Amióta a III. kerületből, Óbuda polgármesteri székéből áttette a székhelyét ide, a Belváros szívébe, sikerült-e közelebb jutnia a Budapest gazdasági helyzetére vonatkozó információkhoz? Egyszóval, tudja-e már, mennyi van a kasszában?
– Valamelyest igen, de pontos információk még mindig nincsenek. Kétségtelen, hogy innen, a Városház utcából többet lehet látni, mint a kerületekből, így Óbudáról is, de hosszú ideig tart, míg a főváros hivatali apparátusán keresztül megkaphatók a konkrét adatok.
– Nyilván, ha a közgyűlésben elkezdenék tárgyalni a jövő évi költségvetést, az világosabbá tenné a helyzetet. Mikor várható ez?
– Egyelőre nem tudni, mikor látunk hozzá a tárgyaláshoz, hiszen máig nincsenek a fővárosban főpolgármester-helyettesek, bizottságok, és az erről szóló egyeztetések is rendkívül vontatottan haladnak. November 30-án lesz közgyűlés. Ha lesz egyáltalán.
– Miért ilyen szkeptikus?
– Egyes hírek szerint bizonytalan ez a dátum is. Az esetleges halogatásban szerepet játszhat talán az is, hogy az SZDSZ egy képviselője lemondott mandátumáról, másikuk pedig nem készítette el időre vagyonnyilatkozatát. Így a koalíció amúgy is hártyavékony többségét nehéz biztosítani. Megjegyzem, a szűk többség problémájával négy évig lesznek kénytelenek szembenézni, jobb, ha ehhez már most hozzászoknak.
– Ez azért a Fideszre is ró némi felelősséget. Tervezi-e, hogy egyes parlamenti pártokhoz hasonlóan frakcióvezetőként szigorúan bünteti majd az igazolatlanul távol maradó képviselőket, a lustálkodókat?
– Fegyelmezett frakcióként kell működnie a Fidesznek a városházán. Rövidesen el fog válni, hogy ez sikerül-e. Ha nem, akkor vagy a frakciónak vagy nekem le kell vonni a konzekvenciákat. Óbudai polgármesterként is meglehetősen határozott vezetési stílus volt jellemző rám tizenhat éven keresztül, nem gondolom, hogy ebből engednék.
– Visszatérve még a gazdasági kérdésekhez, például a Demszky-csomag híre azért aligha érhette meglepetésként a fővárosi ellenzéket, hiszen Atkári János korábban többször is felhívta a figyelmet a várható intézkedésekre. Ennek dacára az ön halk megjegyzésén túl, ami szerint szükséges a közszolgáltatási szerződések felülvizsgálata, a Fidesz nem hallatta hangját például ez ügyben sem. Mi ennek az oka? Vannak egyáltalán kidolgozott javaslataik?
– A főváros gazdasági helyzetét illetően különösebb illúzióink valóban nincsenek, nem is voltak. És ezt csak fokozza az a tény, hogy a hírek szerint a kormány azt fontolgatja, hogy a 4-es metrót uniós támogatásból építi meg. Ez többek szerint a főváros egyéb fejlesztési terveit húzhatja keresztül. Sajnos igazolódni látszik, amit a kampányban többször is elmondtam: a főváros fejlesztési tervei, bár valós igényeken alapulnak, nem megalapozottak a megfelelő források hiányában. Az a nagy kérdés, hogy Budapest az év végére egyáltalán meg tudja-e őrizni fizetőképességét, és hogy a szükséges önrész hiányában a Demszky Gábor által ígért nagy ívű fejlesztések el tudnak-e indulni. A Demszky-csomagként elhíresült közüzemidíj-változások ügyében pedig egyelőre várjuk, hogy a koalíció milyen konkrét javaslatokkal áll elő. Most mi ellenzéki szerepet játszunk, nem irányító szerepet. Márpedig ebben arra készül az ember, hogy értelmezze, minősítse és a nyilvánosság előtt elemezze a koalíciós döntéseket.
– Ez azt jelenti, hogy nem is készítenek elő önálló javaslatokat?
– Azért nem teljesen. Én kezdeményeztem már például azt, hogy tekintsük át a fejlesztési terveket, és próbáljuk meg a reálisan elérhető pénzügyi források figyelembevételével ezeket újragondolni, új fontossági sorrendet állítva. És megismétlem, éppen a küszöbönálló közműdíjemelések miatt fontosnak tartom a közszolgáltatási szerződések felülvizsgálatát.
– Netán ez ügyben konkrét kezdeményezéssel is előáll?
– Természetesen igen, de ahhoz működőképesnek kell lenni a fővárosi önkormányzatnak.
– Ezek szerint belemennek a Demszky Gábor által megnyitott zsákutcába: ha ő nem hívja össze a közgyűlést, akkor önök ölbe tett kézzel várnak?
