomorúan.
Házastársa, Rác Károly megerősíti: jövőre kell kitalálniuk, mi legyen a legnagyobb gyerekkel. Ő maga néha részt vesz közmunkában, mostanában napi hatórás takarítást vállalhat egy önkormányzati cégnél, ezért havi 42 ezer forintot kap; 80–90 ezer forint jut egy hónapban az öttagú családnak.
– Tizenhétezer jut nálunk egy családtagra – komorodik el. – Majdnem meg is van, amit odafent kiszabtak, csak épp nem tudom, hogy ők mennyiből élnek meg. Állna elém egy olyan ember, aki 22 ezer forintból kijön, annak kinyalnám a fenekét! A tűzifa, a villany ára is sokat emelkedett, a pénzünk meg ételre is épphogy elég. Ha van valami kis pluszmunka, megyek, vállalok mindent, szilva-, almaszedést, betakarítást, de télen halott minden. Én azért nem tanultam, mert nem volt a szüleimnek pénzük. Most ugyanott vagyunk, ha nem lesz munkahelyem, nem tudom taníttatni a gyerekeket. Mi lesz akkor a gyerekből? Ugyanaz, mint belőlünk, nem lesz állása, mert nincs iskolája. Könnyebb lenézni a hátrányos helyzetűeket, a romákat meg az erdélyieket is, mint tenni értük!
A Keleti lakótelep szélén, a Tüzér utcában magasodik az az épület, amelyben helyet kapott néhány kisebbség önkormányzatának irodája.
– Kilencven előtt, leszámítva a néhány tucat diplomást, a romáknak csak az ásó, a lapát meg a csákány jutott. Segédmunkát végeztek, még szakmunkások is kevesen lettek, igaz, szinte mindenkinek volt munkája – emlékezik Farkas Tibor, a Kisebbségi Önkormányzatok Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Szövetségének elnöke, aki agrármérnökként az egyik, ha nem a legidősebb cigány származású értelmiségi az országban: a múlt hónapban vehette át az aranydiplomáját, ugyanis ötven évvel ezelőtt végezte el a debreceni egyetemet.
Balog Artúr, Nyíregyháza cigány kisebbségi önkormányzatának elnöke emlékeztet rá, hogy a rendszerváltozás után óriási leépítések következtek az építő- és a nehéziparban, ami tömegesen érintette a többnyire képzetlen romákat. Mostanában pedig az a jellemző, hogy nem vesznek fel meghirdetett állásokba cigány származású embereket.
– Konzervatív beállítottságú polgárként mondom, hogy sajnos az előítéletek tovább élnek, amiben a média döntő szerepet játszik, mivel általában negatív összefüggésben, szenzációhajhász módon mutatja be az életünket – hangsúlyozza Balog Artúr, aki úgy véli, arról alig esik szó, hogy nagyságrendekkel több cigány származású magyar fiatal diplomázott az elmúlt nyolc–tíz esztendőben, mint korábban. Az elnök úr felhívja a figyelmünket, hogy a tanító- és tanárképzőkbe, valamint az egészségügyi főiskolákra jelentős számú cigány fiatal jár. Csak Nyíregyházán több mint 240 roma származású hallgató tanul felsőoktatási intézményekben. Mindebben meghatározó szerepet játszik az oktatási ösztöndíjrendszer, amelyet 1998-ban, Pokorni Zoltán minisztersége idején vezettek be. Farkas Tibor felidézi, hogy a kormánnyal megállapodtak abban: az általános iskola 5. osztályától kezdődően azok kaphatnak ösztöndíjat, akik legalább 3,5-es tanulmányi átlagot érnek el. Az arra érdemes roma fiatalok még a 2005–2006-os tanévben is elnyertek ösztöndíjat, de az ősszel már nem írták ki a pályázatot. Pedig biztató, hogy kialakulóban van egy jelentős cigány gyökerű értelmiségi réteg.
– A korábbi években a rendszer valóban ösztönözte a romákat – erősíti meg Duka Dezső városi kisebbségi önkormányzati képviselő. – Akik levelező vagy esti tagozaton végezték jó átlaggal az egyetemet, főiskolát, azok is elnyerhettek ösztöndíjat, mégpedig 50–60 ezer forintot egy szemeszterben. Egy felső tagozatos általános iskolás pedig 20–25 ezer forintot kapott egy félévben. A jól tanuló középiskolásoknak a kettő közötti pénzösszeg járt.
