Meglepetést okozott, hogy a szocialista agrárképviselők javaslata – önnek köszönhetően – az Országgyűlés mezőgazdasági bizottságának ülésén nem kapott többséget. Miért akasztotta meg a koalíciós szavazógépezetet?
– Az indítvány mögött nem állt koalíciós egyetértés, az ülésen találkoztam először a dokumentummal. Pedig illett volna egyeztetni, s nem lett volna haszontalan egy ötpárti tanácskozás sem.
– Csak az egyeztetés hiánya lett volna az ok?
– Az egyeztetés is fontos, mert nagy horderejű kérdésről van szó. Ugyanakkor nem értettem egyet a javaslat tartalmával sem. A hat szocialista képviselő több ponton módosítani kívánta a Nemzeti Földalap működéséről szóló jogszabályt. Az első a földhasznosító bizottságok jogosítványait gyengítette volna, amelyeket pont azért állítottunk fel, hogy a helyben élők egyetértése nélkül ne lehessen értékesíteni az állami földeket. A második harmincról tíz napra csökkentette volna az értékesítésről szóló hirdetmények kifüggesztésének időtartamát. Vajon ennyi idő alatt ki értesül arról, hogy állami földet adnak el a környéken?
– Az, aki közelebb van a tűzhöz, és már a meghirdetés előtt tud az eseményről…
– Pontosan, tehát a módosítás célzott értékesítésre adott volna lehetőséget. A biztosítékot azonban a harmadik javaslat ütötte ki nálam, amelyik a Nemzeti Földalap birtokainak eladásakor elővásárlási jogot adott volna a részvénytársaságok, kft.-k tagjai, tulajdonosai számára. Ez alapjaiban változtatta volna meg a jelenlegi birtokpolitikai alapelvet, mely szerint a föld vásárlásakor a helyben lakóké az elsőbbség.
– Kiknek állhatott érdekében ilyen változtatás?
– Úgy gondolom, hogy elsősorban azok jártak volna jól ezzel a javaslattal, akik az Orbán- és a Medgyessy-kabinet idején állami gazdaságokat vásároltak. Ezek a cégek hosszú távú szerződésekkel, tartós bérletben művelnek jelentősebb állami területeket.
– A hivatalos adatok szerint háromszáz hektár feletti nagyságú termőföldet 204 társaság bérel az államtól összesen 365 ezer hektár területen. Így az állami gazdaságok mellett más nagyüzemek tulajdonosairól is szó lehet.
– Természetesen, bár nekem azzal nincs semmi gondom, ha a nagyüzemek helyben lakó, mezőgazdasággal foglalkozó tulajdonosai jutnak állami földekhez. Abból van a probléma, ha kiszorítja a település határából a helyieket egy máshonnan érkező, mezőgazdasághoz nem kötődő pénzügyi befektető. Így alakulnak ki a hatalmas latifundiumok, amelyek minimálisra csökkentik a falvak eltartóképességét. A javaslat ezt a folyamatot erősítette volna. Úgy, ahogyan a kárpótlás idején, amikor a pesti ügyvédek – akár mások nevében is – szabadon licitálhattak a vidéki árveréseken.
– Ezek szerint a latifundiumok tulajdonosai állnak a szocialisták javaslata mögött?
– Ezt nem állítom, csak azt, hogy az indítvány szükségtelenül hozta volna előnyös helyzetbe a pénzügyi befektetőket. A tőkekoncentrációt nem lehet megakadályozni az agráriumban, a világ ebbe az irányba halad. De nem biztos, hogy ezt a folyamatot jogi eszközökkel – ráadásul mások rovására – a politikának is gyorsítania kell. Nekünk az a dolgunk, a kisebbeknek, a lemaradóknak nyújtsunk lehetőségeket a versenyhátrányok leküzdésére. Azért, hogy – szimbolikus példával – a százméteres síkfutásban ne úgy kelljen indulniuk, hogy az ellenfelüknek 75 méter az előnye. A mezőgazdaságban a kis- és nagyüzemnek egyaránt megvan a maga szerepe. Az agrárpolitikának együttélésüket, a köztük lévő egyensúlyt kell segítenie.
– Ezzel szemben a kabinet valamelyik lobbit támogatja?
– Tény, hogy a nagyüzemi lobbi most már nagyon erős. Ezért is kell vigyázni arra, hogy egy-egy döntés miképp befolyásolja az érdekviszonyokat.
– A mezőgazdasági bizottságban történtek pikantériája, hogy a szocialista honatyák javaslata az agrártárca ösztönzésével született. Ezzel került ön most szembe mint kormánypárti képviselő.
– Az agrártárca támogatása az általam ismert dokumentumokban nem szerepelt.
– Lapunk nemrégiben ismertette a földművelésügyi minisztérium belső előterjesztését, amelyben az állami földeladások gyorsítása érdekében szerepel az elővásárlási jogra vonatkozó törvénymódosítás terve, meg az is, hogy a javaslatot az ügy sürgős volta miatt képviselőknek kellene előterjeszteniük.
– Én ezt nem ismerem. Ugyanakkor képviselőtársaim nyilván konzultáltak javaslatukról a benyújtás előtt a kormánnyal. S ha így történt, akkor a tervezetet a jelek szerint az agrártárca nyíltan nem vállalta.
– Akkor tehát mégiscsak úgy tűnik, nincs egy véleményen a kormánnyal…
– Ez nem újdonság. Talán még ma is az államtitkári székben ülnék, ha mindenben egy álláspontot képviselnék a kabinettel.
– A helyben lakókat megillető elővásárlási jogokat a parlamenti patkó túloldalán is nagyon fontosnak tartják. Miért nem alakul ki mégsem egyetértés a birtokpolitika kérdéseiben?
– Lassan kilenc éve tart a hazai nagypolitikában a termőföld körüli állóháború. Közben már a fél Dunántúl a zsebszerződések legalizálásának lehetőségére vár. Ha rövid idő alatt nem jutunk egyetértésre, 2011-ben – amikor fel kell oldanunk a jelenlegi tilalmakat – a külföldi befektetők szempillantás alatt kihúzzák alólunk a talajt.
origo.hu
A Szlovák Közegészségügyi Hivatal továbbra is zárva tartja a párkányi strandot, a helyiek fellázadtak
