Akommunikációs szakma egyik vezéregyéniségeként mi a véleménye arról, hogy míg korábban egyre nagyobb érdeklődés mutatkozott e szakma iránt, jelenleg sokan támadják, mondván, már nem azon célokat képviseli, amelyeket korábban? Ennek csak a politikai kommunikációs stílus az okozója, vagy szerepe van benne a vállalatok szakértőinek is?
– Nem misztifikálnám a dolgot: ez is egy szakma, lehet jól és roszszul is csinálni. A marketingkommunikáció ráadásul nagyon fiatal Magyarországon. Története a rendszerváltozáskor kezdődött, ami előtte volt, azt inkább sajátos reklám- és propagandatevékenységnek nevezném. A 80-as évek végén, a 90-es évek legelején jelentek meg az első multinacionális vállalatok, amelyek már igényelték, hogy ezt a dolgot is profi módon végezzük. Tehát a szakma itthoni állapota ott van, ahová 16 év alatt eljuthatott: sokat fejlődött, rengeteg eredményt ért el, s még igen sok tanulnivalója van.
– Kommunikációs szakértőként az előző évtizedben több cégegyesülés levezetésében is részt vett. Végigélte a Digital egyesülését a Compaqkal, majd az utóbbi beolvadását a Hewlett Packardba. Véleménye szerint az itt szerzett tapasztalatait kívánja kiaknázni a társaságait összevonó Magyar Telekom, ahová éppen átpályázik?
– Az iparág elképesztő dinamizmussal változik, s ha csak azt vesszük, hogy 11 év alatt hány cégegyesülést, mennyi technológiai paradigmaváltást érhettünk meg, s hány új korszak kezdődött, akkor inkább az a furcsa, ha két évig nem történik semmi. Tény, hogy az informatika és a telekommunikáció évek óta fénysebességgel közelít egymáshoz. Sőt ma, amikor már a fogalmakat is egyesítve egyre inkább infokommunikációról beszélünk, inkább az a kérdés, milyen területek csatlakozása várható még. Ilyen például a szórakoztató elektronika. Rövidesen már nem fogjuk tudni, hogy a falra akasztott tévénken látható kép az antennáról, a számítógépből vagy telekommunikációs vonalakon jön-e, s jó eséllyel csak egy kommunikációs központ lesz lakásunkban. És ez nem is annyira a jövő, sokkal inkább a jelen. Ami pedig a múltat illeti, való igaz, hogy az említett cégegyesülések óriási tapasztalatot és élményt jelentettek mindannyiunknak, akik ezt végigélhettük. Ez a fajta tapasztalatrendszer nyilván hasznos lesz a Telekomnál is, hiszen ott is egy folyamatában változó piacról van szó.
– Ön szerint a Magyar Telekom-csoport integrációjának felgyorsításával Magyarország egyik vezető távközlési cége nagyobb és szélesebb szolgáltatói skálán mozgó vállalattá kíván válni?
– A Magyar Telekom már ma is a hazai távközlési piac legszélesebb kínálatát mondhatja magáénak. Célunk most az, hogy ügyfeleinket megismertessük azokkal a hihetetlen előnyökkel, amiket ez a lehetőség jelent. Az integráció ebben az értelemben technológiai fogalom, és az emberek nem kíváncsiak a szervezeti háttérre. Az ügyfelet az érdekli, hogy tértől és időtől függetlenül hatékonyan és gazdaságosan elérjen valakit vagy valamit. Nem érdekli, hogy ezt milyen rendszeren keresztül valósítja meg, csak az, hogy gyors, megbízható és a lehető legmodernebb szolgáltatást kapja. A Telekom-csoport abban a szerencsés helyzetben van, hogy ezt a legáltalánosabban, a legátfogóbban tudja nyújtani a magyar piacon. Az integráció ebből a szempontból mindenképpen logikus lépés, de célként mindig a hatékonyságot és a vevőközpontúságot kell szem előtt tartani.
