Fantasztikus értékek lapulnak a Hadtörténeti Intézet és Múzeumban, amelyek a nagyközönség számára is izgalmasak lehetnek – mutat rá Somfay Örs történész, az Arcanum Kiadó munkatársa. – Az ott újra felfedezett, hazánkat is bemutató XVIII. századi katonai felmérést adtuk ki először, és az idén Bécsben digitalizáltuk a teljes Habsburg Birodalom első és második katonai felmérését, azaz nyolcezer A1-es méretű, kézzel festett térképet. Az első felmérés az 1756 és 1763 között vívott hétéves háború, a második a napóleoni háborúk után készült. Mindegyiket elvesztették a Habsburgok, ezért volt szükséges pontos, részletes térképeket készíteni a hadsereg számára, amelyek léptéke hasonló a mai turistatérképekéihez. A digitalizálás nagy munka volt: az eredeti kiadványok beszkennelése mellett fel kellett építeni a programhátteret is, amely képes az egyes szelvények egybeépítésére, ugyanakkor lehetővé teszi a birodalom több mint húszezer településnevének keresését. Információtartalmuk miatt nem csak a történészeknek lehetnek fontosak ezek a térképek: geológusok, ökológusok, vízügyesek, erdőmérnökök, bányamérnökök, családtörténészek, lokálpatrióták, földmérők, régészek mind haszonnal tanulmányozhatják őket. Utóbbiak például olyan épületmaradványokat, alaprajzokat kutathatnak így, amelyek ma már nincsenek meg; a mérnökök megszemlélhetik a folyók vonalának a változásait. A szlovákokkal folytatott tokajibor-vita már lezárult ugyan, ám éppen a katonai felmérések időszakában határozták meg azt a szőlővidéket – a mostani érvek között be lehetett volna vetni ezeket a térképeket is.
– Az interneten hozzáférhető, zavarba ejtően részletes műholdas térképek, az autós navigációban terjedő PDA-megoldások, a digitális térképtárak korában nem könnyű lépést tartani a piacon a technológiával.
– A második katonai felmérést már georeferáltuk, vagyis koordinátákkal láttuk el az ELTE Geofizikai Tanszékének űrkutató csoportja munkatársainak a segítségével. Ez azt jelenti, hogy a kétszáz éves második felmérés esetében 50–100 méteres pontossággal tudtuk meghatározni az adott helyeket a térképen. Az első felmérés még nem egységes vetületi rendszerben készült, a XVIII. század derekán még nem tudták a szakemberek, hogyan kell a Föld görbületét leképezni, így ennek pontossága „csupán” 1000 méter. Jó húsz évvel később, a második feltérképezés során már az egész birodalmat a Cassini-féle vetületi rendszerben rajzolták meg, amely 50 méteres precizitást biztosított, s ez fantasztikus teljesítmény. A programunk ezt a régi rendszert konvertálja át a ma használt vetületi rendszerek bármelyikére.
– Az Arcanum Kiadó szép rögeszméje, hogy olyan anyagokat tegyen széles körben hozzáférhetővé, amelyek rendkívüli értékeik ellenére sokszor elfeledve lappanganak a közgyűjteményekben. Kellő piacot jelent a honi értelmiség e kiadványok számára?
– Két évvel ezelőtt jelent meg az első katonai felmérés, akkor teljes mértékben igazolta elképzelésünket. De mindig az első a legérdekesebb. Kiadványaink értékesítését az is nehezíti, hogy az emberek valójában nem is tudnak azokról a kincsekről, amelyeket előbányászunk a levéltárak mélyéből. Nem tanítják ezeket az iskolában, s amit nem ismerünk, arra nyilván nincs is igényünk. Nehéz piacot építeni. A könyveket évszázadok óta használják az emberek, a számítógépes adathordozóktól még idegenkednek. Sokan félnek attól is, hogy utóbbi kiszorítja a könyvet, ami óriási félreértés: könyvből olvasnak az emberek, a CD- és DVD-ROM-nál pedig a kereshetőség a fontos. Nehogy az legyen Magyarországon is, mint Ausztriában, hogy egyszerűen leépítik a levéltárakat, mert az illetékeseknek fogalmuk sincs arról, milyen értékek vannak ott. Ezért kellene mindenképpen támogatni e kiadványokat akkor is, ha a megjelentetésük nem rentábilis. Trianon után rengeteg anyag maradt Ausztriában, amelyeket közösen használhatunk; innen jött az ötlet, hogy az osztrákokkal közösen készítsük el ezt a hatalmas vállalkozást. A bécsi levéltárak támogattak is, de közben kiderült, hogy az ottani gazdasági igazgató elsősorban üzletet látna a kiadványokban – így kérdésessé vált, hogy ki tudjuk-e adni a katonai felmérés nyugat-európai részeit is. Ausztriában nem tapasztaltuk, hogy közgyűjteményi anyagokat digitalizálnának a levéltárak. Magyarország ilyen szempontból nem áll rossz helyen Európában.
– Itt jelenhetne meg az állami szerepvállalás, hiszen nemzeti közkincsekről van szó.
