Vegyes vágott

Új, régi

Újak: parketta, ágy, vendégágy, íróasztal, telefon, szekrények, mikró, kenyérpirító, létra, webkamera, dolgozószék, kerek asztal, CD-tartó.
Régiek: kazettatartó, szegedi gondolkozószékek, MIDI-torony, rádió, tövö, könyvespolcok, írószekrény, könyvek, szív.

A top

Találtam a trikóim közt egy fekete női topot (felsőt) Skinny márkajelzéssel. Kimostam. Megkérdeztem A-tól, nem az övé-e.
Nem az én méretem, mondta. Ha így akarod tudomásomra hozni, hogy új csajod van…
Olyan hülye manus nincs, aki magától… – feleltem.
A. nem szólt semmit, de azóta se jött.
(DJ FERRY: „Don’t go away / Better take another look at my face / You can be what you wanna be, hmm / But don’t go away…” Ace Of Base)

Pár

Nagyon meredek a mi kettősünk. Janó, régi szegedi barátom, valamikori (itteni) albérlőm két sarokra vett innét lakást. Mióta visszatértem, ő jön, segít, elintéz, sorban áll, bevásárol, kirángat. Túlságosan is belelát az életembe. Én meg az övébe. Olyan pár vagyunk, amelynek gyermeke a bizonytalan öregkor, egy biztos véggel, ami kisebb településeken a válás egyetlen elfogadott formája. Csakhogy mi szegediek vagyunk. A szegediek sosem adják föl. Egy ilyen párosban az egyik fél mindig lökött. A mienkben mindkettő. Ha néha úgy látszik, eltávolodunk, mint az olló két szára, ne állj közénk: szétvágunk.

Lángos, hóttdög

A Mamutban (csak azért is helyesen írom) vásároltunk egy telefont Janóval. Utána a Fény utcai piac felé vettük az irányt, mert én marhára megkívántam egy lángost.
Sapi és Nyikita jött szembe velünk.
Nézd, a Janó!, mondta Sapi, és vállba veregette. Legutoljára Szegeden találkoztak. Téged láttalak a tévében a Kölcsön Időddel, tette hozzá. Ezt kaptam én.
Egyszer volt, hol nem volt, volt egy budai galeri meg egy szegedi, amelyik összejárt. Amikor Pestre kerültem, érthető volt, hogy megkerestem őket. Sapival lettem jóba, a budai kocsmai útvonalunkat még ma is föl tudnám mondani. Amikor pedig kiültem a várbéli lakásuk ablakába, mindjárt megértettem, miért nem jön át hét év óta Pestre a Sapi. Fantasztikusan ügyes keze van. A nővére tervezte kerámiavázákat korongozta akkoriban. Hiába voltak százan is előttünk a Sarokház presszó bejáratánál (később itt volt a nővéremék lakása), ha Sapi fölmutatta a vázát, a kuveros felkiáltott:
Maguk ott ketten, jöhetnek!
Gyűjtötte Sapi munkáit. Mi meg a Cintulát jöttünk volt hallgatni, aki az első magyar lemezlovasként rodeózott a nem túl nagy helyiségben.
Most beültünk a Jupátba. Először a régi barátok kerültek szóba, halottak, ilyesmi. Kötél keletre ment, Fityma nyugatra. Barnus itthon maradt, lovardája van. Sapi elmondta, hogy ő Düsseldorf mellett az ex-Kex-es Doleviczényivel hangszerjavításból él. A felesége a Retek utcai borozóban van, a lánya most végzett a képzőművészetin. Mivel ennyit már évek óta nem beszélt, rágyújtott egy Szofira (!), és szégyenlős mosollyal távozott.
Nyikita vette át a terepet, aki albínóként született. Az utcán úri gyerek volt, otthon proli – ez az elképzelhető legrosszabb párosítás. Ráadásul Róbert Károly volt a keresztneve. A nagymama és a rokonok a textilszakmában nyomultak: kartotékrendszer alapján szállították volt a ruhát a kedves vevőnek. Ahogy mondani szokás, a fél várost ők öltöztették.
Nem csúsztam én mindig a kannába, mondta Nyikita, akinek a haja végre beért abba a korba, amikor már fehér lehet minden további nélkül. De ő még a szakállával se volt megelégedve. Bozótként kiálló szemöldöke, villogó szemüvege, kihajtott lila inge, a nyakában a kendő egy futóbolondot mutatott, pedig nagyon is megvolt a magához való esze. Janó csak hírből ismerte, de az elég volt. Azt mondta nekem Nyikita:
Olyan fehér haj kéne, mint a tied, és olyan fehér szakáll, mint a Sapi bajusza. Ez a bor pedig szar.
Szeremley-féle száraz fehérbor volt, ezerhétszázötven forint volt üvegje.
Ne haragudj, de mivel foglalkozol?, kérdeztem.
Professzionális alkoholista vagyok, felelte egyszerűen.
Nyikita, aki Hruscsovról kapta a becenevét, becsavarogta a fél világot: Dél- és Észak-Amerikát, Amszterdamot, de Svédországban volt a bázisa. Három családban három gyereke bánja ezt. Az azért csoda, hogy élve megúszta azt a szakmát, amiben hajtott. Most, a harmadik bor után elkezdett kinyilatkoztatásokat tenni:
A kannás (nagy mellű) csajok a legjobbak. Nem adtál kalácsot, ne adjál tanácsot. Marlborót kell szívni, mert azt az őserdőben is kapni.
A negyedik bor után fölgombolta a bőrmellényét, megfogta a másfél kiló ella krumpli zacskóját, magára kapta a kabátot, és belezuhant a budai éjszakába.
Alighogy elment, mintha egy cigány lány akart volna az asztalunkhoz ülni a barátnőjével. Én finoman hárítottam.
Hülye vagy, Feri, hát nem ismersz meg?
Gizi tizenhat volt, amikor elkezdett járni Sapival. Hét évig nyomták. (Most mondjátok, hogy véletlenül jöttek be.) Nem sokat öregedett, bár most ötven volt. A haját hátrafogó kendő miatt nem ismertem meg. A őspécsi, „tüke” barátnője meg ő is ezotériával foglalkoztak. Kártyavetés: hát ebben én vagyok a professzor.
Elkezdett kötözködni Janóval, hogy kommunista meg ügyvéd. Az ő családjukat azok tették tönkre. Gizi az egyik pohár vörösbort dű’tötte be a másik után.
Se nem kommunista, se nem ügyvéd, a Sapi haverja, mondtam.
Te sokat változtál, előnyödre, mondta, és megsimogatta a fehér hajamat. Megszelídültél. Majd csinálok neked egy Sassoon-bajuszt. Gizi valamikor fodrász volt.
Jó, majd máskor, mondtam, és ezzel elváltunk.
Hazafelé menet Janó a sötétben vett egy-egy hot dogot. Négyezer forintjába került, mert a sötétet kihasználva az árus átcseszett bennünket.