– Most, hogy átpályázik a telekommunikációs területre, miként látja a számítástechnika, a számítógéppiac jövőjét?
– Az informatikai piac vesztett a lendületéből, de közel sem telített még. Európa nyugati feléhez képest még mindig kevés számítógépet használunk. Ennek ezer oka van: a fizetőképes kereslet hiányától kezdve az állam szerepén át az oktatás kérdéséig. A szakmának az a felelőssége, hogy megértesse a társadalom különböző rétegeivel, az államigazgatással, az oktatásüggyel, a cégekkel, a kis- és a közepes vállalkozásokkal, illetve a háztartásokkal, hogy informatika nélkül ugyan lehet élni, csak lényegesen nehezebben és jelentős gazdasági hátrányokat elszenvedve. Kezdetben volt a tyúk-tojás dilemma: azért nem kell otthonra számítógép, mert úgysem tudok rajta elintézni semmit – mondták az emberek; az államigazgatás vagy a tartalomfejlesztők pedig úgy érveltek, hogy felesleges milliárdokat ölni a fejlesztésbe, ameddig nincsenek gépek az otthonokban. Ezen szerencsére már túl vagyunk, a rendszer kibillent a holtpontról.
– Ugyanakkor minden kormány kiállt azért, hogy legyen e-közigazgatás, e-társadalom. Szakértők állítják, hogy a kormányzat esetleg azért visszakozik még mindig, mert ez túl nagy rálátást biztosítana az állampolgároknak a közigazgatásban folyó ügyekre. Ön szerint nem lehetne a folyamatot valamilyen módon felerősíteni?
– Találgatások helyett én maradnék a tényeknél. Az ügyfelet az államigazgatásban négyévente úgy hívják: választópolgár. Az ő gyors és pontos kiszolgálása, elégedettsége minden kormányzat elemi érdeke. Az elektronikus közigazgatás azonban olyan terület, amely korábban nem létezett, nincs mihez visszanyúlni. Elemeiben már sok minden megtörtént, de egészét tekintve még messze járunk a céltól. A helyzetet nehezíti a „pókhálóeffektus”: amikor megérintesz egy szálat, az összes többi is megrezdül. Minden mindennel összefügg, s ha egy elemét elkezded modernizálni, nem teheted meg, hogy a többit érintetlenül hagyod. Vagyis minden változtatás megköveteli, hogy tucatszám kell további pontokon is hozzányúlni a rendszerhez. És ez nem csak – sőt jórészt nem – informatikai kérdés. Sikerek azért már most is vannak, elég megemlíteni a HP által megvalósított integrált mezőgazdasági regisztrációs rendszert, amelynek üzembe állítása tette lehetővé az uniós támogatások eljuttatását a termelőkhöz vagy a már jól működő önkormányzati portálokat.
– Ide tartozik, hogy Magyarország internethasználata sokkal lassabban fejlődik, mint a környező országoké, lassan már Románia is utolér minket. Milyen okokra vezethető ez vissza?
– Romániát több mint kétszer annyian lakják, mint Magyarországot, ráadásul sokan beszélnek idegen nyelvet, s nagyon alacsony szintről indultak, így nyilván szembeötlő a növekedés dinamikája. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy nincs min javítani, de az összehasonlításnak csak azonos paraméterek mellett van értelme. Ne felejtsük el azt sem, hogy az internet használata erőteljesen függ a számítógép-ellátottságtól. És a műszaki fejlesztésen túl ez is kommunikációs kérdés: el kell kezdeni érthetőbben beszélni az internetről. Nem a technológiáról kell meggyőzni az ügyfeleket, hanem egy olyan hasznos, hatékony életformáról, amely a mindennapi életünket már akár a karácsonyi ajándékozás szintjén is segíti. Én nem kongatnék vészharangokat, valóban nem tartunk ott, ahol tarthatnánk, de azért tempósan haladunk.
origo.hu
Sikertelen és buta emberekből csinál politikusokat Magyar Péter