Bevezetésekor, 1998-ban még csak néhány millió forintot fordított az állam a roma ösztöndíjrendszerre, tavaly pedig már több mint egymilliárdot, ami e vonzó lehetőségek széles körű megismerésének, a cigány fiatalok számbeli emelkedésének és a tanulmányi kedv növekedésének volt köszönhető. Farkas Tibor úgy véli, bizonyossá vált, hogy a cigány gyermekek és ifjak túlnyomó része jár általános iskolába, és az is, hogy egyre többen folytatják a tanulmányaikat. Az sem mellékes körülmény, hogy a szülők és a tanárok közötti kapcsolatteremtésre, valamint a felmerülő gondok megoldására országszerte roma koordinátorok állnak rendelkezésre, akik rendszeresen ellátogatnak olyan iskolákba, amelyekbe nagyszámú cigány származású gyermek jár. A pedagógusokkal történő konzultáció során kiderül, melyik nebulóval van probléma, amit közös erővel orvosolni kell. Nyíregyházán különösen jól működik a koordinátori hálózat, az idei tanévig még az ösztöndíj-lehetőségek megismertetésében is fontos szerepet játszott: volt miről tájékoztatni a családokat.
Most nincs.
A Magyar Nemzet megtudta a munkaügyi minisztérium egyik neve elhallgatását kérő tisztviselőjétől, hogy ebben a félévben már biztos nem is lesz ösztöndíj. Elvileg a jövő félévben, tavasszal írják ki újra a vonatkozó pályázatokat, de hogy a roma tanulóknak milyen feltételeket kell majd teljesíteniük, azt még a minisztériumban sem tudják. A tavalyi tanulmányi évet alapul véve körülbelül félmilliárd forintot spórolhat meg a Gyurcsány-kormány fél év alatt a roma fiatalok ösztöndíján, miközben hárommilliárd forintos pályázatot írt ki kormányzati kommunikációra, természetesen közpénzből.
Egyszer már kimaradt félévnyi ösztöndíj a magyarországi romáknál: az előző balliberális kormány idején. Ez a kiszámíthatatlanság pedig nem vezet jóra. A tanulási lehetőség megteremtése mellett ugyanis a gyermekek megtanulhatnák, milyen az, amikor valaki megdolgozik a pénzéért.
Balog Artúr a képzésben, az oktatásban és a foglalkoztatásban látja cigány származású polgártársaink jövőjének zálogát, hiszen nem vezet más út a felemelkedéshez. A kormányzat megszorító intézkedései azonban azt eredményezik, hogy az amúgy is hátrányos helyzetű roma társadalmi réteg számára még kiszámíthatatlanabb lesz a jövő. Akik szegényes, sokszor nyomorúságos életkörülményeik ellenére tanulni szeretnének, és fel akarnának jönni a társadalom felszínére, azok nem értik, miért szakad meg egy kedvező folyamat.
– Eddig a szülők legalább abban bízhattak, hogy gyermekeik szakmát szereznek, és remélhetőleg jobban élnek majd. Most minden megkérdőjeleződött.
A városi kisebbségi önkormányzat elnöke úgy látja, hogy a jelenlegi kormány részéről nincs tettekben kifejeződő politikai akarat a cigányság felemelésére.
– A több változáson átesett roma cselekvési tervnek évek óta a következők a fő elemei: a képzés-oktatás kiszélesítése, a lakhatási körülmények és az ellátások javítása, valamint a foglalkoztatottság növelése – magyarázza Farkas Tibor. – A cigány telepek ütemes felszámolását a Medgyessy-kormány nagy garral jelentette be, de ebben a megyében azóta ilyesmi csupán egy községben valósult meg, és az egész országban öszszesen néhány helyen, amolyan kampány jelleggel.
Duka Dezső szerint a cigány társadalom krónikus problémái jelentkeznek a foglakoztatás terén. A rendszerváltás óta felnőtt szinte egy teljes generáció, amelynek tagjai nem láthatták a szüleiket munkába indulni. Mostanában azok közül is nagyon kevesen kerülnek állásba, akik elvégezik a szakmunkásképzőt, szakközépiskolát. Ha a gyerek azt észleli, hogy a szülő a végzettsége, a felkészültsége ellenére sem kap munkát, akkor nem érti, ő ugyan minek szerezzen ilyen-olyan képesítést. Még a diplomások közül is viszonylag kevesen tudnak elhelyezkedni, és bár ez az egész magyar társadalomra egyre inkább igaz, de a roma rétegre különösképp.
