Milyen okok vezettek odáig, hogy hazánkban az utóbbi időben tonnaszám találnak romlott húst különböző raktárakban, piacokon, s lényegében üzleti vállalkozássá válhatott a lejárt nyugati termékek itthoni átcímkézése?
– Tisztázzuk: más a romlott, egészségre ártalmas termék, s más a lejárt fogyaszthatósági idejű, illetve silány termék. Attól, hogy egy termék gyenge minőségű, még lehet az egészségre ártalmatlan. A rendszerváltozáskor a társadalomban nem volt ismeret, tapasztalat és tőke a vállalkozások létrehozására. Így a nagyüzemek privatizációja nem a társulások, szövetkezések megalapozását, hanem többnyire a külföldi tőke piacvásárlását eredményezte. A nemcsak tőkeszegény, de a versenytársakhoz képest nem is támogatott, kezdő honi vállalkozások nem bírták a versenyt a piacszerzők alacsony áraival. A kormányzati felismerés is hiányzott, hogy nemzeti érdekeinket az uniós keretek között hogyan is lehet és kell képviselni. A hazai termékek helyett beérkezett dömpingáru pedig sokszor a megsemmisítés elől kármentő céllal idemenekített és olcsón eladott terméket jelentett. Erre is érvényes a közgazdászkörökben ismert évszázados igazság, mely szerint a rossz pénz kiszorítja a jót. Hogy ez ne következzen be, meg kell védeni a jót.
– Uniós csatlakozásunk előtt ilyen mértékű visszaélésekre nem derült fény!
– A csatlakozás előtt volt vámellenőrzés, volt nemzeti szabályozás, amely előírta, hogy az áru érkezését be kell jelenteni, s a hatóságnak azt meg kell vizsgálni. Jogszabály rendelkezett arról, hogy az egyes üzemeket milyen gyakorisággal kell vizsgálni, hol kell állat-egészségügyi kirendeltséget működtetni, s ez adott még némi védelmet a hazai termékelőállításnak, s gátat jelentett a szabálytalan forgalmazásnak. A csatlakozás után ezek megszűntek, sőt az ellenőrző helyek óriási mértékben megszaporodtak, hiszen már csak a kereskedelmi egységekben, raktárakban, vágóhidakon lehet vizsgálódni. Az, hogy jelenleg több éve lejárt termékeket találnak egyes raktárakban, éppen azt jelzi, hogy az ellenőrzési rendszerben gondok vannak. Egy inkább bűnözői, mint kereskedői réteg, kihasználva, hogy a hazai ellenőrzés nemcsak nem alkalmazkodott az új körülményekhez, de állapotában a létszámleépítések, költségvetési megvonások, az átszervezési fenyegetettségek és más okok miatt gyengült, már nemcsak ügyeskedik, hanem nagyüzemi módszerekkel csal.
– Vagyis létrejött egyfajta törvényen kívüli állapot?
– Inkább azt mondanám, hogy nem volt összhang a jogszabályok, azok végrehajtása és a kialakult helyzet között. Kormányszinten sem ismerték fel időben, hogy a biztonságos élelmiszer-ellátás nem lehet az éppen aktuális lobbik erődemonstrációja. Szakterületünk adós azzal, hogy a mai napig nem valósult meg az intézmény elengedhetetlen reformja, sőt, az előző években a mélypontra jutottunk. A meggyengült szolgálatot más szakterületek prédának tekinthették, ahonnan zsákmányolni lehet. Mélypontot jelentett 2005-ben, hogy önérdekű háttéregyezményekkel az Országgyűléshez már be volt terjesztve egy törvényjavaslat, amely az élelmiszer-ellenőrzést más tárcákhoz helyezte volna át. Az új vezetés ezt még megakadályozta, de párhuzamosságok és rivalizálás következett, hiszen minden hatóság bizonyítani akarta, hogy szükség van rá.
– Mit jelentett az állat-egészségügyi szolgálatnak a rivalizálás?