– De hát bizottságok sincsenek! Tucatszámra, százszámra állnak az ügyiratok a fővárosi hivatalban, mert a hatályos szervezeti és működési szabályzat szerint bizottsági döntések szükségesek ahhoz, hogy bármit egyáltalán intézni lehessen.
– Nem akarok kötözködni, de szerintem ahhoz, hogy a bizottság elé lehessen vinni egy indítványt, előbb meg kell azt írnia a Fidesz képviselőinek.
– Nézze, látom, hogy mindenáron oda akar kilyukadni, hogy előznünk kell a koalíciót…
– Én csak konkrétumokra volnék kíváncsi. Van-e például javaslatuk a BKV ügyében? Meddig tartható az fenn, hogy a központi büdzsé rendre kipótolja a társaság csillagászati hiányát?
– A Fidesz mindenképpen kezdeményezni fogja a BKV átszervezését. A társaság menedzsmentjével már felvettük a kapcsolatot. Célunk, hogy ha már a BKV, illetve a főváros eddig nem volt erre képes, akkor most egy profi, független céget bízzunk meg az átszervezés terveinek elkészítésével. A BKV egy mamutvállalat, tele párhuzamosságokkal, ahol a hibák következmények nélkül maradnak. A társaság mai helyzetét illetően a vezérigazgatónak is megvan a maga szakmai felelőssége, ám az elképzelhetetlen, hogy ehhez a városvezetés politikai felelőssége ne társuljon. Lépni kell, csakhogy most az a rendszer, amelyen át kell futtatni a kezdeményezéseinket, egész egyszerűen nem működik.
– Főpolgármester-jelöltként ön mindig azt hangoztatta, hogy szakmai alapú, konstruktív munkakapcsolatra törekszik a mindenkori kormánnyal. Gondolja, hogy a BKV ügyének vagy más hasonló kérdések rendezésére megfelelő terep lehet a Lamperth Mónika nevével fémjelzett, egyelőre csak tervbe vett, önkormányzatok és a kormány közötti egyeztető fórum? De kérdezhetném arról is, milyen várakozásokkal néz a miniszterelnök és a megyei jogú városok vezetőinek tervezett konzultációja elé?
– Nem nagyon hiszek ezekben az egyeztetésekben. Az a benyomásom, hogy ezek csupán látszategyeztetések. A koalíció hatalmi fölény biztosítására törekszik, némiképp akár felülírva az önkormányzati választások eredményét is. Így van ez a fővárosban is. A retorika szintjén egy demokratikus politizálást látunk, a valóságban azonban ez nem több a hatalmi fölény biztosításánál. Demszky Gábor ráadásul nem szakmai alapokon, hanem politikai irányelvek mentén vezeti a várost.
– Ha már a hatalmi fölény biztosításáról beszélünk, vajon az MDF szerepét hogyan lehet értékelni a Fővárosi Közgyűlésben? Korábban azt hangoztatta, jó együttműködést szeretne a fórumosokkal.
– Legalábbis kétséges az MDF státusa a mai politikában. Főként az utóbbi egy évben egy amolyan kint is vagyunk, bent is vagyunk, se hal, se hús politikát folytatnak. Az MDF mindig azt hangoztatja, hogy ők egy normális Magyarországért, normális együttműködésért harcolnak, ezek azonban csak üres, általános szlogenek.
– Ha így látja, van egyáltalán értelme az együttműködésről tárgyalni velük?
– Én mindenesetre meg fogom próbálni. Meggyőződésem, hogy ha azt folytatják, amit mostanáig csináltak a közgyűlésben, vagyis hármójuk közül egy képviselő megfontolás nélkül átszavaz a koalíciós oldalra, a másik kettő pedig az ellenzékkel tart, az könnyen oda vezethet, hogy az MDF végleg hiteltelenné, megbízhatatlanná válik mindkét oldal számára.
– Tény, hogy az MDF asszisztálásával ment át a közgyűlésen az a rendeletmódosítás, amelynek értelmében például külön engedély kell az utcai megmozdulások kihangosításához.
– Ez a módosítás sajnos alkalmas arra, hogy a politikai akarat döntsön akár a legbékésebb, a törvényeknek leginkább megfelelő megmozdulások engedélyezése ügyében is. Elnéző mosollyal figyelem, ahogy Demszky Gábor, aki korábban hallani sem szerette azt a szót, hogy rend, most a rend és a közbiztonság megmentőjeként kezdett fellépni. Ez kész röhej. Főként a főpolgármester úr tizenhat évig tanúsított, szerintem már-már az anarchiával rokonszenvező vezetési elveihez képest. És ha arra gondolok, hogy a főpolgármester úr éppen az effajta, többek között a közterületeken folytatott megmozdulásaival teremtette meg maga köré a legendáját – amiből ma már nem sok maradt –, akkor bizony feltehető a kérdés: kicsoda is tulajdonképpen Demszky Gábor?
origo.hu
Pride: a rendőrség megtiltotta a rendezvényt, a szervezők nem egyeztettek a hatósággal
