Románia néhány nap múlva az Európai Unió tagja. Mi változik január elsejétől?
– Nehéz egyértelmű választ adni, hiszen különbözők az értékelési szempontok. Az biztos, hogy Romániában az utóbbi tizenhat év alatt mindvégig igen magas volt az uniós csatlakozást támogatók aránya. Nyilván ez az országot ért több évtizedes frusztráció eredménye is. De ha már a csatlakozásról beszélünk, fontosnak tartom megemlíteni, hogy jót tett Romániának a két év késés a többi tíz új csatlakozó országhoz képest. Ez a csúszás fenntartotta a versenyképességet, és a csatlakozás közös nemzeti céllá vált. Másrészt egy óriási tömeg – egyes becslések szerint mintegy hárommillió ember – uniós országokban dolgozik, törvényesen vagy feketén. Ezek a munkavállalók elsősorban a képzetlenebb, a szegényebb régiók lakosságából kerülnek ki, s többnyire a posztkommunista párt szavazóbázisát képezték. A külföldön dolgozó román állampolgárok csak ez év első tíz hónapjában négymilliárd dollárt küldtek haza a bankrendszeren keresztül. Ez az összeg közvetett módon hozzájárult az érintett elmaradott vidékek fejlődéséhez. Ráadásul a külföldön dolgozók révén csökkent a munkanélküliségi ráta. Ma a romániai munkanélküliség 4,5 százalékos, ami az uniós átlag alatt van. Az ország egyes részein munkaerőhiányról beszélhetünk. De ezeknél a tényeknél jóval fontosabb a mentalitásban végbement változás. A külföldön munkát vállalók révén az ország egy szegény, de meghatározó területe végigjárta az európaiasodás gyakorlati lépcsőfokait. Megtanulták, hogy amennyiben sokat és jól dolgozol, többet keresel. Nem utolsósorban megtanultak jól élni. Paradox módon a társadalom ezen elmaradottabbnak ítélt rétege felkészültebb az uniós csatlakozásra, mint az értelmiségi elit, amely manipulációra nyitottabb társadalmi részt képez.
– Értelmiségi elitet említett. Mit szól ahhoz, hogy a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetemen két magyar oktatót csak azért távolított el a vezetőség, mert kétnyelvű táblákat helyeztek el a magát multikulturális intézménynek nevező felsőoktatási intézmény épületén belül?
– Meglepett ez a lépés. Ilyen döntést már csak azért sem kellett volna meghozni, mert nyilvánvalóan egyfajta tesztnek szánta a két oktató a kétnyelvű táblák kihelyezését. Elnöki mandátumom alatt az én kezdeményezésemre született az a sürgősséggel elfogadott oktatásitörvény-módosítás, amely lehetővé tette a magyar nyelv használatát az állami felsőoktatásban. Történt ez akkor, amikor a sajtó egy része polgárháborús veszélyekről írt Erdélyben. Most legalábbis furcsának találom a Babes–Bolyai Tudományegyetem vezetésének döntését, s arról sem vagyok meggyőződve, hogy törvényes lépés volt.
– A kolozsvári konfliktus is azt jelzi, hogy szükség van a kulturális és területi autonómiára, az önálló magyar állami egyetemre.
– E kérdésben a labda a kormányerők térfelén van. A végrehajtó hatalomban jelen van a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) is. Mi több, az RMDSZ évek óta kormányon van, ráadásul a jelenlegi kabinet kitűnő kapcsolatokat tart fenn a budapesti kormánnyal, beleértve a közös kormányüléseket. Összességében tehát azt gondolom, hogy a hatalmon lévőknek kell megtalálni a megoldást. Nem hiszem, hogy egy önálló magyar nyelvű állami egyetem létrehozása megoldhatatlan probléma lenne.
– Mi a véleménye az autonómiáról?
– Ismerem az autonómiáról szóló elképzelést, s szerintem ezzel az az egyetlen probléma, hogy nincs megfelelően elmagyarázva. A tisztázatlan kérdéseket pedig általában könnyebben támadják azok, akik nem érdekeltek a megoldásban. Jelen pillanatban Romániában nincs alapvető ellenvetés a kulturális autonómiával kapcsolatban. A területi autonómia ugyanakkor nincs megfelelő módon tálalva. Néhány nap múlva Románia az Európai Unió tagja lesz, így e közösség közismert elvárásai alapján kellene újrafogalmazni a kérdést.
– Sokak szerint az egykori kommunista politikai rendőrség ma is aktív térségünkben. Az átmentett pozíciók révén pedig a titkosszolgálatok a posztkommunista erőket segítik. Egyetért ezzel a vélekedéssel?
– Ez egy reális probléma. Államfőként elnöki határozattal mentettem fel 38 tábornokot a titkosszolgálatok kötelékéből, amiért a Securitate tisztjei voltak. Más kérdés, hogy elnöki mandátumom befejezése után néhány héttel ugyanazok az emberek elkezdtek visszaszivárogni, sokan közülük vezetői pozícióba. Az tény, hogy az egykori Securitate legyőzött engem a média területén. A volt szekusok pozíciókat szereztek a gazdasági életben és a sajtóban. E két terület ugyanis a rendszerváltás után többnyire a kommunista oligarchia ellenőrzése alá került. Nem meglepő, hogy a sajtó kifejezetten ellenséges volt velem szemben. Az ellenállás miatt csak mandátumom végén sikerült elfogadtatni a Securitate alkalmazottjait leleplező törvényt, ráadásul a végrehajtással is gondok voltak. Az utóbbi időben újabb lépések történtek e kérdésben, de általános benyomás, hogy a mostani leleplezések politikailag irányítottak.
origo.hu
Csattanós választ kapott az ellenzéki politikus Orbán Viktortól