Judit és a gyónásom

Elvittem Janót egy Lyukasóra-estre, mert Judit volt ott „a hónap költője”. Judit, aki fordítva van bekötve, ezért nem érti semelyik fiú se. Kivéve néhai Bakucz Jóskát, költőt és építészt, akinél kevés okosabb emberrel találkoztam volt. Aki Jézussal jár, azzal tanácsos óvatosnak lenni. Márpedig Judit ebből nem csinál titkot.
A versei szépek voltak, csak kicsit túl érzelmesen adta elő őket egy fiatal lány.
Eszembe jutott, megkérem Juditot, hogy hozzon össze egy szerzetessel abból a ferences közösségből, ahova jár. Elegem lett abból, hogy csak franciául és angolul gyónhatok. Hogy csak külföldön járok az Isten házába. Mindezt egy pap miatt, aki egyszerűen rossz pedagógus volt, és nem vette észbe, hogy az apám állásával játszom, amikor öt és fél évesen a templomba járok. Ő űzött volt ki a hitemből. Ezért kéne most egy életgyónás. De magyarul.
Ezután nem túl acélos verseket olvastak fel. Janó az ujjával a tenyerébe írta: BŰN AZ ÉLET. Vagyis hogy még ez a sittes bölcsesség is őszintébb. Már megbántam, hogy elhoztam. Kaptam a kabátot, kalapot, mentünk. Alig akartak kiengedni odalenn az ajtón.

