Ész helyett általánossá vált az erőfitogtatás

Fordított világban élünk, amikor először döntést hoznak a vasúti szárnyvonalak megszüntetéséről, majd társadalmi nyomásra egyeztetnek, de nem azzal, aki illetékes, és utoljára jutnak el a leginkább érintett önkormányzatokhoz, amikor valójában már nincs miről beszélni – véli interjúnkban Kaszai János, a Vasutas Települések Szövetségének elnöke, Vésztő MSZP-s polgármestere.

Varga Attila
2006. 12. 21. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Júniusban jelentette be Kóka János gazdasági és közlekedési miniszter, hogy decembertől a MÁV 28 mellékvonalon szüneteltetni fogja a közlekedést. Mint az érintett települések szövetségének vezetőjét, megdöbbentette ez a hír?
– Meglepett a bejelentés, hiszen erről senki sem egyeztetett velünk, gyakorlatilag a sajtóból értesültünk az egészről. A megszüntetések szándéka viszont számomra már nem újdonság, hiszen ezzel a kérdéssel én az elmúlt 15 évben már többször foglalkoztam. Volt ilyen szándék a Horn-kormány, majd az Orbán-kormány idején, s ennek jelei már megmutatkoztak a Gyurcsány-kormány idején is. Ismétlem, mindezek ellenére meglepődtem, hiszen nyáron konkrét vasútvonalakról szólt a bejelentés, s összesen 944 kilométer felszámolásáról határoztak. A döntésről szóló hír július 6-án jelent meg az újságokban, s mi már egy héttel későbbre összehívtuk Kunszentmiklósra annak a 201 településnek a képviselőjét, amelyet a 28 mellékvonal bezárása érintett. Az utólagos tisztánlátás miatt meghívtuk a minisztérium képviselőjét – egy főosztályvezetőt küldtek –, s képviseltette magát a MÁV-is, a kormányzati kapcsolatok igazgatója jött el. Hamar kiderült, hogy sok olyan fontos szemponttal nem is találkoztak a döntéshozók, amelyekre a területgazda önkormányzatok rámutattak. Információkra a turizmusról, határnyitással kapcsolatos elképzelésekre, ipari parkok meglétére, már folyó beruházásokra gondolok itt. Mi később egy elnökségi ülésen megtárgyaltuk a vonalbezárások tervét, s írásban tiltakoztunk ellene.
– Kóka miniszter elhíresült mondása szerint a mocsár lecsapolásakor a békákat sem szokták megkérdezni. Mégis, hogyan kellett volna mindezeknek történnie?
– Külön-külön kellett volna egyeztetni a vonalszakaszok polgármestereivel, s azt követően a döntést meghozni. Fordítva történt, ezért felborzolták a kedélyeket. Úgy vélem, hogy mind a 28 szakaszt külön-külön kell vizsgálni, hiszen ezek a vasutak négy főbb kategóriába sorolhatók. Egyik ilyen csoportba tartoznak azok, ahol határon átnyúló kapcsolatok működnek. Most például, hogy Románia is az Európai Unióhoz csatlakozik, meg fog változni a két ország lakóinak kapcsolatrendszere. Ez kihatással lesz a gazdaságra is, ilyen például a Vésztő–Körösnagyharsány szakasz is, amely egykor átnyúlt Nagyváradig, s a város 1920-ig az északi Békés megyei térségnek a központja is volt. Sokan abban bíztak – s jómagam is –, hogy ezt a kapcsolatot fel lehet eleveníteni. Battonyánál a romániai Arad felé, Ipolytarnócnál Szlovákia felé, Rédicsnél Szlovénia irányába nyithatnánk. Ez utóbbinak a fejlesztését egyébként még az EU is támogatta.
– Milyen szempontok szerint kellett volna még vizsgálódni?
– Újabb csoportba a turizmusra alapozó szakaszokat sorolnám, például a Veszprém–Veszprémvarsány közötti gyönyörű szakaszt, a Balatonszentgyörgy–Somogyszob vonalat. Hogyan is merülhet fel egyes vonatok megszüntetése? Az Orosháza– Szentes szakasz esetében a turizmusra alapozva épült Gyopárosfürdőn kétmilliárd forintból wellnessgyógyfürdő. Újabb kategória kapcsolódik az ipari övezetekhez, ipari parkokhoz. Baranyában és Bács-Kiskunban vannak ilyen területek, s többek között Orosháza elkerülő szakaszát most építik, és a 47-es út fölött felüljárót alakítanak ki több mint egymilliárd forintért. Azt megmagyarázni az adófizető állampolgároknak, hogy olyan közúti szakasz felé építünk vasúti felüljárót, ahol nem is lesz közlekedés – nem könnyű feladat. A negyedik, a főleg dunántúli régiókat érintő csoport, ám az önkormányzatok egy része nem is foglalkozott ezzel a kérdéssel. Előfordult, hogy a minisztérium utóbbi egy hónapban megkezdett egyeztetéseire el sem jöttek a képviselőik. Van olyan szakasz, amely a most megszüntetésre ítélt tizennégy között van, s az érintett nyolc település egyikének a polgármestere sem ment el az egyeztetésre. Ha ilyen nagy az érdektelenség, akkor valószínű tényleg be kell zárni a vonalakat.
