Lapunk korábban már foglalkozott a Centrum Parkoló Rendszer Kft. gépkocsi-tulajdonosokkal szemben tanúsított méltánytalan eljárásával, amelynek vezetője többszöri megkeresésünk ellenére sem kívánt nyilatkozni. Úgy tűnik, nem egyedi eset az a cég által két hét híján öt év elteltével kiküldött fizetési felszólítás, amelyről írtunk, az azóta eltelt időben ugyanis több olvasó keresett meg minket ehhez hasonló dokumentumokkal. A hozzánk forduló panaszosok között olyan is akad, aki jóval az ötéves elévülési idő után, ez év júniusában kapta meg a fizetési felszólítást egy 2000. novemberi állítólagos időtúllépés miatt. Egy másik autótulajdonos befizette a rá kivetett bírságot, mivel elmondása szerint nem egy olyan esetről tud, amelyben a bíróság a parkoltató cég javára ítélt, s a beperelt autóssal a büntetés mellett a perköltséget is megtéríttették. Amikor a férfi jogi tanácsot kért, azt a választ kapta, döntse el, ekkora összegért érdemes-e pereskednie. Az ismerősei között végzett kisebb felmérésből kiderült: huszonöt megkérdezettből kettővel történt hasonló eset. Most joggal teszi fel a kérdést: mi történik, ha a parkoltató cég vérszemet kap, s az adminisztrációs bonyodalmak elől – a méltánytalannak ítélt büntetés ellenére – fizetésbe menekülő autósokra egyre nagyobb összeget vet majd ki?
Bár a gépkocsi-tulajdonos és a parkoltató cég között létrejövő polgári jogviszonyban mindkét félnek együttműködési kötelezettsége van, egy bírósági eljáráson sajnos nem számít perdöntőnek, hogy ezt a parkolótársaság a négy év után kiküldött első értesítéssel megszegi – mondta lapunknak Pálvölgyi Miklós, a parkolási ügyek szakjogásza. Ennek a késedelemnek többnyire az az oka, hogy a cégek nem hajlandók komoly adminisztrációt vezetni. Gyakran előfordul, hogy az amúgy jogkövető, magát ártatlannak érző ügyfél azzal keresi meg a társaságot, hogy látni szeretné a felszólítás mögött álló bizonyítékokat, de az ügyintéző nem tesz eleget a kérésének. Ilyenkor a parkoltató nemcsak nem tesz meg mindent a per megelőzéséért, de gyakorlatilag rákényszeríti az ügyfelet arra, hogy a bíróságig vigye az ügyet, hiszen csak ott szembesülhet azokkal a dokumentumokkal, amelyeket egyébként is joga lenne látni. Így azonban a peres költségeket értelemszerűen a cég okozza, s ez mindenképp a gépkocsi-tulajdonos javára írandó az eljárásban.
Az efféle perekben a bíróság gyakorlatilag lehetetlen feladat elé állítja az autóst azzal, hogy saját magának kell bizonyítania az igazát, azt ugyanis csak az adott helyre és időre kiállított parkolójeggyel vagy máshol tartózkodását igazoló tényekkel tudná megtenni, s évek elteltével ez bajosan menne. Ki az, aki bélyegalbumba gyűjti öt év parkolócéduláit (amelyeket ráadásul le is kéne fénymásolnia ahhoz, hogy láthatók maradjanak, mivel a faxpapíron idővel elhalványulnak); hogy a másik bizonyítási mód képtelenségéről ne is beszéljünk – mondta a jogász, majd hozzátette: ennyi idő után nincs esélye az autósnak a parkoltató céggel szemben, amelynek zárt rendszerébe bevezetett bizonyítékait – az autó három ismertető adatát – általában fotó nélkül is elfogadja a bíróság.
A jogi helyzet zavarosságát jelzi az is, hogy bár a mérésügyi törvény szerint minden olyan mérést, amelynek jogkövetkezménye van, kizárólag az Országos Mérésügyi Hivatal által hitelesített eszközzel lehet elvégezni, ez a törvény a fizetőparkolással kapcsolatos mérésekre nem terjed ki. Lapunk kérdésére, hogy mi a legjobb megoldás egy autós számára, ha a cikk elején leírtakhoz hasonló helyzetbe kerül, a jogász azt válaszolta: ha a gépjármű tulajdonosa úgy gondolja, van alapja a rá kivetett büntetésnek, akkor próbáljon egyezkedni a társasággal, mert az ennyi év elteltével gyakran hajlandó engedni a díjból. Aki azonban vétlennek érzi magát, és vállalkozó kedvű, az fogadjon egy jó ügyvédet, és harcoljon az igazáért, mert vannak lyukak a rendszerben.
Korábban elterjedt az a hír is, hogy a társaságok alkalmazottai kvótára dolgoznak, s ha nincs meg a napi normájuk, akkor szabályosan parkoló autók rendszámait is bevezetik a gépbe. Bár ezt a parkoltatók tagadták, a lakosság számára mégis sokkal megnyugtatóbb lenne, ha nem profitorientált cégek foglalkoztatnának közalkalmazotti státusban lévő alkalmazottakat. Az Emberibb Parkolásért Mozgalom (Empamo) többek között ennek törvényi szabályozásáért szállt síkra. A három éve bejegyzett civil szervezet májusban jogszabály-módosítási javaslattal kereste meg az állampolgári jogok biztosát. Az Empamo jogászainak segítségével kidolgozott, a fizetőparkolás emberségesebb rendezésére irányuló törvénytervezet tetszett Lenkovics Barnabásnak – mondta lapunknak Murányi József, a szervezet titkára, aki hozzátette: különös helyzet állna elő, ha az állampolgári jogok biztosa által az Országgyűlés elé terjesztett törvényjavaslatot leszavaznák a képviselők, márpedig a jelek szerint közülük senkinek nem érdeke, hogy ilyen módon szabályozzák ezt a helyzetet. Mint elmondta: az Empamo két ízben is megpróbálta rávenni a főváros vezetését, hogy írjanak ki népszavazást a fizetőparkolók ügyében, ám Demszky Gábor személyesen terjesztette a közgyűlés elé ez ellen szóló javaslatát. Eközben Dunaújvárosban és Baján lakossági nyomásra megszüntették a fizetőparkolást, Lentiben ehhez még népszavazásra sem volt szükség, mert a fizetési rendszer bevezetése olyan káoszt okozott, hogy az önkormányzat belátta, mindenkinek jobb, ha a régi rendnél maradnak. Egy kisvárosban sokkal magasabb szinten áll az állampolgárok érdekérvényesítő képessége, mint Budapesten – mondta Murányi, majd kifejtette: az Empamo a két főpolgármester-jelölthöz is eljuttatta a szakembereivel kidolgozott törvényjavaslatát, amelyre Demszky Gábor semmilyen formában nem reagált, Tarlós István azonban ennek kapcsán elmondta, hogy a leghatározottabban ellenzi a fizetőparkolást, és feltétlenül átgondolandó a főváros parkolási rendszere. Murányi József szerint a parkolásért való díjszedés a közlekedési gondok megoldásának legvégső eszköze kell legyen, nem pedig az önkormányzatok és az általuk megbízott cégek bevételi forrása.
origo.hu
Tragédiával végződött a Székely Vágta döntője
