Azért félelmetes monstrum – mondja Zörgő István alezredes a Magyar Honvédség kalocsai telepének egyetlen T–34-es tankja előtt, majd azt boncolgatjuk, vajon mekkora túlélési esélye lett volna annak, aki a lánctalpak közé, a tank alá kerül.
Hiába az előzetes megállapodás, hogy az október 23-i tankelkötés nem lesz tárgya beszélgetésünknek, elkerülhetetlenül vissza-visszatér a téma, miközben a sokhektáros telepet járjuk. Éppen a több mint félszáz T–72-es között járunk, amikor előkerül egy műszakis, hogy felnyisson egyet nekünk (nem a T–34-est, mert azt már lehegesztették). A tank zárszerkezete hasonló a „kistestvérééhez”: speciális kulcs kell hozzá.
– Nem lehetett az spontán akció, nem hord senki ilyen méretes és kifejezetten erre alkalmas vaskulcsot a zsebében – jegyzi meg Zörgő alezredes az elkötött T–34-esre utalva, mialatt fotósunk a vezetőfülkét próbálja lencsevégre kapni –, már ahhoz is kell némi jártasság, hogy egyáltalán megtalálja valaki a zárat…
Zörgő István alezredes a Magyar Honvédség legnagyobb, úgynevezett kijelölt állandó raktárának a vezetője. Rá hárul a szerep, hogy bemutassa felségterületét, a Kalocsán működő raktárbázist, ahol több mint 1700 forgalomból kivont katonai eszköz vár sorsára: páncélosok, harckocsik, hirdető harckocsik (rádiós járművek), harcjárművek, katonai tehergépjárművek, tüzérségi és önjáró lövegek. Az ide került eszközök hetven százaléka működőképes, hiszen néhány éve még katonai alakulatok élesfegyverzetét képezték. Amikor egy alakulatot felszámolnak, tárolni kell valahol a harcászati felszerelést, ami sajátos feladatot és eljárást jelent, erre szolgál a majdnem száz alkalmazottal rendelkező haditechnikai ellátóközpont.
A raktárat 1995-ben hozták létre az európai hagyományos fegyveres erőkről szóló szerződés (CFE) értelmében, amelyben Magyarország vállalta, hogy raktárban tárolja az előírt mennyiség fölötti technikai eszközöket. Az ezredfordulóra okafogyottá vált az alakulatnak ez a feladata, azaz nincs már olyan harci jármű, amely azért kerülne ide, mert a szerződés erre kötelezi a honvédséget.
Megszaporodott viszont azoknak az eszközöknek a száma, amelyeket végleg kivontak a forgalomból. A raktárbázisra tömegesen 2000 szeptembere után kerültek ilyen eszközök a honvédség átalakítása, karcsúsítása folytán, amelynek során több alakulatot is megszüntettek. Jelenleg 51 darab T–72-es tankot, 38 hirdető harckocsit, több mint 800 katonai gépjárművet, csaknem száz tüzérségi és önjáró löveget tárolnak itt. Utoljára akkor volt nagyobb forgalom, amikor elszállították az Iraknak szánt magyar katonai támogatást, a 77 darab T–72-es tankot.
Tizennyolc hektár a központ területe, az egyenlőtlenül sorakozó, ezernyi katonai tehergépkocsi, a több száz harcjármű, tank és tüzérségi löveg olyan látványt nyújt, mint egy zsúfolt garázs, csak éppen gépkocsik helyett soktonnás katonai járművekkel van zsúfolásig tele, és mindent beterít a roncs- és vastelepek savanykás fémszaga. A szebb időket is megélt focipályán most lánctalpas katonai mentő járművek rozsdásodnak tömegével. Egy sor harckocsi, egy sor fa, fű és moha: a természet igyekszik visszafoglalni a területet a majdnem egy évtizede mozdulatlan járművektől. Ezekre szétbontás és vastelep vár.
Elérjük a teherautók hosszú sorát is, amelyekből több mint 800 darab vár sorsára.