– Az is általános, hogy ha egy állásinterjúra elmegy egy roma és egy nem roma, akkor az utóbbit választják. Kiemelkednek ebből a rétegből például orvosok, jogászok, akik jó státusba kerülnek, így nem állíthatjuk, hogy minden munkaadó előítéletes, de a bizalmatlanság továbbra is él a cigány származásúakkal szemben – állítja Duka képviselő.
– Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében a roma diplomások nyolcvan százaléka munkanélküli, holott szükség lenne rájuk sok helyen a polgármesteri hivataloktól a rendőrségen át a szociális szféráig – teszi hozzá Balog Artúr. Tőle megtudjuk, a kisebbségi önkormányzat nagy nehezen kiharcolja, hogy itt-ott kapjon munkát egy-egy cigány származású ember, de önszántából még a megyei vagy a városi vezetés sem vesz fel szinte egyet sem, nem beszélve a munkaügyi központokról, a területfejlesztési hivatalokról, az oktatási vagy más közintézményekről. Hónapokig, sőt sokszor évekig kell kérelmezni, hogy egy romát alkalmazzanak végre, hogy a szakterületén bizonyíthasson. Ezek az emberek hasznos tagjai lehetnének a társadalomnak, és az ilyen esetek bátorítanák a cégeket, hogy felvegyenek ebből a rétegből származókat is.
A városi kisebbségi önkormányzat első embere egyébként a Roma Munkaadók és Munkavállalók Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Szövetségének egyik vezetője is. Ez a szervezet több mint tíz éve alakult, és jelenleg az oktatás, a képzés és a foglakoztatás a fő profilja, a Gyurcsány-csomag következtében azonban egyre nehezebb körülmények között működik. Az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány költségvetése is jelentősen szűkül, pedig az előző években ettől a szervezettől lehetett számottevő forrásokat nyerni pályázati úton például felnőttképzésre.
– Négy évig dolgoztam itt szociális munkásként, egészen pontosan roma asszisztensként – mondja Makula Réka újonnan megválasztott kisebbségi képviselő. – Az ösztöndíj- vagy a segélykérő adatlapok kitöltése miatt sokan kopogtattak a kisebbségi önkormányzat ajtaján.
A Keleti és a Huszár-lakótelepen jó néhány nagyon szegény roma család él, akik többször folyamodtak rendkívüli és átmeneti segélyekért az elmúlt időszakban. Munkáért is sokan kérték Makula Rékáék közbenjárását.
– A magyar társadalomban általánosan elterjedt nézet, hogy a cigány származású emberek nem akarnak dolgozni. Ez nem igaz. Természetesen mint minden társadalmi rétegben, itt is vannak reménytelennek tűnő esetek, de hála istennek a roma fiatalok többsége szeretne elhelyezkedni – nyomatékosítja a képviselő.
Egyre többen végeznek középiskolát, de a származás, illetve a lakóhely hátrányt jelent a munkahelykeresésnél. Előfordult, hogy egy srácon nem látszott a cigány származás, de kiderült, hogy a Keleti lakótelepen, pontosan itt, a Tüzér utcában lakik, így lecsúszott az állásról. Szerencsére a városüzemeltetési kht.-n keresztül sokakat tudnak foglalkoztatni: télen főleg hulladékgyűjtésre, utcaseprésre alkalmaznak romákat, nyáron pedig szezonális munkára.
Farkas Tibor közli, azt már elérték a munkaügyi minisztériumnál, hogy a közhasznú, illetve közmunkával kapcsolatos pályázati kiírásoknál kötelezően adják meg, hány százaléka legyen a foglalkoztatottaknak roma származású. Más területeken ez nincs így.
– Pedig nem igaz, hogy nincsenek jól felkészült óvónőink, szociális munkásaink, ápolónőink. Az utóbbiak kis részét fogadják a budapesti kórházak, de errefelé még ez sem igaz.
