Az elmúlt másfél évtizedben önmagához képest mindenképpen, de a térségében lévő országokkal összehasonlítva is látványos Kazahsztán fejlődése. Mi a kazah recept titka?
– Tizenöt éve, a Szovjetunió felbomlása után nehéz éveket éltünk át – meg kellett tanulnunk, mi az a piacgazdaság, a demokrácia, és meg kellett teremteni a független ország alapjait –, ezen az időszakon azonban már régen túl van az ország. Az elmúlt hat-hét évben az átlagos gazdasági növekedés évi 9-11 százalékos volt, az egy főre jutó GDP a tíz évvel ezelőtti 700-ról mára 3500 dollár fölé emelkedett. A FÁK országai közül Kazahsztán kapta meg elsőként a piacgazdasági státust, s ide érkezik a közép-ázsiai befektetések 80 százaléka. Ami pedig a kazah átalakulás, fejlődés receptjét illeti, gazdasági értelemben méltán alapozhattuk azt természeti kincseinkre, hiszen ahogy mondani szoktuk, a kazah föld mélyében megtalálható szinte az egész Mengyelejev-táblázat. A fejlődés legfontosabb előfeltételének azonban egy soknemzetiségű országban a társadalmi nyugalmat tartjuk, amelynek egyik fő letéteményese a Népek Közgyűlése, amely most ünnepli fennállásának tizedik évfordulóját. S hogy a béke, a nyugalom mennyire fontos, elég megnézni a térség országait, Tádzsikisztántól Üzbegisztánon és Kirgizisztánon át Iránig vagy Karabahig. Meg kellett tanulni azt is, mi az a nyugati demokrácia, hiszen Magyarország, ha megszakításokkal is, de találkozott vele, míg mi nem. A legfontosabbnak a gazdasági alapok megteremtését tartottuk, hiszen a szegénységben nehéz demokráciáról beszélni, s a hagyományokat, a mentalitást is figyelembe véve az elnöki rendszert választottuk. Ez persze valamelyest különbözik az európai modelltől, de 2009-ben azért is szeretnénk betölteni az EBESZ elnöki tisztét, hogy bizonyítsuk, mi a demokrácia útját járjuk.
– Közép-Ázsiát sem kerülték el az úgynevezett színes forradalmak. Miként viszonyul a három nagyhatalom – Oroszország, Kína és az Egyesült Államok – érdekszférája által érintett, kettővel közvetlenül is határos Kazahsztán a posztszovjet térségben zajló geopolitikai játszmákhoz? Hogyan sikerült megtalálni saját útját?
– Volt itt „narancsos”, „rózsás” és „tulipános” forradalom is, amelyek közül mi közvetlen közelről ez utóbbit kísérhettük figyelemmel. Mára mindenki számára egyértelmű, hogy Kirgizisztánban nem forradalom, hanem hatalomváltás volt. A mai vezetők ugyanúgy részesei voltak a megdöntött rezsimnek, mint Grúziában vagy Ukrajnában. Adja Isten, hogy sikerüljenek az általuk hirdetett demokratizációs törekvések, a kazah példa alapján azonban csak azt tudom tanácsolni, hogy a gazdaság rendbetételével, fejlesztésével kell kezdeni. Munkát és kenyeret kell adni az embereknek, e nélkül hiába beszélünk a demokráciáról. Ebben a kirgíziai vagy grúziai befektetéseivel segít Kazahsztán is. Ami pedig a kazah külpolitika irányát illeti, a függetlenség első napján leszögeztük, hogy az többvektorú. Ugyanúgy, ahogy egyaránt értékeljük az európai és az ázsiai értékeket is. Nem húzunk egyik irányba sem, s a pragmatikus, alapvetően a közös gazdasági érdekekre épített kapcsolatoknak köszönhetően az említett hatalmak mindegyikével jó viszonyt ápolunk. Az Európai Unió országai szintén nagyon fontos partnereink, s a kapcsolatokat tovább élénkítheti a „selyemút” újraélesztésének Kazahsztán által felvetett ötlete. Tőkével is igyekszik megjelenni Kazahsztán Európában, így egyik vezető cége pályázott a litván Mazeiku Naftára is, mint ahogy egy térségbeli olajfinomító vásárlásáról tárgyal a kazah kitermelésben részt vevő Mollal is.
– Energetikai téren a kapcsolatok kiépítése nemcsak Kazahsztán, hanem az Európai Unió számára is fontos. Sokat hallunk manapság a Kaszpi régiót Európával összekötő, tervezett Nabucco gázvezetékről, ennek versenytársáról, s általában a „vezetékdiplomáciáról”. Milyen szerepet szán magának Kazahsztán ezekben a főképp Oroszország kikerülését célzó elképzelésekben?
– Vegyük előbb az olajat. A fő vezeték Oroszországon keresztül a fekete-tengeri Novorosszijszk kikötőjéig vezet, a második Kínába. Aztán szállítunk, bár az előbbieknél kevesebbet a Baku–Tbiliszi–Ceyhan vezetéken át is. Jó lenne, ha Afganisztánban megnyugodna a helyzet, hiszen akkor megnyílhatna az út Pakisztán és India felé. Szeretnénk kijutni az európai piacra, s mint már említettem, tervezzük feldolgozók felvásárlását, de tárgyaltunk horvát kikötőn keresztüli szállításról is. A gáz esetében a Nabucco egyértelműen Európa ellátásának a diverzifikációját szolgálná, míg a Kék áramlat orosz projekt, de nem szabad elfelejteni, hogy a Magyarországra Oroszországból érkező gáz mintegy 25 százaléka ma is kazah és türkmén. Így aztán feltehetően a Kék folyam bővítése bővítené a kazah exportlehetőségeket is, míg a Nabuccóban is érdekeltek lehetünk. Már csak azért sem, mert a Baku–Tbiliszi–Ceyhan vezetékhez hasonlóan Azerbajdzsán ezt sem tudná megtölteni. Akár mindkét tervezett gázvezeték megépülhet, mert tartalék van elég.
– Felmerült a Mol neve, de rajta kívül közel hatvan magyar cég van jelen Kazahsztánban, a kunokon keresztül rokoni szálak fűznek minket egymáshoz, ez kulturális téren érződik is, a kétoldalú kapcsolatok azonban mégis mintha elmaradnának a lehetőségektől. Ön is így látja?
– Magyarország számunkra híd Európába, kulturális, gazdasági kapcsolataink kiegyensúlyozottak, s folyamatosan fejlődnek. A kereskedelmi forgalom évi 150 millió dolláros szintje ugyan lehetne magasabb, ám a trend kimondottan biztató, hiszen a nagy távolság ellenére az elmúlt öt évben ötszörös a növekedés. Sokat segíthet Nazar-bajev elnök jövőre tervezett magyarországi látogatása is. Nagyot lendíthet a kapcsolatokon, a turizmuson a közlekedési összeköttetés fejlesztése. Így például, ha a Malév ismét repülne Kazahsztánba.
origo.hu
Ezt a kvízt csak kevesen töltik ki hibátlanul – Ön felismeri, mi magyar találmány?
