Legfeljebb ezer liter űrtartalmú, rézfelületet is tartalmazó lepárlóberendezésen kell kétszer átmennie annak a gyümölcs- vagy törkölypálinkának, melyet kisüstinek akarunk nevezni. Az érlelt pálinka titulushoz lágy vízzel hígítva fahordóban fél évig, ezer liter fölötti mennyiségnél pedig egy évig kell tárolni a párlatot, az ópálinka esetében víz nélkül kell ugyanezt tenni legalább két esztendeig. Az ágyas pálinka úgy készül, hogy nyers vagy aszalt gyümölcságyra párlatot töltenek, és azon érlelik a jellegzetes aroma és a karakteresebb íz eléréséig – tudja meg a szabályt az, aki a Zsindelyes Pálinkafőzde honlapjára téved.
Az érpataki családi vállalkozás a szatmári, beregi tájegységekre jellemző tetőfedési hagyományok alapján választott nevet magának, saját termékcsaládjában pedig a környéken hagyományosan megtermő gyümölcsökből (meggy, körte, alma, barack, cseresznye, szilva, kökény, birs, málna, szeder, piros ribizli, fekete ribizli, szamóca és bodza) készít párlatot. A vállalkozás vezetője, Papp József a pálinka reneszánszának okait firtató kérdésünkre elmondta: a kilencvenes években anyagi okok, a „pancsolt” italok megjelenése és a tiszta gyümölcspárlatot hátrányba hozó adótörvények miatt csökkent nagymértékben a fogyasztás, a folyamat négy-öt esztendővel ezelőtt fordult meg. A kedvező változás több ok miatt jöhetett létre: a pálinka Magyarország privilégiuma lett, az ágazatban jelentős technológiai fejlesztések kezdődtek, szakmai továbbképzéseket tartottak, új márkák születtek, melyek népszerűsítésére jelentős összegeket költöttek.
A pálinka újra divatba jött a véleményformáló rétegben is, az ital ismét a magyar gasztronómia része lett, jó partner a kulturált szeszfogyasztáshoz. A piaci bővülést jól jelzi, hogy az érmelléki családi vállalkozás forgalma évről évre megtöbbszöröződik, a főzde mellett nyár óta egy kostolóházat is nyitottak, amellyel be tudtak kapcsolódni a régió turisztikai vérkeringésébe.
A családi vállalkozások mellett a piac nagyágyúja, a Zwack Unicum Rt. is fantáziát látott a látogatók fogadásában – és a pálinka népszerűsítésében. A Zwack Kecskeméti Pálinka Manufaktúra az azon a vidéken nagy hagyományokkal rendelkező barackpálinka főzésének állít emléket. A nemes italról a brit trónörökös, Edward walesi herceg 1936-os magyarországi látogatása után a hagyomány szerint azt állította, hogy „szódával jobb, mint a whisky, teával jobb, mint a rum”. A Kecskemétre látogatók megnézhetik a ma már ipartörténeti emléknek számító, múlt század elején épült régi főzdét, majd belepillanthatnak a korszerű gyümölcslepárlás kuliszszatitkaiba, hogy végül megkóstolják a termékeket.
Hetvenmillió forintos beruházással nyitotta meg októberben saját látogatócentrumát a piac egyik feltörekvő szereplője, a minőségi italairól ismert Agárdi Pálinkafőzde. A helyben főzött prémium italok mellett a tradicionális magyar konyha híveit kemencében készült finomságokkal is várják, amennyiben a vendégek előre bejelentik érkezésüket. A 2002-ben zöldmezős beruházásban létrehozott vállalkozás ma a legismertebb magyar pálinkafőzde, a Destillata elnevezésű rangos nemzetközi szakmai verseny idei szakaszán két arany- és hat ezüstérem mellett elnyerték a Nemzetgyőztes címet is – utóbbi titulusból különben már három áll a vitrinjükben. A tradíciókra építő szaktudást sikerült a legkorszerűbb technológiával ötvözniük, így egy pohár jóféle pálinka elfogyasztása valóságos gasztronómiai élményhez juttathatja a vendégeket.
A bor mellett a pálinkának is megvan a maga filozófiája. A párlatokat már a XIV. században ismerték és fogyasztották. Károly Róbert udvarában „aqua vitae”-nek, vagyis az élet vizének nevezték (a frankfurti Joannes Praevotius Opera medica című könyvében is megemlített gyógyszer rozmaringgal aromásított borpárlat volt), Mátyás korában a „borszesz” és a „crematura” név terjedt el. A különféle gyümölcsökből, gabonából vagy borból készült párlatokra először az ezerötszázas években használták a pálinka kifejezést – hosszú jogi és szakmai harcok után most már az Európai Unióban is csak a száz százalékban friss és nálunk termett gyümölcsből (vagy annak mustjából) készített és palackozott alkoholpárlat viselheti ezt a feliratot.
Évente csaknem egymillió liter pálinkát adnak el a magyar piacon, ugyanakkor ennél jóval több készül bérfőzésben a gyümölcstermelők számára – ezeket a jogszabály szerint csak különleges feltételekkel vagy egyáltalán nem lehet értékesíteni, mert a bérfőzés jövedéki adója feleakkora, mint a piacra kerülő pálinkáké.
