Forradalom napról napra

December 11., kedd
Angol sztrájk, Pécs körül harcok voltak, India nem támogatja a 18 kormány javaslatát, szigorúbb a szövegezés, az ENSZ egész békéltető hatalmát igénybe kell venni. Kuznyecov: szó sem lehet az Egyesült Nemzetek beengedéséről. Újra jön Menon Budapestre. Jugó, Borba, elítéli a munkástanács betiltását.
Szabad, Nehru: súlyos aggodalmát fejezte ki a magyar események miatt. Nem lehet rákényszeríteni a kommunizmust egy népre sem. Mindennél fontosabb, hogy Hammarskjöld Magyarországra utazhasson.
Vicc: kacsát, libát visz a sofőr. A pentelei kulákok küldik a csepeli grófoknak.
Du. fél 3, végig a Bajcsy-Zsilinszkyn, Rákóczin. A Nemzeti körül rettenetes nagy tömeg. Kapuk alól figyelik a fejleményeket. Egy szemtanú: de. fél 12 óta tart a huzakodás a rendőrökkel. Állítólag belelőttek a rendőrkülönítménybe, s el akartak vinni valakit, a tömeg azért nyugtalan. Kb. 3 óra körül rendőrségi autó robog a térre s uo. tiszti különítményes autó s szovjet páncélosok is. Kb. 8-10 autóról ugrálnak le a rendőrök, s a levegőbe lőnek. Füttykoncert, pfujozás fogadja őket. „Ávós csibész”, „Ávós banda” kiáltások hangzanak. Előbb megtisztítják a Nemzeti környékét. Aztán a körutat, majd a Rákóczit a Keleti felől. A tömeg nem oszlik szét, csak a mellékutcákig hátrál. Egy álló óráig tart az egyenlőtlen harc. A rendőrök a mellékutcákba is befordulnak, de ott már nem olyan nagylegények. A Szabad Nép előtt van a karhatalom hinterlandja, itt különböző osztagok állnak lövésre készen. Az orosz páncélautókon is lövésre tartják fegyvereiket. Egy házmester: „Lőjenek agyon, megdöglünk inkább.” Töretlen bátorság. Vita a Rákóczi téren, Kína stb. Két amerikai. Mondják meg, hogy egy szálig elveszünk, vagy szabadok leszünk. Egy részeg fekszik a Rákóczi téri parkban – megfagy reggelig. Nem számít már. Mindegy. Egy kőmívessel végig Budára. Goldberger előtt.
Egy szemtanú: a Bem-szobornál Veres Péter nem olvasta végig az írószövetség pontjait. Általános vélemény: az egyetemisták pontjai világosak voltak, s azokkal értett egyet mindenki.
Ma reggel rendőrjárőr szólította fel a tömeget. Mért nem dolgoznak?
Azt hallotta, hogy Kádár lemondott.
Vita Hajnal Gáborral.
Kornél: statárium, esetleg kivégzés. Ezt nem hiszi, félnek szerinte.
Vicc: ENSZ: egy nagy szar – Impotensz.
Maléter kiáll a laktanya ablakába, s nézi a körutat. Egy, két, 3, 4, 5 orosz esik már el, átmegy a Corvin közbe. Egy felkelőt lát, aki egykedvűen lövi az oroszt. Tűz alatt áll a Corvin köz. „Gyere át, barátom, többen vagyunk túl.” „Hagyjon csak. Elmaszekoskodom én itt.”
Egy tábla Budapest határában. Ezt a várost szocialista megőrzésre átvette a Vörös Hadsereg.
A szövetség kapujában beszélgetek Dobi Jánossal s Kádár Lurcival. Kádár: „János, te csak ne beszélj, gyanús vagy te nekem ezzel a Dobi névvel!” „Hát még te, te Kádár…”
Szíj Rezső: K. eredeti neve Klöpfmeister.
Feri: a munkás élni fog.
A nép egyet akar.
Kornél: a színészek húzzák az időt, próbálnak, már a negyedik kezdési terminus lesz vasárnap. Csak délelőtt játszhatnak. Most abban reménykednek, hogy nem lesz közönség, s így marad el az előadás.
Egy szemtanú: a Bercsényi utcába 3-4 üres, leponyvázott teherautó is érkezett a ház elé. Civil ávósok hatoltak be az épületbe. A fenyegető fellépésre ezek elmenekültek, nagy nehezen kapaszkodtak fel az autókra. Két ávós azonban bennszorult. Eldobták fegyverüket. Az egyiket a benyomuló tömeg elcsípte. Ököllel, botokkal, demizsonnal, szatyrokkal verni kezdték, csak nagy nehezen menekült meg. (A többi is úgy szabadult, hogy rendőrautó jött értük, s a tömeg közt távoztak, de innen is, onnan is ütleg érte őket.) A másik ávós, a tolmács azt állította, hogy a Beloianniszban dolgozik. A tömeg elkísérte a gyárkapuig. Ott kijelentették, hogy nem ismerik, de bement a gyárba. A munkástanács, félve a lincseléstől, nem adta ki. A tömeg hosszú ideig várta a gyár előtt. Az egyetemistákat családok vették magukhoz, benn a házban csak őrség maradt.
Egy másik szemtanú a Kiliánnál elfogott hangoskodóról: vasutasruhában volt. Szidta a felkelőket. Valaki meggyanúsította, hogy ávós, fel akarták kötni, erre védekezett, hogy a közelben lakik, ott megkérdezhetik, hogy nem ávós. A tömeg elkísérte a házig. A házmester igazolta, de az utcasöprő rámondta, hogy ismeri, s szerinte ávós. „Honnan tudja?” „Őtőle hallottam.” Erre a vasutas: „Tréfából mondhattam, ilyent mond az ember.” Erre elvitték a munkahelyére, ahol végül is igazolták, s útjára engedték.
A Széna téri ellenállók: sofőrök s kalauzok voltak. Sofőrlázadás.
Folytatjuk