A hitet tartja XVI. Benedek napjaink legnagyobb kihívásának. Mintha nehezebb lenne ma hinni Istenben és Istennek. Ezt mutatja a család válsága, de a katolikus egyházon belül a papi hivatások hiánya is. Ez utóbbi kapcsán a pápa újfent megerősítette a cölibátus értékét: annak lényege nem a házaséletről való lemondás, hanem a papi élet teljesen Istennek szentelése. A pap központi feladata pedig éppen ez: elvinni az emberekhez azt az Istent, aki maga a szeretet, ahogyan azt a Deus caritas est enciklika hirdeti. A mai ember fél kimondani az életre szóló igent, akár hivatásról, akár házasságról, illetve az abban foganó új életről legyen szó – a nyáron Valenciában ezen értékek melletti tanúságtételre szólította fel a szentatya a családokat.
Miközben korunk embere vitathatatlan sikereket ér el a technikai haladásban, erkölcsi érzéke ettől elmarad, végső soron magát az embert veszélyeztetve: a ráció nem ismeri el határait, és az embert is egyszerű anyagként kezeli. Mindez annak következménye, hogy a hittől elszakadt értelem „megvakult”, nem ismeri fel saját alapjait, amelyek irányt adnak neki. A kereszténység viszont a hit ésszerű voltát tanúsítja. Ez volt idén szeptemberben a pápa regensburgi egyetemi előadásának fő mondanivalója.
A vallás közéleti megjelenése alkotta a másik jelentős kérdéskört, ami XVI. Benedek pápa elmúlt évi megnyilatkozásaiban jelen volt. A „helyesen értelmezett laicitás” szerint az egyház és az állam egymástól független, azonban szükségszerűen együttműködik a társadalmat alkotó ember javára. Ez képezi a szentatya által az ’56-os forradalom 50. évfordulójára írott üzenet fő mondanivalóját is: „A keresztény felfogás szerint a személy a maga erkölcsi, etikai és szociális mivoltában megelőzi az államot. Az államszervezet és annak helyesen értelmezett laicitása mindig a természettörvény tiszteletben tartásán nyugodott, és a hiteles nemzeti értékekben nyilvánult meg, és a hívő emberek számára a Kinyilatkoztatással gazdagodott.” Az állam szerepével kapcsolatban számos esetben hangsúlyozta a vallásszabadság fontosságát: azt nemcsak az egyházüldözés sérti, de az is, amikor a hitet és a hívőket gúny tárgyává teszik.
A vallás kigúnyolása idén nagy felháborodást okozott a muzulmán világban, és a felfokozott hangulatnak tudható be a hit észszerűségéről és az erőszak istenellenes voltáról beszélő pápa regensburgi szavainak félremagyarázása. Amit ő nem egyszerű bocsánatkéréssel oldott fel, hanem törökországi látogatásának gesztusaival. A mecsetben a mufti mellett elmélkedő szentatya látványa éppúgy e pápaság jelképei közé tartozik, mint a májusi auschwitzi látogatáskor előbukkanó szivárvány.
A keresztény egység előmozdítását 2006-ban olyan jelentős események fémjelezték, mint a látogatás a konstantinápolyi pátriárkánál Isztambulban vagy a görög ortodox egyházfő, illetve az anglikán prímás őszi vatikáni látogatása. A legjelentőségteljesebb mégis a katolikus–ortodox teológiai párbeszéd újraindulása. Bár a látható egység még messze van, minden egyházban tudatosult a közös fellépés fontossága az erkölcsi értékválság ellensúlyozása érdekében.
Az elmúlt év a Vatikánban is jelentős változásokat hozott. XVI. Benedek pápa fokozatosan cserélte le a kulcsfontosságú hivatalok vezetőit. A leglátványosabb a legendás szóvivő, Joaquín Navarro Valls nyári nyugdíjba vonulása, majd szeptember közepén a tulajdonképpeni „kormányváltás” volt, amikor is a diplomata Angelo Sodano helyét a teológus Tarcisio Bertone bíboros, a diplomácia irányítását pedig a muzulmán világban is tapasztalatokat szerzett Dominique Mamberti vette át, akinek személye garancia lehet a párbeszéd folytatására.
origo.hu
Nem a gyerekmedencében történt a tragédia – megszólalt a Palatinus