Balog Artúr felhívja a figyelmünket, hogy konstruktív módon együttműködnek a baloldali városvezetéssel, példa erre a közmunkaprogram, azt viszont egyáltalán nem értik, hogy a nyíregyházi roma közösségi házhoz, annak üzemeltetéséhez miért nincs semmi köze, pontosabban joga a cigány kisebbségi önkormányzatnak. A városi hivatalnokok ezt azzal indokolják, hogy a romák még nem nőttek fel annyira, hogy elvezessenek egy ilyen intézményt. Eközben fiatal diplomásaik nem tudnak elhelyezkedni…
Duka Dezső ötlete az, hogy amelyik cég olyan embert alkalmaz, aki roma származásúnak vallja magát, annak valamilyen könnyítést kellene adni mondjuk a járulékfizetésnél. Nem segélyekkel kell megoldani a romák problémáját, hanem munkával, állítja. Az utóbbi esetben az állam is biztosan jobban járna.
– Ilyesféle kezdeményezést viszont egyáltalán nem tett a politika, a cigányokra csak akkor van szükség, amikor behúzzák az ikszet egy párt neve mellett. Legalább 12 éve hallom, hogy felszámolják ezt a telepet. Ilyen körülmények között senkinek sem jó élni. Nincs víz, nincs normális vécé, nem könnyű így gyereket nevelni – konstatálja.
Bihari Mária a Keleti lakótelep egyik rendezett házikójában él. Kislánya nyolcadikos, nagyon jó tanuló, a fia pedig középiskolába jár, szobafestő-mázoló végzettséget szeretne szerezni. A férje egy szemeteskocsi sofőrje, napi nyolc órában. Meginvitál bennünket, nézzünk be hozzájuk, úgyis hamarosan megérkeznek a gyerekek az iskolából. A kert gondozott, és nagy örömünkre jó meleg fogad odabent. A nagypapa nemrég tett a tűzre, most csöndesen üldögél a nagyobbik szobában az ágyon. Az édesanya előszedi a szekrényből lánya, Vadászi Mária okleveleit, amelyeket a jó közösségi és szorgalmas tanulmányi munkájáért, példamutató magatartásáért, kiemelkedő sporttevékenységéért, valamint a próza- és a mesemondó versenyeken elért dobogós helyezéseiért kapott. Még az édesanyának is adtak egy elismerő oklevelet, ugyanis ő tanította táncra a 7. osztályban a gyerekeket farsang és a gála idején. Közben megérkezik a leányzó.
– Tánctanár szeretnék lenni, remélem, felvesznek a művészeti iskolába – mondja. – Az osztályban szeretnek, mert ismernek, de ahol először jelenek meg, ott bizonyítanom kell, hogy elfogadjanak. Még a versenyeken is a többi gyerek előtt.
– Nem is csodálkozhatunk azon, hogy a cigányokkal szemben előítéletek uralkodnak – nyomatékosítja Duka Dezső. – Olyanokat alig mutat a tévé, akik normális körülmények között élnek, szinte mindig a putrit, a mocskot, a bűntényeket, a balhékat hozzák, ami a roma származású gyerekeknek sem sugároz jó példát, főleg azokra van rossz hatással az ilyesmi, akiknek a családjában gondok vannak.
A képviselő biztos benne: az egyik legfontosabb feladat, hogy a tanító- és tanárképzőkben megtanítsák a leendő pedagógusokat, hogyan kell foglalkozni a viselkedészavaros gyerekekkel, főleg az alsó tagozaton. És ha a cigány származású gyerekek mind elsajátítanák a társadalmi viselkedési normákat, akkor nem lenne annyi negatív példa, amire hivatkozhatnak sokan.
– Mert az már most sem kérdéses, hogy a magyarországi cigányok túlnyomó része elsősorban, de inkább kizárólag a magyar nyelvet beszéli, használja, a magyar ünnepeket tartja meg, nagyrészt magyar szokások szerint él, tehát elsősorban magyarok vagyunk. A cigány kisebbséghez és a magyar nemzethez egyaránt tartozunk – vallja Duka Dezső.
– Mi mindannyian magyarok vagyunk, csak roma származásúak, ezért kettős kulturális kötődéssel büszkélkedhetünk, ennyiben térünk el a társadalom nagy részétől – vonja meg a mérleget Makula Réka. – Én oláh cigány gyökerekkel rendelkezem, viszont Artúr és Dezső például magyar cigányok. Kicsit más a kultúránk egymáshoz képest is és a nem roma származásúakhoz viszonyítva is. De például a kunoknak, a jászoknak is különböző a gyökerük. Csak rajtunk jobban látszik a származásunk, de ugyanúgy magyarnak tartjuk magunkat, mint mások ebben az országban.
origo.hu
Ferencz Orsolya: A mi fiunk ott ül az űrhajó fedélzetén!
