Top Secret

Kirabolták egy argentin étteremben az amerikai elnök ikerlányait. Éppen vacsoráztak Buenos Airesben, amikor ismeretlen tettes elemelte egyikük, Barbara táskáját, benne a hitelkártyáival. A tettes azért ismeretlen, mert – legalábbis az ABC News amerikai hírcsatorna értesülése szerint – a lopást a titkosszolgálat nagy erőkkel jelen lévő emberei észre sem vették. A titkosszolgák azért voltak jelen nagy erőkkel, mert az elnöki ikrek Argentínában is az amerikai titkosszolgálat védelme alatt állnak. Így lenne ez Budapesten, ám akár az Antarktisz néptelen jégmezőin is.
A szokatlan eset számos tanulsággal szolgál. Először is minden globális rendpártiság ellenére változatlanul bízhatunk a civil vagányságban. Egy pillanatig se pártolnám a táskatolvajlás bűnét (amikor szakasztott ugyanez megesett a feleségemmel egy pesti központi kávéházban, és még az ipari kamerához sem akartak odaengedni, volt a dologhoz néhány keresetlen hozzáfűznivalóm); de itt most nem is szegény Barbara érzékeny veszteségeiről van szó. Inkább arról: az argentin tolvaj annak ellenére fogott akcióba, hogy tudta: a félelmetes pillanatnyi világhatalommal gyűlhet meg a baja. (Vagy nem tudta, de akkor a pillanatnyi világhatalomnak jobb a sajtója, mint a valóságos állapota.) Az éttermi bűnözőnél azonban érdekesebb a figyelmetlen titkos apparátus. Képzeljük el a helyzetet! Ott vannak nagy erőkkel a feltehetőleg elegáns étteremben: ez azt jelenti, hogy legalább fejenként ketten vigyáznak az ikernővérekre. Szóval ott vannak négyen, s mivel a bizalmas családi beszélgetésnél nem illik kagylózni, nyilván a szomszéd asztalnál telepednek le, hogy elvegyüljenek a rendes vacsorázók között. S ha már álcázás, rendelnek is. A helyi specialitás, a fűszeres marhasült roppant finom, s mivel amúgy is unják már az argentin banánt, némi chilei borokkal is meglocsolják a szomjkeltő étket. Közben eltűnik az a fránya táska hitelkártyástul, ám a védett (nő)személyeket odaát akár meg is erőszakolhatták volna: a gasztronómia fölényesen diadalmaskodott a szigorúan titkos konspiráció fölött.
A világért sem kívánnék a washingtoni szerven élcelődni (bár egy ideje mintha kevesebbet látogatnának a sorjázó elnökök Dallasba): van nekünk saját apparátusunk is e célra. Hogy mást ne mondjak: a mieink bravúrosan lekapcsolták a mobiltelefonálgató, ám azóta is szabadlábon védekező Gyíkot és Debilt is – kár, hogy a sztorit nyolcvan évre titkosították, mert remek tévéjáték-forgatókönyvet lehetett volna csinálni belőle. Talán még az új James Bondot is megszoríthatta volna, akiről még az is kiderült a forgatás során, hogy szuperkém létére csak automata sebességváltós kocsit tud vezetni. Ha Szilvásyék felügyelik a Buenos Aires-i titkos rendet, táskaügy sem volna. Egyrészt az ABC News minden vezetője és alkalmazottja hosszú kihallgatásokra járna, s mérvadó értelmiségiek azt is fölvetnék, hogy nem kellene-e az ilyen felelőtlen, a nemzeti érdekeknek nyilvánvalóan ártó tévétársaságot a miheztartás végett betiltani. Másrészt szlovák titkosszolgálati forrásokból kiszivárogna, hogy a táskatolvaj minden bizonnyal maga Orbán Viktor volt álruhában.
Van persze más lehetséges forgatókönyv is. Egy hét múltán már arról cikkezne a sajtó, hogy két titkos ügynök – nem ismerve meg a másikat – egymást locsolta pezsgővel. A cég első embere pedig azt nyilatkozná a médiának, hogy az egész ramazuri csak azért van, mert a cég második embere az állására tör. Végül mindenki kérné a nyugdíjazását, amit az erkölcsi kőszikla Gyurcsány természetesen nem fogadna el. A dossziéra pedig ráütnék a pecsétet: Top Secret…