„Váratlanul megharapott a vipera”

Kövessy Róberttel, az ismert filmrendezővel és szociológussal is elbánt a rendőrség október 23-án, a fegyvertelen megemlékezők ellen viselt hadjáratában. A Pol Pot megye punkjai – CPg, valamint a Punktérítő – A közellenség című alkotások készítője épp az 1956-os forradalom és szabadságharc ötvenedik évfordulóján kirobbant utcai összetűzések videodokumentálásán dolgozott, amikor váratlanul megismerte a „vipera harapását” – mint fogalmazott. – A Corvin közben a déli órákban tartott megemlékezés után arra lettem figyelmes, hogy az úgynevezett Kossuth tériek körében elterjedt egy füles, miszerint tömegoszlatás lesz, vagy már zajlik a városban. Akkor még azon vitatkoztak, miként foglalják vissza az Országház előtti területet. Hazamentem ebédelni, majd három óra körül elindultam, hogy a Kossuth téren is forgassak. A helyszínt csak a Deák téren át tudtam volna megközelíteni, oda viszont csak a Dohány utcán lehetett közlekedni. A Károly körút és a Dohány utca sarkán azonban belebotlottam az első sérültbe, akit gumilövedékkel terítettek le. Végül a Deák tér környékén kezdtem el filmezni, s így megörökíthettem a barikádépítést, a kiállított tank elkötését, aminek következtében megindult az igazi rendőrtámadás – elevenítette fel a történteket a dokumentarista. A munkáját azonban nem tudta folytatni, mert akkor lőttek ki több tucat könnygázgránátot a rendőrök, amelyek után még gumilövedékeket is küldtek. – Mindez felszólítás nélkül történt, ezért többedmagammal a Király utcába menekültem, miközben a szememből ömlött a könny. Az aszfalton egy ember fetrengett, akinek egyik szemét kilőtték, s akit a menekülők vittek el végül a mentőkhöz – folytatta a történtek részletezését. Mint mondta, ezt követően mégis visszaszaladt a Király utca elejére, hogy újabb forgatásba kezdjen. – Ekkor a rendőrök egyike, annak ellenére, hogy látta a nálam levő videokamerát, futtában visszafordulva, a viperájával ráütött a jobb combom belsejére, amivel egy ma is látható hatalmas kékülést okozott. Ekkor ismét a Király utcába szaladtam vissza, ahonnan az első mellékutcában a Madách tér irányába indultam el. Ott viszont ütötték-vágták az egyenruhások a tehetetlen embereket, így a zsinagógához mentem, s ott visszafordultam a Dohány utcára, ahol ellenben megint megállt a front. Végül a Károly körúton, a Fidesz rendezvényén részt vevő tömeg szélén álltam meg, amikor egy célzott lövést kaphattam. Egy felém irányzott könnygázgránát közelített pörögve, s ha akkor nem ugrok el, pontosan a fejemet találja el ez a csőbombaszerű tárgy, ami végül a bal lábszáramról pattant le. Ettől már lesántultam, a vádlim teljesen bedagadt, s az orvos későbbi megállapítása szerint felületi visszérgyulladás keletkezett a lábamon, ami csak mostanában kezd elmúlni – jegyezte meg Kövessy Róbert.
A tanulságokat leszűrve, társadalomkutatóként azt nyilatkozta a történtekről lapunknak, hogy szerinte október 23-án is látni lehetett, hogy hatalmas tömegek elégedetlenek ma a kormányzattal hazánkban. – Az emberek azért vonultak az utcára, mert úgy érezhették: a kormányt védő média semmibe veszi, egyfajta súlytalanságba taszítja őket, s évtizedekig visszafojtott tehetetlenségük tört most agresszivitással is vegyülve a felszínre, ami 1956-ban is pontosan így történt. A rendőrségi visszaélések pedig azért történhettek, mert a hatalmi ágak szétválasztása Magyarországon még nem történt meg. A törvényhozás munkája összemosódik a kormányéval, pedig nem lenne szabad, hogy olyan képviselők üljenek az Országgyűlésben, akik az általuk hozott törvényeket ültetik gyakorlatba. Ezért a rendőrkapitány is azt teszi, amit a politika akar, s az látszik ma, hogy az utcán harcoló néhány száz rendőr tartja Gyurcsány Ferencet a hatalomban. Ily módon azonban államvédelmi hatóságként működik ma a rendőrség – fejtette ki a filmrendező-szociológus.