Vegyes vágott

Hé, Nyugat!

Vörös gyilkosokkal ünnepeltek! Bennünket meg magunkra hagytatok, mint 56’-ban! Ez volt felírva vastag, fekete irónnal, angolul egy lepedőre, október 23-án. Két srác tartotta. Mintha Furcsány Verenc is érezné, hogy a rendőrség túllőtt a célon. Már csak „összességében” volt indokolt a rendőrség október 23-i fellépése, úgymond. A fellépésekről nekem egész más dolgok szoktak eszembe jutni. Ez inkább belépés volt, belelépés a gyomrunkba. Behatolás a lelki békénkbe, beletaposás az ünnepünkbe, belövés az azonosságtudatunkba. Rosszul tetszik gondolni, hogy a nép olyan könnyen felejt. Leesett, nemcsak a rendőrök azonosítója, hanem az érme is a fejekben: milyen kormány is ez, kit szolgál és véd a mi adónkból a mi rendőrségünk. Az őszi szél azt súgja nekem, még semminek sincs vége. Sííí-úúú! Nyolcvan évre titkosítom, amit gondolok.

Egy walesi bár

Bar minden kulfoldi kuldottseg otthon maradt volna! Mar a megoldás fele tartana az orszag. A kormany a hitelet vesztette. A parlament hitelet vesztette. A rendorseg hitelet vesztette. A media hitelet vesztette. A koztarsasagi elnok hasznavehetetlennek bizonyult. Megoldas sehonnan se erkezett.
A kormany egyre erosebb eszkozoket vet be a tuntetok ellen. Azt hiszik, barmit megtehetnek. Odaig jutottak a hatalmon levok, hogy barmikor atlephetik a vegso hatart, ahol a tomeg valaszul a fennallo hatalom ellen tamad.
Ezt írja Walesből az én fiam, aki utálja, sőt megveti a politikát, de szereti Mártit, akivel jár, és látta az általa mobilon készített és elküldött fényképeket, na meg a Hír TV képsorait.
Ők a fiatalok, övék ez a gazdag jövő.

Jobb, ha a férfi egyedül alszik

Annától kaptam egy hírlevelet, ezzel a címmel. Hogy nem szégyen az. Valamint, hogy az ágyterület megosztása olyasvalakivel, aki zajos, és akivel meg kell küzdeni a paplanért, egyszerűen nem ésszerű. Az is igaz: a nők jobb alvók. Egyetértek. Talán mert tisztább a lelkiismeretük. Csak ha az a másik ágy nem abban a lakásban, hanem egy másik kerületben van, akkor talán nem különalvásnak kéne nevezni az ilyesmit.

