(ki normális...)

Én nem tudom, hogy a magyar szocialisták mit gondolnak magukról. Mindig szerették a „tisztességes” jelzőt. Kádár számos beszédében fellelhető az a fordulat, hogy „a tisztességes emberek egyetértenek pártunk-kormányunk politikájával”. Ez kizárásos alapon azt jelenti, aki nem ért egyet pártunk-kormányunk politikájával, az tisztességtelen. Ebbe a csoportba tartoztak – némely békés kivételtől eltekintve – ab ovo a papok, a kulákok, az ingadozó középparasztok, a kispolgárok, a politikai elítéltek. A másik ilyen jelző volt a „jó szándékú”, továbbá a „haladó” és a „békeszerető”. Mindezt most Dávid Ibolya önnön személyében és általában a „normális” szóban összegezte. Ő is valószínűleg arra gondol, mint programadó elődei, hogy csakis a tisztességes, jó szándékú és békeszerető ember normális.
Ebben nincs is hiba. Mindez, keresztényi értelemben, tartalmazza a hosszú tűrést is, tehát az, akinek mondjuk nem tetszik a magyar parlamentet uraló magyar szocialisták ténykedése, s ez ellen az utcán emel szót, nem tekinthető normálisnak. Nekem, ha az egyre szigorúbb tekintetű Dávid Ibolyára nézek, mindig az jut az eszembe, hogy ő túlzottan is normális, nem kevésbé céltudatos, amennyiben minden megértő és békeszerető gesztusa a szocialistáknak kedvez, ő immár egy női Kuncze, annak tovatűnt humora és mostanság kissé mutáló basszusa nélkül. Ezt csak közbevetettem némi fájdalommal, mert ez az elegáns hölgy valamikor engem szemtől szemben rendes embernek nevezett, s ezt valójában illetlenség nem viszonoznom.
A szocialisták Magyarországon mindig is a tisztesség, a jó szándék és a békeszeretés apostolai voltak, tehát dávidi mércével normálisnak tekinthetők. Velük kapcsolatban a hazug, csaló stb. kifejezések nem állják meg a helyüket. Ezért kissé csodálkoztam, amikor Orbán Viktor az Európai Parlament néppárti frakciója előtt mondott beszédének azon szavait, miszerint az európai közösség ne támogasson hazug, csaló, posztkommunista kormányokat, a magyar szocialisták a legcsekélyebb habozás nélkül magukra vették, ahelyett, hogy „akinek nem inge, ne vegye magára” alapon mosolyogva elsiklottak volna felette. Ezek szerint a hazugok és a csalók teljességgel normálisak is, a tisztesség megfér a hazugsággal, a csalás a jó szándékkal, s a posztkommunizmus egyenlő a békeszeretettel.
Ebben a katyvaszban, amit szerintem, mivel nem vagyok normális, Gyurcsány kavargat, ismét szóba kerül a „csendes többség”, amely nem randalírozik az utcán, ül otthon, elvan, mint a befőtt, miközben békét kíván. Dávid Ibolya basszus hangú imitátora, Kuncze meg is mondta A szólás szabadságában a minap a tutit: lám, őt nem rugdosták meg a rendőrök sem ekkor, sem akkor, mert bölcsen otthon maradt. Ez szép liberális attitűd, utólagosan figyelmébe ajánlható Spartacusnak, Dózsa Györgynek, Petőfi Sándornak és Nagy Imrének: aki nyugodtan ül otthon a fenekén, azt nem érheti baj. A fotelben valóban jobb, mint tüzes vastrónuson. Legyünk normálisak! Egyébként sajnálom, hogy úgy kell éreznem: Kuncze Gábornak lövése sincs arról, mit neveznek demokráciának és liberalizmusnak, ráadásul ahogy látványosan, szinte pánikszerűen öregszik, egyre morózusabb lesz, egész habitusa, kiszáradt humora másodlagos frissességű árura emlékeztet, amit a szocialisták azért örömmel fogyasztanak a nagy liberális elődök, Jefferson, Locke, Kis János és TGM undorától kísérve.
A minap olvastam egy amerikai krimiben, hogy egy harvardi PC-vel rendelkező úr így szólt társához: „A sorozatgyilkosok mindig a republikánusokra szavaznak.” Ez annak felel meg, mint amikor a mi politikai korrektjeink szerint az utcán randalírozó csőcselék Orbán-bérenc. Tehát nem kell elkeserednünk. Nem csak a mi baloldali demokratáink kenyere a rágalmazás, a csalás és a hazugság.
Hogy dávidi értelemben a nyugati világ normálisabb-e, mint mi vagyunk, én nem tudom…