A költő sem volt készületlen

Határ Győző legújabb verseit közli a szolnoki Eső című irodalmi periodikai lap legfrissebb, őszi száma – aligha tudva, hogy a költő lírai végrendeletét adja nyomdába. A napokban Londonban kilencvenharmadik évében elhunyt szerző halála napjáig dolgozott. Borulat című verse igazi remeklés, amelyben a maga (és persze mindnyájunk) sorsát tekinti át: „még táj se volt még nyáj se volt / még szóra nyíló száj se volt / még szánk se volt még láng se volt / még párkerítő nyár se volt / mezítlen fürdő pár se volt / se ránksugárzó égi bolt / s már itt az ősz / az őszidő / mi őrjítő mi bőszítő / mi őrjítő mi bőszítő…” – kezdődik a „könnyű dal”, amely csupa szóbukfenc és ritmusjáték, egyúttal csupa bujkáló borongás. Felismerhető benne a Weöres Sándor által a „világirodalom legnagyobb misztikus költőjének” tartott perzsa Dzsalal ad-din Rúmi verseinek, de a hindu Rigvéda őshimnuszainak és tán még Babits Fekete országának a termékenyítő hatása is. A záró versszak a végső szembenézés jegyében áll: „az ég veres a lég szeles / tavaszra nyár-ősz-tél se lesz / ne kútba nézz ne hátra less / a múlás vastörvénye ez / letaglóz nem kivételez / s ezernyi máglyát / gyújt alánk / futó staféta fáklyaláng / futó staféta fáklyaláng…”
Ugyancsak itt olvasható a szerző Ars moriendi című verse, Nyssai Szent Gergely mottójával: „művészet és tudomány: nyúlgátépítés a halál ellen”. Határ Győző – ahogy e műve is tanúsítja – utolsó hónapjait a halál árnyékában élte: „már ágyam bárhogyan vetem: / fényár barlang verem vagy vaksetétség / a nyughelyen nem lelhetem / a fájdalomtalanság fényűzését / perelni próbálsz – vaj kivel? / betáncol s rajtad végigver – szökőár! – / a boldogabbik végivel / nyúlgát-hoszszú a Szörny: mögötted ólál”. Így cseng össze világérzése a hajdanvolt szentével, akinek művét – ahogy az Egyházatyák műveit is, bár istentagadónak hirdette magát – mindenkinél jobban ismerte. Végül, némi öngyötrés után megadja magát a sorsnak: „alkudni próbálsz – esztelen / barom! facsard ki lélek verítékét / benned-széthulló Négy Elem: / szép kiremegéssel – úgy várd a végét…”
Néhány nappal a halála előtt Határ Győző még hírül adta pesti barátainak, akiket telefonon napi rendszerességgel felhívott, hogy felesége, Prágai Piroska – aki hónapok óta feküdt már kómában – „végleg magára hagyta”. Ahogy búcsúzó versei tanúsítják, őt sem érte készületlenül a halál.
Eső (Szolnok), 2006. november.