Kreatív népszámlálás

Dessewffy – igazán patinás, történelmi név. Hogy mást ne mondjunk: Dessewffy Arisztid ott van a nemzet panteonjában, az aradi tizenhárom között. A jeles ősök persze nem tudnak felelősséget vállalni kései leszármazottaikért. Dessewffy Tibor például – az általa jegyzett Demos Magyarország Alapítványon keresztül – saját bevallása szerint is tevékeny részt vállalt vitézlő miniszterelnökünk, alsó- és felsőpápai Gyurcsány Ferenc legutóbbi könyvfércelményének világrahozatalában. A kormányfőt a puszta hatalombirtokláson kívül szemlátomást semmi egyéb nem érdekli; de látta, hogy a politika nagy emberei – a flúgos Adolf Hitlertől a Nobel-díjas Winston Churchillen át egészen a buzerás Torgyán Józsefig – egytől egyig írtak már könyvet, így ő sem maradhatott el mögöttük. Némi gondot jelent, hogy Gyurcsány afféle szellemi szarka, egyetlen eredeti gondolata sincsen, s még a sokadik kormányszóvivőt helyettesítő internetes blogját is fizetett szakmunkások gyártják. Nyilván senki nem gondolja komolyan, hogy szedett-vedett könyvét akként írta, mint Petőfi (egyik kezében neje kebele, másikban a világforradalmak története). Az elsőt még csak-csak el tudjuk képzelni, de a másik kézbe már feltétlenül egy whiskysüveget kell vizionálnunk, amely a Klára aszszonyhoz intézett kifakadás szerint is a történelmi beszédek fogantatásának elengedhetetlen tartozéka. Magyarán: Gyurcsány Útközben című remeklése feltehetőleg sokkal nagyobb mértékben Dessewffy-féle szellemi termék, mintsem azt a naiv baloldali olvasótábor és tényfüggetlen fanclub sejtené.
Amely munka egyébiránt könyvszakmai sikertörténet, hiszen a Napvilág Kiadó 45 ezer eladott példányról s 13 millió forintos profitról számolhat be. Rév András kiadóvezető szerint a kormányfő a tetemes profitot a kiadónál hagyta – így kéretik azt nem feltüntetni kósza vagyonbevallásokban. Emlékezetes, hogy Gyurcsány egyik elődje, Horn Gyula uszodás villát épített a Cölöpök című memoár elsöprő németországi sikeréből. Igaz, itt már ilyen gond nincsen: uszoda és szauna kipipálva, sőt a csillárok is visszalízingelve. Mindez azonban csupán mellékszál a Dessewffy-sikertörténetben, amelyet olyan jelentős állomások fémjeleznek, mint például az ország második legnépesebb városának, Debrecennek a – nyilván a pártpolitikától teljességgel független – tudományos köntösben való lejáratása. Dessewffy egyébként is elsöprő tehetség. A nemzeti televíziós főadó például senki mást nem talált, aki szabatosan el tudta volna magyarázni a szűkagyú magyar publikumnak, hogy mi fán is terem az internet meg a virtualitás: kénytelen volt a történelmi nevet viselő szakértő bevetni magát a haza oltárán. Ami persze nemcsak a közpénzek célirányos elköltését juttathatja eszünkbe, hanem azt az áldozathozatalt is, hogy az ilyen lángoló elmék hányfelé képesek szakítani magukat, ha az ország felvirágoztatásáról van szó.
Valósággal sokkolhatta például a honi közvéleményt a hír: 2008 nyarára elkészül Magyarország kreatív térképe, azaz annak a sürgető problémának a tudományos igényű felgöngyölítése, hogy vajon hol érzik magukat a legjobban a változtatásra kész, a nemzet gazdaságát új elképzeléseikkel fellendíteni kész emberek. A hírek szerint „a kormányfő kedvenc alapítványa”, a Demos 17 millió forintot nyert a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal pályázatán. Mint az Index hozzáteszi: „a magát agytrösztnek nevező, a miniszterelnök holdudvarához tartozó politikai tanácsadó intézmény a kreatív gazdaság lehetőségeit vizsgálja meg”. A kormányhivatal Jedlik Ányosról elnevezett programja tavasszal írt ki pályázatot „a jelentős tudományos és gazdasági áttörést ígérő, vállalati igényeket szolgáló, hosszú távú stratégiai kutatások, valamint a modern társadalom kihívásait vizsgáló kutatások támogatására”. A kormányfő könyvéhez „intellektuális segítséget” nyújtó Demos a „Technológia, tehetség és tolerancia. A kreatív gazdaság lehetőségei Magyarországon. Regionális és nemzetközi összehasonlító vizsgálat” című pályázatával szakította le a 17 milliócskát – nyilván teljesen megérdemelten.