– Állítólag csomagban már megvásárolták mindahányat – újságolja az alezredes. Egyenként nem üzlet. Előfordult már az is, hogy egy helyi, kalocsai kisnyugdíjas azzal kereste meg az alakulatot, milyen jó üzlet lenne mindenkinek, ha délutánonként, négyórás műszakban szétbonthatna egy-egy harckocsit. De értékesítéssel a Honvédelmi Minisztérium (HM) illetékes osztálya foglalkozik, a telephelyen az érdeklődőknek csak bemutatót tarthatnak, illetve vásárlás után biztosítják az elszállítást.
Számunkra ez az érdekes. Hogy mikor és hogyan válhatnak civilek számára is hozzáférhetővé, megvásárolhatóvá ezek az eszközök, miután a HM használhatatlannak vagy elavultnak minősíti őket, és inkurrensnek (nehezen értékesíthető, elfekvő árunak) nyilvánítja, vagyis kivonási listára kerülnek.
Két éve még az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Részvénytársasághoz (ÁPV Rt.) tartozott az értékesítés. A szakértői hátteret és a konkrét lebonyolítást a HM egyik vállalkozása, az Elektronikai, Logisztikai és Vagyonkezelő Részvénytársaság (HM EI Rt.) nyerte el nyílt pályázaton. Akkor még nyolcszáz T–55-öst kínáltak eladásra, de alig néhányat sikerült értékesíteni, darabját mintegy másfél millió forintért. Tavaly szeptemberben lejárt a szerződés a HM EI Zrt.-vel, az ÁPV Rt.-től visszakerült a HM hatáskörébe az adásvétel, a Kalocsán tárolt T–55-ösöket pedig megsemmisítették. Szétvágták, ahogyan Zörgő alezredes fogalmaz.
Inkurenciaügyekben Gömbös János az illetékes a HM-ben. Szerződési titoktartás miatt viszont nem nyilvános, hogy ki vásárolta meg csomagban a Kalocsán tárolt 800 katonai teherautót. Belső, nem hivatalos forrásból csupán azt tudtuk meg, hogy nem kis gondot okoz a minisztériumnak a leszerelt gépek és járművek értékesítése. Ez a piac ugyan nem vonz tömegeket, de ha üzlet van, akkor sok millió forint cserél gazdát, főleg az olyan csomagos értékesítésnél, mint amilyen most körvonalazódik a teherautókra. De természetesen a T–72-esekből is lehet vásárolni.
A harckocsivásárlás persze nem a minimálbéren élők üzlete. Katonai járművet lehet vásárolni muzeális tárgynak, ha mondjuk valaki magán-hadiparkot akar berendezni a birtokán, erőgépnek, mezőgazdasági célból vagy csak úgy, szórakozás céljából, dübörgő és valóságos játékszernek.
Muzeális tárgyként szinte minden érdekes lehet például egy tankban. Gyűjtőknek az apró részletek is, hiszen a szenvedélyesek nem tárgyat, hanem egész történetet vásárolnak mondjuk egy T–34-essel. A Hadtörténeti Intézet és Múzeum (HIM) főigazgatója, Holló József Ferenc altábornagy kilátásba helyezte az október 23-i események főszereplő harckocsijának egész történetét, pályáját, hadi útját. Mindent lehet tudni róla, hogy hol gyártották, hol harcolt és mikor – mondta. Aztán a helyszínen derült ki, hogy bizony, alig lehet fellelni valamit a múzeumban található, még üzemképes T–34-es előéletéről. Lugosi József ezredes készséges, mint a főnöke, de hiába van meg a tank alváz- és motorszáma, valamikor a kilencvenes évek elején bezúzták a törzskönyvét, s azzal oda a remélt történet. Mondják is, hogy a tank azért nem olyan, mint egy harci kutya, nincs olyan kötelék ember és gép között. Belenyugszunk, bár ha tényleges vásárlók lennénk, most csalódottan állapíthatnánk meg, hiányzik az eredetet igazoló papiros.
Igaz, a T–34-es még működőképes, mert a HIM által beszerzett felszerelés más elbírálás alá esik, mint a polgári vevő számára értékesített: harcászati szempontból üzemképes maradt a T–34-es, ugyanis többletfunkciókat is szánt ennek a járműnek Holló József Ferenc főigazgató, például filmszereplést, ha korhű tankra van szükség. Vagyis az elkötött tank ágyúja működőképes volt.