– A rendszerváltozás óta napirenden tartott közigazgatási átalakítás, amiből a fűnyíróelvű költségvetési megszorítás, leépítés valósult meg, a megmaradásért való küzdelmet eredményezte. Meggyőződésem, hogy a szakszerű, kiszámítható, mindennapos ellenőrzés lenne az igazi megoldás, a büntetési tételek emelése és a kommandózás csak kiegészítője lehet. A gond az, hogy az állategészségügy éppen a csatlakozás idején gyalázatosan gyenge érdekérvényesítő volt. El kell ismerni, hogy Gráf József miniszter hivatalba lépése után szinte azonnal lecserélte a csődöt vallott vezetést, s ezzel elkerülhető lett az állategészségügy és a köz számára is végzetes lépés. Ám ezzel még nem valósult meg a szervezet reformja.
– Eközben szakmai szervezetek jelezték, hogy gyanús termékek tömege érkezik. Felelősség terheli-e ön szerint a politikai vezetést azért, hogy ez ellen hazánk évekig mégsem lépett fel?
– A politikusok felelőssége már az eddigiekből is nyilvánvaló. A szakma csak érvelhet, de a végén mindig a politikus dönt. Például Olaszországban ötven kormány jött és ment, ám az országos főállatorvos ugyanaz maradt. Nálunk egy kormányváltás még a beosztottakra is kihat. Politikusi felelősség, hogy kit bíznak meg egy fontos, operatív szolgálat irányításával, s az is, hogy a szakma még mindig nem jutott túl a rendszerváltozás igényelte átalakításokon, a vazallusi rendszer pedig még mindig él. Annak felismerése is politikusi felelősség, hogy néhány milliárd kiadáscsökkentéssel százmilliárdokat és – ami még ennél is jelentősebb – a bizalmat veszíthetjük el. De annak is van felelőssége, aki például egy 400 forintos önköltségű terméket 60 forintért vásárol, s csak az alacsony árnak örvend. Egyesek mintha csak arra várnának, hogy jól becsapják őket, s ha megússzák, nagy a nyereség, ha nem, akkor mossák kezeiket, s mutogatnak az államra. Ez is csak arra bizonyíték, hogy a felelősség osztható, de abban a lapot a közigazgatás, az állam osztja.
– A múlt héten egy új törvényt fogadtak el, amellyel az összes szervezetet egy közös mezőgazdasági szakigazgatási hivatalba vonják össze. Mi a véleménye erről?
– Amennyire az élelmiszer-ellenőrzésnek ártott a feladat szétdarabolása, annyira ártalmas egy indokolatlan összevonás is. E feladatot csak egy saját költségvetéssel rendelkező, önálló, a nap 24 órájában operatív feladatokra is alkalmas országos szervezet végezheti hatékonyan. A kormányrendelet-tervezet alapján elképzelni sem tudom, hogyan működhet ez a direkt irányítást igénylő szolgálat egy, a falugazdásztól az erdészig mindent bekebelező hivatalban. Még kevésbé elképzelhető, hogy országos intézményeink miként fogják például az önállóságot igénylő uniós feladataikat ellátni egy hivatalba tagolva. További hiba, hogy a fontos, közérdeket szolgáló intézmények törvényi megalapozását felszámolja, s tetszés szerinti, akár szervezeti és működési szabályzat szintű szabályozásra bízza azokat.
– Mégis mit kellene tenni, annak érdekében, hogy az állampolgárok nyugodtan leemelhessék a terméket az áruházak polcairól?
– Nem szabad hatályon kívül helyezni a nemzeti jogszabályokat úgy, hogy uniós rendeletekre utalunk. Amint már említettem, egy önálló, saját, elkülönített költségvetésű, törvénnyel megalapozott állategészségügyi és élelmiszer-ellenőrző országos hatáskörű szervezet létrehozása szükséges, amelynek felügyeletét az FVM minisztere gyakorolja. Az általam államinak ítélt feladatok ellátása évi 30–35 milliárd forintot igényelne, s ehhez 800– 1000 fős főállású dolgozót alkalmazó hatósági szervezetre van szükség. Fontos, hogy a hatóság ne a bevételi kényszer szorításában végezze dolgát.
origo.hu
Főhősök nyomában – itt a legnehezebb irodalmi kvíz, csak a legjobbaknak sikerül hibátlanul kitölteni!