Mindig izgatott, hogy miből tartják fenn magukat és családjukat, termelik újjá szellemi munkaerejüket azok a hamisítatlanul független gondolkodók, akik hosszas töprengés után arra a megfellebbezhetetlen következtetésre jutnak, hogy minden idők legnagyobb formátumú magyar politikusa Gyurcsány Ferenc. Kétségkívül a legnagyobb virtuóz e műfajban Debreczeni József, aki azonkívül, hogy sztárgázsit kasszírozott a köztévétől a Lapozó című, orbanofób gyűlöletrohamaiért, a legnagyobb természetességgel markolja fel százezrével adóforintjainkat hol az ORTT-től, hol az MTI-től, miközben senki nem kéri rajta számon a törvényben foglalt közszolgálati pártatlanságot. Dessewffy hozzá képest még kis hal, de kétségkívül fejlődőképes. (Igaz, soha nem is interjúvolta még Gyurcsány Ferenc a Klubrádióban.) Most azonban itt egy vigyázatlan adalék: a kreatív népszámlálás akkora blöff, oly nyilvánvaló alábecsülése az adófizető polgárnak, hogy még a nem épp ellenzéki érzelmű Indexnek is feltűnik: a máskülönben „takarékoskodó” kormány számolatlanul szórja a pénzt ostobaságokra a holdudvarának. Dessewffy persze „nagyon jó kutatásnak” jellemezte a Demos projektjét – amit becsületszóra kéne neki elhinnünk. Szerinte 2008 nyarára képet kaphatunk arról, hogy Magyarországon mely városban és régióban kulminálódik a magyar kreatív energia, azaz az országban hol élnek szívesen a találékony elmék. Képet kapunk arról is, milyen területen kell erőlködnünk, hogy végre elkönyvelhessünk egy saját sikersztorit. Az úgynevezett kreatív osztály fogalmát az ezredforduló környékén alkotta meg Richard Florida, aki az amerikai társadalmat és gazdaságot vizsgálva arra a következtetésre jutott, hogy az igazán fejlődő és gazdagodó régiók, városok titka, hogy jelentős kreatív réteg lakja. A kreatív munkást a hozzáállása jellemzi: hajlamos a változtatásra, független, rugalmas és toleráns más kultúrákkal szemben. Richard Florida nemzetközi listáját a telefónia egyik éllovasává fejlődött Finnország és Svédország vezeti, a megkerülhetetlen példa pedig a Szilikon-völgy, melyet kínai, indiai és magyar emigránsok „turbóztak fel”. A kreatív központok vizsgálatakor a tudós olyan szempontokat vett figyelembe, mint a bohémek és a melegek száma, helyzete, elfogadottsága egy adott helyen mint a tolerancia fokmérője.
Az egyelőre talány, hogy Dessewffyék vajon miként mérik fel a magyarországi bohémeket és melegeket. Mindenesetre a Demos Magyarország Alapítvány kreatív térképével hitvallása szerint megpróbál segíteni a fejlesztéspolitikának, hogy milyen ágazatokat érdemes fejleszteni, milyen területekbe érdemes pénzt és kreatív energiát ölni. Dessewffy a megnyert pályázatról elmondta, hogy az alapítvány költségvetésének tíz százalékát adják az állami pénzek. Bár hogy a száz százalék mennyi, arra nem tudott az Indexnek válaszolni, mert – amint mondta – nem könyvelő. Amiből persze rögvest az is leszűrhető, hogy egy könyvelő semmi esetre sem lehet kreatív, így esélye sincs, hogy felkerüljön a 17 millió közforintból felskiccelt térképre. Egy dolgot azonban már 2008 nyara előtt is borítékolhatunk: a kreatív népszámlálás ötletével a Demos Magyarország Alapítványnak ott a helye a Gyurcsány-féle vaktérképen.