Október 23-i szereplése viszont nem volt a főigazgató forgatókönyvének része. Nevezett T–34-es azóta el van zárva, állandó őrzés mellett sem lehet megtekinteni, a HM sajtóosztálya szerint a vizsgálat lezárulásáig ez így is marad. Értékesítésre váró T–34-es nincs a piacon (a kalocsai lehegesztett darab nem eladó), T–55-ös is alig, T–72-esből viszont be lehet még vásárolni, mint ahogy teszi is több vállalkozó.
És hogy mire használják a tankokat a vásárlók? Akadnak, akik nosztalgiáznak vele. A szórakozás és a hagyományőrzés újszerű elegye a hobbikatonáknak szervezett hadgyakorlat. Az első magánhadgyakorlatot Barátság ’76 néven október közepén tartották meg a Pest megyei Szada község lőterén. A haveri lövöldözésen tizenegy páncélozott harcjármű, hat darab AK–47-es gépfegyver és számos egyenruhába öltöztetett civil harcos vett részt. A rendezvényt szervező Mogyoródi Katonai Hagyományőrző Egyesület vezetőjének, Horváth Zsoltnak sikerült vásárolnia egy hadrendből kivont tankot is, amelyhez fémkereskedőktől jutott hozzá. Mint mondta, az országban számtalan gyűjtő tehetett szert az egykori Magyar Néphadsereg valaha katonai célokra használt eszközeire. Persze százezreket, milliókat kell rájuk áldozniuk a vásárlóknak. A civil szervezet fórumának látogatói megemlítik azt is, hogy 18 millió forintért tudnának T–34-es tankot szerezni. Eddig a megszállott hagyományőrzők felújították és csodálták a kiselejtezett katonai gépjárműveket, harceszközöket. Októberben azonban „bevetésen” is kipróbálták a páncélozott szállító harcjárműveket és a csapatszállító Urálokat a szadai lőtéren. Géppisztolyokat a filmgyárból kölcsönöztek, és vaklőszerrel lőttek a gyakorlatokon. A Magyar Honvédség is támogatja az egyesület tevékenységét. A következő civil hadgyakorlatot februárban szintén Szadán tartják az angyalbőrbe bújt amatőröknek.
Tehetősek szórakoztatására egy másik vállalkozás, a Gastro-Track Bt. valóságos harckocsirodeót kínál ügyfeleinek. A cég a Baj mellett elterülő 200 hektáros egykori katonai gyakorlótérből harminc hektár hadiutat bérel a HM-től; az általa használt területen tó is található, hogy a kétéltű harcjárműveket ott is kipróbálhassák az ügyfelek 60–115 ezer forintos órabérért. Kombinálva is lehet használni a járműveket: 30 perc Gsp–55 (PT–76 típusú úszó harckocsi), 15 perc T–55 (műszaki mentő harckocsi) és 15 perc ZSU–23 (légvédelmi páncélos) vezetése nehéz terepviszonyok mellett 115 ezer forintba kerül.
Kis tankot ábrázoló táblák vezetnek a gyakorlótérre, a bokáig érő sár, valamint az egyre erősödő dübörgés bizonyítja, hogy jó helyen járunk: hat nehéz jármű dagasztja a sarat a vendégek nem kis örömére. Most éppen a Zwack Unicum lepte meg fontos ügyfeleit, munkatársait egy kis harckocsizással.
A vállalkozás kiváló példája annak, ahogy az inkurencia életre kel. A tulajdonos működőképesen vásárolta meg a harckocsikat ócskavas-kereskedőktől, mint mondja, körülbelül százforintos áron, kilóra. A több mint húsztonnás járműveknél ez körülbelül kétmillió forintos beruházás darabonként; most hat üzemel, de várnak még egy újabbat – mondta el Hasznics Gyula, a cég ügyvezetője.
A Deák téren október 23-án történt tankelkötés után Szekeres Imre honvédelmi miniszter berendelt minden olyan haditechnikai eszközt, amely arra szolgál, hogy a lakosságnak bemutassák a honvédség eszközeit. Ettől függetlenül bőven marad még olyan hely, ahol nemcsak megtekinteni, hanem ki is lehet próbálni a harci matuzsálemeket. Csak kissé körülményesebben, egy kicsit több pénzért…
A riport elkészítésében Haraszti Gyula is közreműködött
origo.hu
Gyárfás Tamás-interjú: Portik csőbe akart húzni – új bizonyíték került elő
