Az ügy kapcsán Kárpáti, Zádor és olimpiai bajnok társuk, Gyarmati Dezső egymásnak ellentmondó nyilatkozatokat tett, miközben Zádor nemcsak a budapesti parlamenti fogadásról, hanem – ígérete ellenére – a novemberi melbourne-i olimpiai emlékútról is távol maradt, s az utóbbira azóta sem adott magyarázatot. Lapunk szerdai számában tisztázó írást közöltünk, amelyben megszólaltattuk a csapattagok közül Gyarmatit, Markovits Kálmánt, valamint Ághassi Attilát, az Index újságíróját, aki szem- és fültanúként megerősítette állításainkat. Akkor úgy fogalmaztunk, a magunk részéről továbbra is kitartunk az igazság mellett, hogy az általunk közölt levelet Kárpáti György közvetítésével kaptuk meg. Hibázni legfeljebb abban hibáztunk, hogy nem hívtuk fel Zádort kaliforniai otthonában. Mentségünkre szolgál, még a gyanú árnyéka sem merült fel bennünk, hogy a köztiszteletben álló sportember, a háromszoros olimpiai bajnok Kárpáti György saját kezdeményezése lehet az egész ügy.
Tegnap elértük Kárpáti Györgyöt Ausztráliában. A rögzített beszélgetést kivonatolva, de a szöveghűségre ügyelve közöljük. Miután megkérdeztük, miért hozta lapunkat kellemetlen helyzetbe, így felelt:
„Zádor megbolondult. Egy ember, aki élete olimpiáját nyerte, a hőse volt, és nem jön el egy kitüntetésre, és utána azt mondja, hogy ellopták az útlevelét, vagy nem jön el az ötvenéves centenáriumra, és senkinek nem mond semmit. Ha úgy nézne ki, hogy nem igaz, amit nekünk mondott, vagy főleg nekem, de úgy látom, hogy Gyarmati Dezső kezdi letagadni ezt. Letagadja. (…) Felhívott engem valami internetes pali, akinek elmondtam, és azt mondta, hogy másnap beszélt Gyarmatival, aki mondta, hogy Kárpáti hazudik, és ne akarja rákenni. Na most mondom az igaz történetet. Hívott engem Gyarmati előtte, de én Zádornak még a telefonszámát sem tudtam. S azt mondta, Gyuri, ez van, az Ervin azt mondta, hogy ezért nem akar jönni, amit aztán a levélben, amit én leadtam a Magyar Nemzetnek, ebben le van írva.”
– Tehát akkor nem vitás, hogy ön küldte nekünk a levelet?
– Így van. Akkor Dezsőnek másnap mondtam, hogy én is beszéltem Zádorral, és ugyanezt mondta, amit a levélben kellene megírni, hogy azért nem jön, amit Dezsőnek is mondott. (…) Na most Dezsőt én azóta nem hívtam, három napja, mert nem akarok telefonon összeveszni vele. Úgy néz ki, hogy Dezső beszart Gyurcsányéktól, nem tudom. Majd Pesten meg fogom tudni, de a fő kérdés a következő, egy ember életében van egy ilyen nagy dolog, na most ha az útlevél elveszett, oké, akkor telefonálok, hogy jóemberek, elveszett az útlevelem, nem tudok eljönni. Ha igaz ez az útlevélmese, akkor ez a normális. Felteszem a kérdést: létezik ilyen? (…) Vagy pedig sajnos félek tőle, hogy megzavarodott. Én elviszem a balhét, mert ezt nekem Zádor mondta. Úgy látom, hogy Dezső bizonyos okokból visszakozni akar. És én Dezsővel nem akarok konfrontálódni. (…) Ezért, mikor megjövök, leülök vele.
– Annyit mondjon, ki írta és szerkesztette a levelet, amit elküldött nekünk? Valóban a Zádorral való beszélgetés alapján készült?
– Igen, ezt én írtam le annak alapján, amit Zádor mondott. Pontosan így van. (…) Na, most megmondom, mi van még. A Parlamentben volt egy ünnepség, amikor átadja az érmeket az elnök.
– Szili Katalin.
– Igen. Akkor ezt a levelet én felolvasom. Amikor Dezsőnek megmutatom, azt mondja, oké, majd odajött Gallov Rezső újságíró (az OTSH korábbi elnöke – a szerk.), és azt mondta, hogy ő ezt megtiltja. De hát köztudott, hogy ő baloldali. Dezső beszart, és azt mondta, hogy akkor ezt most ne olvassuk fel. Mondom, jó, Dezső, nem olvasom fel, kész. Én ebben rugalmas voltam, ugye, nem akartam, hogy megint én legyek a hibás. Tehát Dezső először akarta, hogy felolvassam, de Gallov nem engedte.
– Csak az a baj, hogy másnap megjelent a Magyar Nemzetben a levél, amit ön szerkesztett és elküldött. Mert ha felolvasta volna a Parlamentben, akkor nincs gond. Így viszont mindenki azt mondhatja, hogy mi egy hamis levelet hoztunk le.
– Igen, így van. Ha nem igaz, amit Zádor mondott, akkor az útlevélelvesztés olyan szélhámosság, amilyen a világon még nem volt, vagy szegény fiú megzavarodott. Még arra sem adott magyarázatot, hogy miért nem jelent meg Melbourne-ben. Egy ember az élete legnagyobb eseményének az ünneplésére se Magyarországra, se Melbourne-be nem jön el?
– Ön mikor jön haza?
– Hétfőn már délelőtt otthon vagyok. (…) Akkor beszélek Gyarmatival. Még egyet szeretnék mondani, a film, nem a Szabadság, szerelem, hanem a másik, a Szabadság vihara, amit a kanadaiak csináltak. Abban Zádor (…) azt mondja, szó szerint, meg kell nézni: azért nem jöttem haza, mert itt (mármint Kaliforniában – a szerk.) szabadság van, és itt jól érzem magam, mert biztonságban érzem magam. Tehát akkor már elmondta…
– Egy a gond, hogy ő konkrétan nem írt levelet, hanem csak elmondta ezt önnek, ön megszerkesztette, és elküldte nekünk…
– (…) Zádor Ervin van aláírva, és ő ezt mondta valóban.”
origo.hu
Főhősök nyomában – itt a legnehezebb irodalmi kvíz, csak a legjobbaknak sikerül hibátlanul kitölteni!