Padlizsán blogol

Most megtörténik az, ami ritkán: egy internetes oldalon gyakorta megjelenő napló vagy „egy önéletrajzi ihletésű, de tökéletesen fiktív irodalmi mű” – miként Padlizsán nevezi a saját blogját – egy része nyomtatásban jelenik meg.
Hogy miért? Személyes érintettségem okán. Miért ilyen későn, ha januárban jelent meg? Mert egy barátom, a Big Székely Só szerzője most küldte el nekem. Erősen rövidítve adom, mert Padlizsán mester túlságosan részletező típus. Akár az én drága anyukám. Szóval:
„Hétvégétől újra van időm saját szórakoztatásOMra olvasni. Bele is kezdtem Temesi Ferenc Kölcsön Idő című újság-regényébe. Biztos jó lesz, mert már a 29. oldalon találtam új jelmondatot a bloghoz. (…) A hétvégén volt buli is, de arról majd később (…) Ma inkább Temesi Bácsiról, arról, hogy kezdtem el olvasni, meg főleg, hogy miért lett bácsi.
A Zasszony egy patikában dolgozott, ahová Temesi Ferenc anyja is járt. Az ott dolgozók csak Temesi Néniként emlegették. Temesi Bácsi is gyakran említi műveiben, hogy édesanyja tanítónő, és nem csak volt, mert még mindig neveli a családját, környezetét és az egész világot. A Zasszonyban ebből az csapódott le, hogy Temesi néni (…) sokat beszél. (…) Temesi Néni védelmében el kell mondanom, hogy tájékozott volt, szépen, érthetően beszélt, CSAK UGYE MÉGISCSAK munkaköri kötelességből kellett hallgatni, ami eleve lehetetlenné teszi az élvezetes csevelyt. (…) Temesi Néni gyakran beszélt a fiáról is. Mi persze Temesi Ferenc nevét sosem hallottuk (mi vagyok én, egy ki…ott bölcsész?), ezért nem értettük miért kell olyan gyakran (és talán oly nagy büszkeséggel) emlegetni. Aztán a Zaszony főnöke elmondta, hogy író meg újságíró is, de szerinte leginkább csak arról ír, hogy piált és milyen szoknyák alá sikerült bejutnia. Ez biztatóan hangzott. Megnéztük a könyvtárban, volt egész sok. (…) Aztán adtam egy esélyt a regénynek is. Nem emlékszem már a sorrendre, de a Királyáldozatot még a Zasszony is elolvasta. Így (…) Temesi Néni tiszteletére a Bácsi nála is keresztnévvé változott.
És akkor talán valamit a műveiről is. Aki szeretne elmerülni Temesi Ferenc világában, annak javaslom, szerezze be a Por mindkét kötetét (A HIDAT), a Pestet és a 3. könyvet. Kapcsoltassa ki a kábeltévét, a telefont, szerezzen be egy csomó olyan kaját, amit félig betépve jó enni (azt nem írom, hogy tépjen félig be, mert egyrészt tilos, még mondani is, másrészt, ha bejön neki a könyv, akkor épp eléggé beáll tőle), meg egy csomó olyat is, ami létfenntartáshoz szükséges (sz’al sört), aztán essen neki sorba. (…) Persze a könyvek – leginkább a Por (MEG A KÖLCSÖN IDŐ STB.) – szerkezete lehetővé teszi a WC-ben való olvasást is, akiknek dolgozni kell vagy ilyesmi, és nem ér rá álló nap olvasni. Aki nem megy fejjel a falnak, annak a Királyáldozatot ajánlanám, szerelmes történet, amit élvezettel olvastam, ennél nehéz jobb kritikát kapni – tőlem. (…) És aki – hozzám hasonlóan – szeretne mindent elolvasni, aminek csak kicsi köze is van a kábítószerekhez, kezdje a PejotÉ-VAL. (…) Egy internetes antikváriumból rendeltem meg, magasabb volt a postaköltség, mint a könyv ára.
(…)
Szombaton sokat cigiztem, főleg piros Marlborót, nem volt Szofi a kocsmában.”
Kedves Padlizsán, tudnod kell, hogy még egy (blog) írónak is van anyukája. Az enyém nyolcvanhat éves. Amikor majd elkezdem a podcastingom letölthető mp3-as rádióadását, erre légy tekintettel. A csupa nagybetűvel írott javítások az enyémek.
A Por-Híd-Pest az egy trilógia. A legújabb nagyregényem is két kötetes, mint a Por. A Kölcsön Idő a világ első újságregénye. És hogy visszaadjam, amit tőled kaptam: http://padlizsan.blogol.hu – íme az elérhetőséged. Meg fog növekedni olvasóid száma, ezt megjósolhatom. Tső, F.