– Aláírásokat gyűjtenek. Milyen sikerrel, és mit szeretnének elérni?
– Kóka miniszter nyári bejelentése olyan időszakban történt, amikor az önkormányzatok egy törvényi tiltás miatt nem gyűjthetnek aláírásokat a választás előtti 41. naptól a választás utáni 41. napig, tehát a szövetségünk tiltakozása sokáig csak elméletben létezett. Egyrészt ez az időszak megbénította az önkormányzatokat, s a hónapokig tartó bizonytalanságot követően a szaktárca a megyei önkormányzatok elnökeivel, s az esetlegesen érintett megyei jogú városok képviselőivel kezdett el tárgyalni. Ez megint furcsa történet. Békés megyét vegyük alapul, nagyon jó példa. A megyei önkormányzat elnökét és Békéscsaba város szakértőjét hívták meg a tárgyalásokra. Egyiket sem érinti a megszüntetés, a megye nem képvisel helyi önkormányzatot. Végül a választás előtt tíz nappal hívták meg az érintett önkormányzatokat egy fővárosi egyeztetésre, de jómagam, aki indultam a választáson, nem tudtam elmenni, mert arra a napra már kampányrendezvényem volt. A legtöbb érintett ugyanígy járt. Végül Szegeden volt egyeztetés november 16-án, majd Győrben és Miskolcon. Visszatérve a kérdéshez, a Levegő Munkacsoport és a Magyar Közlekedési Klub segítségével mára közel húszezer aláírás gyűlt össze. A döntést nem a tárcának, hanem az Országgyűlésnek kell meghoznia. Ehhez viszont legalább ötvenezer aláírásra lesz szükség.
– A kormányzati kommunikációban „szüneteltetésről” beszélnek. Ez sokakat az „ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet hadsereg” kifejezésre emlékeztet.
– Az csak ámítás, hogy valóban szüneteltetik, s bármikor újra indulhat a közlekedés. Amit szüneteltetnek, ott soha nem fog menni vonat… Legfeljebb őrzik a vonalat, de ez az őrzés is olyan, hogy még a síneket is bármikor el lehet majd lopni.
– Mit tartana megoldásnak?
– Ma már senki sem emlékszik arra, hogy 1997 és 1999 között a MÁV-on belül kialakítottak húsz úgynevezett profitcentrumot, s mindegyik a maga 150–200 kilométeres szakaszát menedzselte volna. Ezt a próbálkozást megszüntették, majd 2004-ben a Medgyessy-kormány az európai vasút megteremtésének jegyében Balassagyarmaton és Vésztőn Nógrád Vidéki és Vésztő Vidéki Térségi Vasút néven kísérletként elindított egy hasonló programot. A határozat szerint 2006. december 15-én kell értékelni ennek a tapasztalatait. Az igazgatótanácsok szeptember végén – talán nem véletlenül – a MÁV-ba történő visszaintegrálásról döntöttek. Ezeket a próbálkozásokat fel kellene eleveníteni. Az EU-ban mások élnek a térségi vasút lehetőségével. Franciaországban, Bretagne-ban például közlekedtem egy ilyen kis vasúttal. Kétszáz kilométert működtetnek kiváló vonatokkal, kiváló vasúti pályával, s kis nyereséggel. Úgy vélem, hogy átgondolatlan vasútleépítési reform helyett inkább a MÁV szerkezetét kellene végre átalakítani. Eltelt tizenöt év, de az állami társaság szervezete érintetlen maradt. Budapesten, az Andrássy úton 1800 ember dolgozik, s irányítja azt a társaságot, amely öt utasból már csak egyet visz el, mert a többi buszokkal jár. A Volán 24 vállalatba tömörül, menedzsmentje közel sincs akkora, mint a vasúté. Ehhez a felépítményhez az elmúlt tizenöt évben egyetlen kormány sem mert hozzányúlni, s úgy látszik, ezt a második Gyurcsány-kormány sem fogja megtenni.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.