Tom, get your plane right on time

Visszamentünk Nellykémhez a Sziget söröldébe, ahol segítettem Erikának, az angolul tanuló pincérlánynak, aki béemvével jár be Csepelről vagy honnan. Vagyis busszal-metróval-villamossal. Modern Talking-számokat kért. Megígértem neki. Nem az ízlés a fontos, hanem a szöveg.
Amint ott angolozunk, hallom ám, hogy egy amerikai srác kér két üveg sört. Mindjárt összeviszkiződtünk. Ő volt Tommy Floridából. Itt él a két gyerekével. Na meg a feleségével, aki le is jött a srácot ellenőrizni.
Ennek még lesz folytatása, valami azt súgja nekem.

Lajoska késik

Mégse tudunk Janóval a szegedi öregbeatek szokásos évi bulijára elmenni. Mert jött egy villámposta Hawaiiról.
Drága Feri!
Nov. 22-én érközök. Sajna ez van. Az útlevesöm léjárt az idén, és a fölújításnál mögtorpant az amerikai bürokrácia. Lajos Feher vagy Feher Lajos, értöd? Harmincöt év nem vót ölég nekik? Be köllött mönnöm a federal buildingbe, amit várnak hívnák inkább, mint épületnek. Másfél méterös betonfal, és mögszámlálhatatlan kamera. Mire mögszámlálnád, mán el is kapnának.
A lényög az, hogy én strandpapucs, gatya, T-shirtbe möntem. Direkt könnyedén öltöztem, bár tudtam, hogy a tüdőszűrést nem úszhatom mög az ajtónál. Majd még a számba is belenéznek, nem viszök-é benne folyékony robbanószart. Két festött bajuszos, állig golyóálló ruhába, pukka pittoj, szpréj, gumibot, rádió, bilincs (mosoly nélkül)… Aztán benn az irodában golyóálló plasztik mögött öt hölgy ügyesködött az paszportomma’. Persze ebbe’ a szobába’ is vót 3 (három) fegyverös fazon. Pillanatra a viaszmúzeumba éröztem magam, pedig sosé vótam még ott. Éggy óra morfondírozás után hazakű’ttek, hogy hozzak mán dokumentumokat, amin Lajos Feher vagyok, ha mán Lajos Feher vagyok, nem pedig Feher Lajos. Louis White, azza’ nem vóna gond. Kaptak is éggy csomó szart: bankszámlákat, adóbevallást, társadalombiztosítási kártyát, lakáspapírokat, mög az édösannyuk… Nem bírtam ki, annyit csak beszó’tam, hogy it’s a circus… (Jól írtam?) Erre szömmel láthatóan e’pirultak a hölgyek. Én mög mögértöttem hosszú évek után, hogy mekkora simli ez az állami fucking bürokrácia.
A végire, csattanásnak! E’lopták a 13. kerékpáromat, míg benn vótam. De hunnan lopták e’?! A federal building bicikliőrzőjébül. Én, a strandpapucsban lévő érdeklődtem, hogy talán ha visszapörgetnék a biztonsági kamera fölvételit, löhet, hogy… No can, mondta a talpig bunkó, festött bajuszos, akit tizenöt méterre övött a fene egész idő alatt. Mindön mögcsúszott éggy kicsit. Mit szeretnél, Ferikém, Hawaiirul?
Ölel, Lajos
P. S.: Biztosan jókat tévesztök, amikó írok, ciki. Három és fél év allat, amikó mögvöttem a dobokat, igen sokat tanútam. Ugyanennyi idő alatt a magyar helyösírásomat élösíteni – az sé hangzik rosszú’. Lögyön ez a következő három és fél éves tervöm célja. Most melózom éggy kicsit. Szivacs, Lajos

Gusztusos

Pállfy Pista barátom honlapjáról megtudtam, hogy véleménye szerint az ötven leggusztusosabb magyar között vagyok, szerinte. (Nem szólt ám.) Kissé meglepődtem.

Csaba királyfi megérkezik

Legalább tíz év óta dolgozik itt. Jelenleg épp az Auchanban. Most kapja meg az állampolgárságot. Amikor eljöttem egy diktatúrából, nem tudtam, hogy egy másikba megyek, sóhajtotta.

Dobozok vége

Előkerült Józsi is, webmesterem a nagyobbik fiával, az egyre bőbeszédűbb kétéves kis Ferivel, fölszerelte az audiokazetta-tartót. Ezzel az utolsó doboz is eltűnt a kégliből. Beállt az egyensúly. Kár, hogy öt oldalt újra kellett írnom a mentés miatt. Annyi baj legyen. Többet ér a barátság, az összetartozás – meg aztán kétszer úgyse lehet ugyanazt leírni.