Kiem

Mielőtt Katalóniába ment volna a két nagylányával és spanyol szakos feleségével, Gyurikám, tiszteletbeli öcsém, kollégám és satöbbim dereka megint kiugrott. Ajánlottam neki dr. Ormost, a saját, kitűnő orvosomat, aki könyvet írt a csontkovácsokról. Naná, hogy a feleségét küldte hozzá.
Ő elment Kiem professzorhoz, aki szerinte kínai orvos. Hát nem az, de nem is koreai. Vietnámi. Ezt nem csak a nevéből tudom.
Amikor Jancsival, a szobrásszal (regényeim borítójának tervezőjé-vel), elmentünk Misiért, a Muzsikás együttes prímásáért, elmondta, hogy őt is meg a párját is meggyógyította a gerinc- és teniszkönyök nyavalyájából. Mert hogy egy házban laknak, csak ezt Gyuri nem nézte meg, amikor becsöngetett.
Kiem prof ráugrott Gyuri hátára, a karját rángatta, és azt hajtogatta, hogy „otthon a feleszzég és a gyerekek isz ugráljanak rajta”. Gyuri gerince úgy begyulladt, hogy a felesége helyett ő ment el az orvosomhoz. Rendbe is hozta, amilyen gyorsan csak lehet. A repülő viszont késett visszafelé.
Ezért csak hárman mentünk el Árpa Jóskához (van, akinek Joschi), és egy békés, szép, nyugodt hétvégét töltöttünk nála.

Dunasziget

Nem írom le a hely pontos nevét, mert megtalálják a gonoszok is, miként az Aranyemberben a senki szigetét.
Nem könnyű odatalálni, de megéri. Jóska Gipsy nevű kutyájával, és olyan bablevessel meg az Izabella nevű borral várt, hogy…
Bemutatta a birtokot (tényleg az, nem egyszerű kert). Megkóstoltuk, amit a kert adott: almát, diót, birsalmát. A kutya olyan volt, mint gazdája: kemény, harcos, de aki ismeri, azt szereti. Szörnyű kutyaéhségemet megérezte, levakarni se tudtam magamról. Nem is akartam.
Miért nem hoztuk el Chandrát?, kérdeztem Jancsit, az ő kutyáját emlegetve. Pénteken kellett volna jönnünk.
Hibáztunk, mondta ő.
Jóska megmutatta a kápolnát, amelyet Margit néninek, az édesanyjának épített. (Úgy fogják hívni, az itteni Dunaágat hogy Kápolnaág). Kevés ilyen ember akad Magyarországon. A Krisztus ugyan, akit egy a kertben lévő jegenyefából faragott egy székely mester, kicsit mintha Jóskára emlékeztetett volna. Misi a hegedűjével újra bemérte a helyet: pont ott szólt a legjobban, legteljesebben, ahol kimérte, amikor még csak gaz volt a kápolna helyén. Ott lesz az oltár, a szentségtartó. Jóska nem akarja csak édesanyjának és magának tudni a helyet. Ha fölszentelik, az egész falu odajárhat. Mert hogy nincs templom. Jóska fiának ott volt a világi esküvője.
Attilát ma már többen ismerik, mint az apját. Láttam az amerikai focilabdáját, a szamuráj kardját, Jóska duzzogójában. Mert olyan hely is kell, ahová elmenekülhetünk a vendégek elől. A saját fiam jutott eszembe, aki megtanulta, hogyan kell halálos veszedelemből megmenekülni, és ha nincs más menekvés, ölni.
A férfi murit Jóska kedvese, Zsuzsi és két lánya, csak egy fél órára lepte meg. Vacsora után egy jót boroztunk (Izabella) és vitatkoztunk négyesben, utána késő éjjelig: 1 szobrász, 1 filmes, 1 népszenész 1 író. Aztán a pool bilárdot nyomattuk, ami helyett én Amerikában mindig kosárra dobáltam a helybéli kocsmában. Pénzért. Fogadásból.
Aztán akkorát aludtam a vastag, jó levegőn, mint régen. A lélek szigetén csönd van.
Másnap Jóska Pozsonyban élő nővérének Évának, és édesanyjának dedikáltam egy írásomat, olyat, mint ezt itt ni. Sose teszem különben.

Hiába, na

Lejárt szavatosságú kormány lejárt szavatosságú könnygázgránátot használ a saját népe ellen.

Dani újabb drótpostája

Vilagos, hogy ha nem lep ki valaki az eddigi szerepebol, akkor nem lehet torvenyes megoldast talalni. Maradnak a tuntetesek es az eroszak. Orulhetunk, ha legkozelebb nem lesz halalos aldozat is.
Puszi, D.
Hogyan van az, hogy a fiatalok tisztábban látnak, mint az a sok ember, aki a politikából él?