– Sajnos egyre kevesebb pénzük van az állami finanszírozásban működő gyűjteményeknek, ezért egyre kevesebb megbízást kapunk digitalizálásra, archiválásra. Ha emiatt elsorvad az Arcanum, az elmúlt tíz-tizenöt évben felhalmozott tapasztalatot a világ legnagyobb cége sem fogja tudni néhány éven belül megszerezni. Jóllehet új trendet jelent a Google, amely megkezdte a Digital Library (digitális könyvtár) projektet, millió könyvoldalt digitalizálva, kezdetben persze számos technikai próbatétellel szembesülve egyszersmind. Hogy egy kutató professzionális módon használhassa a digitalizált dokumentumokat, ahhoz a szöveges résznek 99,99 százalékban pontosnak kell lennie, mert ha karakterhibák vannak, a kívánt szakaszt már nem találja meg a keresőprogram.
– Nem tartanak attól, hogy több testhosszal megelőzték a hazai digitális társadalmat?
– Ezekkel a kiadványokkal valóban nagy robbanás előtt áll a bölcsésztudomány. A keresőprogramokkal és azzal, hogy a levéltárak digitálisan hozzáférhetővé válnak, évtizedek spórolhatók meg a kutatásban. Példa erre másik új kiadványunk is, Gyalay Mihály Magyar igazgatástörténeti helységnévtára, amelyen még a teljes vasúthálózat is megtalálható minden megállóval. Digitális térképprojektünk része a levéltárban őrzött egyedi térképek kiadása. Nemrégiben a Magyar Országos Levéltárral kezdtünk el egy közös munkát, a kamarai térképek az elsők, amelyek megjelentek ebben a sorban: a Habsburg Birodalomban a kamarához tartozó mindenféle ügy kapcsán készült térképek gyűjteménye az Aggteleki-cseppkőbarlang térképeitől a vízügyi, kataszteri, birtokrendezési, várostérképekig. Kiadtuk Vas megye első kataszteri térképeit is, amelyek akár a mai napig kiható jogi kérdésekben is fontosak lehetnek. Korábban elkészítettük Budapest térképeit a török kortól napjainkig, és most ehhez kapcsolódóan kezdtük kiadni a Budapest Főváros Levéltárával közösen Pest város Építő Bizottmányának építési tervrajzait.
– A kormányzat szakadatlanul hangsúlyozza a digitális építkezés szükségességét. Mindebbe nem férne bele ezeknek a levéltári anyagoknak a demokratizálása?
– Az Arcanum a magyar kultúra kincseinek digitalizálását és kiadását kultúrmissziónak tekinti. A levéltárak anyagi forrásaikhoz mérten partnerek ebben a munkában. Tény, a pénz évről évre kevesebb, egyéb állami forrásokhoz pedig nem tudunk hozzájutni. Készítettünk egy tanulmányt a Nemzeti Digitális Alapprogram számára, meghatározván a Nemzeti Alapkönyvtár tartalmát, amelynek digitalizálása néhány milliárd forintba kerülne. A kormányzat „digitális vagyon fejlesztése” címen minden évben hasonló nagyságrendű öszszeget költ el, de ennyi pénzért elvárható eredményt nem tapasztalunk. Az idén rendkívül nehéz helyzetben vagyunk, minden pénzünket a katonai felmérések megjelentetésére költöttük, s pillanatnyilag a bécsi levéltár döntésére várunk. Ráadásul teljes mértékben elapadtak a magyar állami források. Minden financiális probléma ellenére próbálunk előremenekülni, elkezdtük Magyarország összes történelmi térképét digitalizálni. Ebben az évben százezer térképpel végeztünk.
– Az ön által említett alapkönyvtár részben igen elavult kötetekből állna.
– Ez igaz. Ám a digitális változat elősegíti, hogy gyorsabban elkészüljenek a frissítések. Számos anyagot tudnék mondani a Magyar népzene tárától kezdve Magyarország régészeti topográfiájáig, amelyeket fontos volna digitalizálni, csakhogy a Nemzeti Kulturális Alap lesöpri az asztalról pályázatainkat. Ráadásul új távlatokat nyitna, ha e műveket a hozzájuk tartozó zenével vagy térképekkel kapcsolnánk össze. A megszorításokat mindig a kultúra területén kezdik, amit már a tavalyi év elején megéreztünk. Hozzáteszem, ha legalább a véleményünket kikérnék, ha együttműködhetnénk a minisztériumokkal, akkor sokkal kevesebb pénzből sokkal többet tudnánk elérni. Nem csak számítógépes eszközökre kell költeni, nem hardverpályázatokat kell kiírni a könyvtárak, levéltárak számára, hogy aztán olyan tízmilliós értékű szkennereket vásárolhassanak, amelyeket esetleg egyszer-kétszer használnak, majd a pincében porosodnak. Ésszerűbb, ha magáncégek ruháznak be, de akkor adjanak nekik munkát. A megpályázható pénzből digitalizálni kell, nem eszközöket vásárolni. Az intézmények folyamatosan fejlesztik a szoftvereket, miközben még nem áll rendelkezésükre a rendszerezendő tartalom. Ha már birtokukban van egy százmillió karakteres anyag, ahhoz kell szoftvert szerezni, nem pedig gombhoz kabátot.
origo.hu
Magyar Péter ismét elszaladt a kérdések elől - videó
