Cívis mozaik

k ö n y v e s h á z

Globál korban, amikor korábban elképzelhetetlen versenyfutás részesei vagyunk, amikor a gazdagság és az innováció soha nem képzelt magaslatain lépdel a világ boldogabb része, és szakad le talán végérvényesen a boldogtalanabb (nagy) része, kincsnek számít már az is, ami korábban természetes volt: az ivóvíz, a levegő. A történelem folyamán az embereknek azonban ezerféle lehetőségük volt a kincsalkotásra és -gyűjtésre a nép- és iparművészet, a tárgykultúra, a művészet területén.
Debrecent nem vették körül falak, az Alföld közepén elterülő várost nem védte katonai erő, az itteni emberek sajátos, cívis gondolkodásmódjukkal és életformájukkal tudtak ellenállni a hódításoknak, akkor is, ha háromfelé kellett adót fizetniük. Gáborjáni Szabó Botond, a debreceni kollégium nagykönyvtárának igazgatója avatott szemmel kalauzolja az olvasót A Debreceni Református Kollégium kincseinek lapjain, a politika-, a gazdaság-, a társadalom- és kultúrtörténet kevéssé vagy egyáltalán nem ismert tényeit, érdekességeit tálalja olvasmányos formában, tudományos igénnyel. A céhes életről szóló részek újdonságait a szűkebb szakma is haszonnal tanulmányozhatja. A város kézműiparáról kevesen tudják, hogy az itteni céhes kultúra hatása Magyarország- és Európa-szerte érvényesült, távoli filiáik a kollégium partikuláihoz (fiókiskolák) hasonló funkciót töltöttek be, és hatalmas szerepe volt abban, hogy a három részre szakadt ország díszítőművészete egységes maradt. A reformáció változásai a XVI. században Debrecent egyházi központtá tették, nagy hírű kollégiuma pedig oktatási centrummá növekedett. A diákság negyven vármegyéből érkezett ide klasszikus és biblikus műveltséget, európai szellemiséget tanulni, hogy aztán a peregrináció révén, Európát bejárva, hazahozza azt a tudást (és mint láthatjuk: tárgyi kultúrát), amely a korabeli világot jellemezte.
Ebben a könyvben hatezer felvételből kiválogatott, bőséges, gyönyörű képanyag meséli el, amit a város iskolájáról, hatásáról, örökségéről tudni lehet. A képek Hapák József fotóművész, a híres fényképészdinasztia harmadik tagjának művészi igényű darabjai. A család hírnevét nagyapja Hollywoodban, édesapja Debrecenben öregbítette. Ő maga is a debreceni kollégium diákja volt, s múltunk tárgyi emlékeit megörökítő albumai a műfaj legnagyobbjai közé emelték. Látszik, hogy a fényképész nemcsak ismeri tárgyát, hanem azt is tudja, hogyan lehet azt a legelőnyösebben megmutatni, legyen szó épületről, textíliáról, ötvösmunkáról, festményről, könyvritkaságról, kéziratról, szoborról. A pazar képanyagot informatív aláírások magyarázzák, s így tökéletes az összhang a szöveges részekkel.
A cívisvárosban, a kollégium épületében, az iskola- és egyháztörténeti múzeumában, a nagykönyvtárban itt-ott megtekinthető tárgyak tartalmas albumban kerülnek most az olvasó elé. A sok mozaikdarabból nagy múltú intézmény és környezetének gazdagsága tárul elénk. S ha valaki még nem találta meg a legmegfelelőbb karácsonyi ajándékot, annak melegen ajánlhatja e sorok írója, egy volt debreceni diák, hogy lapozzon bele ebbe a kötetbe, és merüljön el benne.
(Gáborjáni Szabó Botond – Hapák József: A Debreceni Református Kollégium kincsei. Egy „Keresztyén Respublika” szellemi és tárgyi öröksége. Blende Bt., Debrecen, 2006. Ára: 9900 forint)