Bogárdi Szabó István dunamelléki református püspök köszöntő- szavai után Csoma Zsigmond professzor üdvözölte a megjelenteket. Az előadások sorát Kulin Ferenc dékán, egyetemi docens kezdte meg egy különös szellemi izgalmakat ígérő témával: részletesen elemezte Illyés Gyula Egy mondat a zsarnokságról című versének keletkezéstörténetét és hatásait. Előadása előtt két egyetemi hallgató, Németh Tünde és Babus Zoltán elszavalta a verset. Kulin Ferenc elöljáróban leszögezte: a legendákkal ellentétben mind az eredeti 1950-es, mind a forradalom lázas napjaiban kibocsátott változat hiteles, s bár Illyés valóban módosított a szövegen, eredetiségükhöz nem férhet kétség. Paul Éluard híres verse, az Egy gondolat legfeljebb ihletője lehetett a nagy költeménynek, semmiképpen sem mintája – tette hozzá. Maga Illyés – a visszaemlékezések szerint – „szikrázó haraggal” utasította vissza a hatalom manipulatív próbálkozását az Egy mondat pártállami megkörnyékezése és bekebelezése körül, s bár személyes kapcsolatot ápolt némely kommunista hatalmassággal, például Aczél Györggyel, valójában soha nem engedte megmásítani és besározni a költeményt.
Kulin Ferenc részletesen beszélt a vers szellemiségének továbbgyűrűzéséről az Ilylyés-életműben. Megállapította, hogy a forradalom után írt drámáiban az író gyakran az 1956-os alapproblémát, a szabadság és a zsarnokság viszonyát s az ehhez kapcsolódó lelkiismereti kérdéseket állította a középpontba. Kulin Ferenc a mai időszak kihívásait sem hallgatta el, s hangoztatta, hogy a szabadság rendszerét a demokratikus berendezkedés önmagában nem garantálja, hiszen a munkához való jog megvonása, a társadalomban feszülő ellentétek és a romlott elit magatartása nyomán akár zsarnokság is támadhat. Végezetül beszélt a népi baloldal és a kommunisták viszonyáról, megállapította, hogy Illyés életében éppen az Egy mondat rúgta fel a két irányzat vélt vagy valós koalícióját, s maga a költő is ekkor távolodott el végérvényesen a kommunista gyakorlattól.
Markó György történész adatokban gazdag és új szempontokat felvető előadásában részletesen beszélt a kommunista államvédelem 1956-os szerepéről. Mindenekelőtt felhívta a figyelmet arra, hogy a forradalom előtti politikai rendőrség tisztjei a legtöbb esetben műveletlen, kontraszelektált emberek voltak, egy 1954-es adat szerint például nyolcvan százalékuk csak az elemi iskola elvégzéséig jutott el. A hírszerzési és elhárítási munkában hatalmas lyukak tátongtak, a munkavégzés nehézkes és elnagyolt volt. Ezt bizonyítja – jelezte az előadó –, hogy 1949 és 1956 között hat vezető váltotta egymást az államvédelmi terület élén. Markó György felidézte a forradalmi napokat, amikor a karhatalmisták és operatív tisztek jelentős része a szovjet csapatoknál keresett és talált oltalmat. Érdekesség, hogy még október 23-i után is gyártottak okiratokat és lehallgattak telefonokat, nem beszélve az iratok megsemmisítéséről, elrejtéséről. Az előadásból az is kiderült, hogy a forradalmárok sok titkosított és bizalmas iratot lefoglaltak, ezek holléte és további sorsa ma sem tisztázott.
Elvi kérdések és néhány paradoxon megvilágításával kísérletezett előadásában Belényi Gyula egyetemi docens. Felkelés volt 1956, esetleg forradalom vagy szabadságharc? – tette fel a kérdést, majd megjegyezte: ellenforradalomnak semmiképpen sem nevezhetjük az ötven évvel ezelőtt történteket. Jelezte, hogy a forradalom definícióját pontosan aligha lehet meghatározni, de nagyjából akkor nevezünk így egy eseménysort, ha a fennálló politikai rendszer megdöntésére irányul, széles támogatású, plebejus jellegű, és fejlettebb társadalmi viszonyok kialakítását célozza. Ez utóbbiról megjegyezte Belényi Gyula, hogy miután a Rákosi-korszakot joggal jellemezhetjük premodern társadalomként, a definíció alighanem kiállja az idők próbáját. Az előadás példákkal mutatta be, hogy maguk az ’56-os főszereplők hogyan, milyen kifejezésekkel illették a történéseket. Nagy Imre például eleinte éppen úgy ellenforradalomról beszélt, mint Kádár János, de hangsúlyaiban mégis más módon, mint a későbbi MSZMP első embere. Tildy Zoltán volt miniszterelnök és köztársasági elnök pedig nemzeti forradalomnak nevezte az 1956 októberében történteket. Belényi Gyula további – az arisztokrácia és az ipari munkásság köréből merített – példákkal igazolta, hogy a forradalom kifejezés már az első napokban felbukkant, november 4-e után pedig egyenesen elvi kérdésnek számított, ki beszél forradalomról vagy éppen ellenforradalomról.
Kun Miklós egyetemi tanár apró morzsákat, érdekes adalékokat villantott fel 1956-ból, a tőle megszokott tudományos igényességgel. Budapest és Moszkva küzdelméről beszélt, arról, hogy a szovjetek kezdettől fogva tudták: a NATO és az Egyesült Államok nem avatkozik be Magyarországon. Propagandájukban mégis olyan képet festettek, mintha Magyarországra a horthysta tisztek tömegei tértek volna vissza, s az elszabadult indulatok következtében minden szovjet állampolgár és magyar kommunista élete veszélyben forogna. Valójában a KGB, illetve a moszkvai állami és pártapparátus hazánkban tartózkodó tagjai hozták-vitték kétes értékű értesüléseiket a forradalmi eseményekről – tette hozzá Kun Miklós, és eloszlatta azt a tévhitet, miszerint Szerov, Konyev vagy éppen Malenkov hatásköre lett volna a magyar forradalom politikai kezelése, a végső döntéseket maga Hruscsov hozta meg a Kremlben. A történész beszélt a kutatási nehézségekről is. Mint mondta, egyelőre csak mozaikok állnak a rendelkezésünkre, s akkor tájékozódhatunk majd nagyobb biztonsággal az 1956-os forradalom nemzetközi összefüggéseiről, ha egyszer majd megnyitják a szovjet KGB-archívumokat.
Személyes hangú előadásában Skultéty Csaba, a Szabad Európa Rádió egykori munkatársa és Nagy Alajos, az Európai Szabadságharcos Szövetség tiszteletbeli elnöke szólt a forradalmi napokról, az emigránssorsról, az események nyugati visszhangjáról. A konferencia további részében, a délutáni programban Gereben Ágnes, Szemerkényi Réka, Szűrös Mátyás, Kovács Emőke és Zichy Mihály elemezte tovább az öt évtizeddel előtti forradalmi eseményeket.
origo.hu
Hogy nem szakadt rá a plafon! – Kulja András legnagyobb hazugságai a tévévitából
