Szakértők szerint hozzávetőlegesen nyolcvanmilliárd forintnyi áru talál gazdára a karácsony előtti hetekben, és míg a vásárlások többsége halasztott, időben eltolt vételnek számít, sok esetben azonban vásárlási függőségről beszélhetünk. Veszünk valamit, aminek nincs semmi haszna, vásárolunk pusztán a vásárlás kedvéért, és szinte beteges vonzerő visz be minket be a boltokba, ahol megbabonázva állunk a portékák előtt, és szinte „kényszerítve” érezzük magunkat a vásárlásra. Minden észérvnek ellentmondó, valójában szükségtelen és hasznavehetetlen holmik tömkelege sorakozik otthonunkban, a bankszámlánk pedig segítségért kiált.
A függőség neve: shoppingmánia, amely elsősorban a hölgyek esetében akár a nyolc százalékot is elérheti, és érdekes módon nem a legmódosabb rétegekből szedi áldozatait. A szindróma lényege az a lelki „kötelezettség”, amelynek egyre többen nem tudnak ellenállni, tehát a vásárlás ténye nagyobb hatalommal bír, vonz, kényszerít, és legyőz.
A pénzköltés maga csak akkor fajul kényszerbetegséggé, ha a haszontalan árucikkek felhalmozásának nem tud valaki megálljt parancsolni, és nem okul saját hibáiból. A függő kötelezőnek érzi a kiszemelt árucikk megszerzését, még akkor is, ha homályosan – vagy egészen biztosan – tudja, hogy nincs rá szüksége.
A következmények pedig beláthatatlanok. Nem csupán a pénztárca megcsappanása vagy éppen a családi kassza bánja a függőséget, hanem kapcsolatok is áldozatul eshetnek a leküzdhetetlen vágynak. Nyugati kutatások szerint a vásárlók 90 százaléka mutat fel ritkán és csak átmeneti jelleggel kényszeres vételtüneteket, míg a valóban veszélyeztetettek köre maximum nyolc százalékra tehető.
A pótcselekvésnek induló függőség hátterében majdnem minden esetben lelki gondok húzódnak: szeretethiány, depresszió, a személyen belül tátongó űr fizikai tárgyakkal „kitöltése”. Az idegesség, a stressz, a nyomasztó gondok elől menekülés és a felelősség hárítása tekinthető az alapproblémának. Olasz pszichológusok egyenesen patológiás tünetegyüttesről beszélnek, amely erős hasonlóságot mutat a szerencsejáték-függőséggel. Az érintettek nagyrészt 35 és 45 év közötti hölgyek, illetve a fiatalabb korosztályhoz tartozó fiúk, akik ráadásul szüleik pénzét költik.
A helyzeten ront a valós igényeken jóval túlmutató reklámok özöne, amely már régen nem a portéka előnyös oldalának bemutatásáról, megismertetéséről szól, hanem azt sulykolja, hogy a termék megvásárlásával boldogabbak leszünk. Már nem a whiskyt kell eladni, hanem az illatát – szól a marketinges alapfilozófia.
További negatív tényező lehet a hitelkártyával fizetés elterjedése is, mivel így sokszor kevésbé érzékeli az egyén a pénz valódi értékét.
A magyar viszonyokra az is jellemző, hogy a vásárlási kultúra kialakulása a hiánygazdaságból a túlkínálat felé valószerűtlenül gyorsan lejátszódott óriási lépés után történt meg, amit a rendszerváltozást követően sokan nehezen tudtak értelmezni. Pszichológusok szerint az egyének többrétű nyomás alatt is állnak: egyfelől a további fogyasztásra serkentő, sokszor nem korrekt reklámok sugallta képnek megfelelés, másrészt úgy érzik, hogy a korábban már megérdemelt javakat nem engedhették meg maguknak, ezért vásárlásaikat inkább ezen igényeik köré csoportosítják, vagyis minél hamarabb élvezni akarják az adott termék adta örömöket.
Tonk Emil, a Magyar Marketing Szövetség elnöke szerint jó példa erre, hogy Magyarországon mindenki legalább két kategóriával jobb autóval közlekedik, mint amit valójában megengedhetne magának. A szakember szerint a gazdaság marketing nélkül olyan, mint a fűszer nélküli étel, a jó marketing feladata ugyanakkor az, hogy segítse a vásárlót döntésében, informáljon a termékről, és felkeltse az érdeklődést, miközben a vevő saját felelős döntése a vétel. Szakértők szerint azonban a hazai lakosság jelentős része kevéssé képes csak felmérni a felvett áruhitelek következményeit, az eladósodás kockázatait, miközben aggasztó méreteket kezd ölteni a háztartások eladósodása.
Az első három negyedévben több mint 830 milliárd forinttal nőtt a háztartások hitelállománya, amelynek túlnyomó része devizakölcsön. Az eladósodás gyorsuló ütemét mutatja, hogy 2000-ben a magyar polgároknak tizedannyi adósságuk sem volt, mint most: a hitelállomány szeptember végén 4620 milliárd forintra rúgott, ami 22 százalékkal haladta meg a 2005 végén mért értéket. A különböző hiteltípusok közül a fogyasztási hitelek a legnépszerűbbek, annak ellenére, hogy kamatai csillagászatinak mondhatók: fél évre akár az 50 százalékot is elérhetik. A fogyasztási hitelek állománya ebben az évben 456 milliárd forinttal nőtt, ami több mint 37 százalékos emelkedésnek felel meg. A háztartások jelenleg 1650 milliárd forint értékű fogyasztási hitellel tartoznak a pénzintézeteknek. Sőt az a szokatlan helyzet állt elő, hogy a lakosság hiteltartozása meghaladta a banki betéteikben és folyószámláikon elhelyezett összegek értékét is, amire eddig még nem volt példa. A hiteldömping során immár nemcsak ingatlanunkra, ingóságainkra, hanem az adósságainkra is hitelt lehet felvenni, miközben a tavalyi év legjövedelmezőbb bankszektora pontosan a magyar volt.
origo.hu
Rekordot döntő forróság jöhet
