Elment a véletlen elnök

Kedd este kaliforniai otthonában meghalt Gerald Ford (született Leslie Lynch King) egykori amerikai elnök, az egyetlen, aki nem választás útján került hivatalába. Halálát hosszas betegeskedés előzte meg: augusztusban szívkoszorúér-operációt hajtottak végre rajta, majd tüdőgyulladást kapott, ám abból még kikezelték.
Ford nem akart elnök lenni, már az alelnökség is véletlenül „szakadt” rá – addig törvényhozóként tevékenykedett michigani körzetében 1948-tól. A lehetőséget Richard Nixon teremtette meg számára: először azzal, hogy az adóelkerülés miatt távozni kényszerülő alelnöke, Spiro Agnew helyének betöltésére kérte a republikánus frakcióvezetőt 1973 októberében. Aztán meg azzal, hogy a lassan kibontakozó Watergate-botrány fejleményeként 1974. augusztus 8-án lemondott, ami az amerikai alkotmány szerint az alelnök automatikus előrelépését vonta maga után. Ford így, mondhatni teljesen véletlenül, nem önszántából lett az Egyesült Államok első embere. S ami elnökké tette, egyben meg is nehezítette az ország vezetését: a Watergate-ügy elvette az embereknek a demokráciába és a közhivatalokba vetett hitét, éppen akkor, amikor a kudarcot valló délkelet-ázsiai beavatkozás, a pacifista baloldali mozgalmak amúgy is demoralizálták a nemzetet. Hivatali ideje alatt ért véget a vietnami háború: 1975-ben kommunista kézre került Saigon, s dél-vietnamiak százezrei menekültek el az országból.
Első és talán elnökségének meghatározó döntése az volt, hogy 1974 szeptemberében bejelentette: megkegyelmez elődjének, akinek így nem kellett attól tartania, hogy tetteiért börtönbe kerül. Később úgy emlékezett vissza erre a lépésre, hogy az segített begyógyítani a botrány miatt keletkezett sebeket, az amerikai nép érdeklődését a jövő felé terelni. Kritikusai és a közvélemény többsége azonban nem így gondolta. Sokak szerint Nixon nem úszhatta volna meg a lemondással, a nyilvános leleplezéssel, hanem el kellett volna ítélnie az igazságszolgáltatásnak is; egyesek azt sem zárják ki, hogy lemondásakor „üzlet köttetett”, amelyben az igazságszolgáltatás és utódja vállalták, hogy békén hagyják. Akárhogyan történt is, Ford döntése sokakat sértett, így amikor 1976-ra oda jutott, hogy induljon a republikánus jelöltségért, majd az elnökségért is a demokrata Jimmy Carter ellenében, nagy hátrányt kellett ledolgoznia. Majdnem sikerült is neki: mindössze 23 ezer szavazaton múlott, hogy nem lett ismét a Fehér Ház lakója.