A magyar Alföld mikroklímája kifejezetten kedvez a zamatos gyümölcsök, azok közül is a szilva, a kajszibarack, a cseresznye és a körte termesztésének, ezekből pedig kiváló ízvilágú pálinka állítható elő.
Erre épített üzletet Agárdon tulajdonostársaival együtt az Ausztriából tizenkét év után hazatelepülő Vértes Tibor, akit sokan bolondak néztek, amikor arról kezdett beszélni, hogy sok tízmillió forintot akar befektetni egy minőségi pálinkát előállító üzembe.
Ám a kézzel palackozott, sorszámozott termékeikkel nem a talponállók közönségét célozták meg, hiszen a legkisebb kiszerelésű (félliteres) pálinka is több mint háromezer forinttól indult. A minőség azonban hamar megteremtette a keresletet, így ma már évi hetvenezer palackot tudnak eladni itthon és külföldön a Vértes Tibor főzőmester által készített itókából. Az üzemet az eddigi működése során annyi hazai és külföldi érdeklődő látogatta vagy akarta meglátogatni, hogy külön bemutatócentrumot kellett felhúzni melléje. Az ötven fő befogadóképességű épület a főzde látogatóinak kiszolgálása mellett konferenciák, összejövetelek, kulturális rendezvények és szakmai továbbképzések megtartására is alkalmas, és tevékenységét összehangolták a közép-magyarországi régió idegenforgalmi stratégiájával is. Úgy tervezik, hogy az új intézmény segítségével két éven belül a forgalmuk harminc százalékát helyben tudják elérni, magyarán a fogyasztó házhoz megy. Ehhez exkluzív környezetben kínálnak tradicionális és minőségi magyar termékeket, ezzel is óva és népszerűsítve a hazai különlegességet, a tiszta gyümölcsből készült pálinkát. Bevallottan előítélet-romboló missziót is vállaltak, ezért azokat is várják, akik nem szeretik a pálinkát – a patikatisztaságú, csupa króm üzem meglátogatása után azok is megkóstolják a nedűt, akiknek eddig a szeszfőzésről a fáskamrában rotyogó kopott rézüst jutott az eszükbe. Az itt főzött pálinka nem csal könnyeket a fogyasztó szemébe, nem mar és nem csíp – a zamatorgiát azok is megízlelhetik, akik nem akarnak alkoholt fogyasztani, hiszen a kétcentes kóstolópoharak mellé köpőcsészét, a pálinka után pedig az ízvilággal harmonizáló szendvicset adnak.
A megnyitóünnepségen jelen lévő Gráf József földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter úgy fogalmazott: a magyar agrárium a lehetőségeinek alig hatvan százalékát használja ki, szemben az unióban elért kilencven-kilencvenöt százalékkal. A termelő számára a legjobb pálinka az itt megvásárolt, elfogyasztott ital, hiszen nincs rajta más költség. A miniszter szerint ez a beruházás kiváló példa arra, hogyan lehet jól ötvözni az értéket képviselő terméket a turizmussal és a régiófejlesztéssel. Nyitrai Ákos, a Magyar Turizmus Rt. vezetője arról számolt be, hogy a nemzeti jövedelem kilenc százaléka már ma is a turizmusból származik (az ágazat négyszázezer munkahelyet biztosít), a szállodai szobák kapacitása az elmúlt tizenöt évben megduplázódott (évente húszmillió vendégéjszakát értékesítenek), miközben a belső turizmus szerepe is felértékelődött – itthon is szívesen látott vendégnek érezhetjük magunkat.
Vértes Tibor „főztjét” egyébként nemcsak itthon, hanem Japánban, Svájcban és Luxemburgban, ez évtől pedig Litvániában és Lengyelországban is ismerik. A kertészmérnök végzettségű férfi – aki fiatalkorában egyáltalán nem rajongott a pálinkáért – a minőség-mennyiség arányát firtató kérdésünkre kifejtette, évi száz-százhúszezer palackig tud személyes garanciát vállalni minden egyes agárdi flaskára. Szerinte az igényes fogyasztói réteg kinevelése folyamatos, áldozatos munka kérdése – ma már nem ritka egy elegáns étteremben az a vendég, aki vacsora előtt hosszasan elgondolkodik azon, milyen minőségi párlat lenne a legjobb étvágygerjesztő. Az agárdiak nem érdekeltek a mennyiségben, honlapjukon felhívják a figyelmet arra, hogy az alkohol kismértékben gyógyszer, nagymértékben pedig már méreg. „A mértékletesség – ahogyan az élet más területein is – az alkoholfogyasztásban is rendkívül fontos: az alkohol fogyasztásával járó élvezet keresése nem lehet azonos a problémaivással vagy a tivornyázással. És – minthogy a mértékletesség, a józan belátás jórészt az élettapasztalattal járó megfontoltságon alapszik – a fiatalokat az Agárdi Pálinkafőzde reklámüzeneteiben, illetve egyéb kommunikációjában soha nem bátorítjuk alkoholfogyasztásra” – írják.
origo.hu
Takács Péter érzéstelenítés nélkül tette helyre Kulja kificamodott gondolkodását az Egyenes Beszédben
